Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Nagy D. Sándor: A száz éves legyező
Az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére történő biztosításáról rendelkező 1907. évi XIX. törvénycikk a címében szereplő munkavállalók kötelező biztosítását írta elő. A jogszabály következtében alakult meg az Országos Munkásbeteg-segélyző és Balesetbiztosító Pénztár is. Ennek a helyi szerveiként határozta meg a törvénycikk a korábban más néven működő kerületi munkásbiztosító és vállalati betegsegélyző pénztárakat. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár elődje a budapesti Dob utcában és a Damjanich utcában működött. A 20. század első évtizedében már világossá vált, hogy az egyre több ügyirat és a növekvő hivatali munka ellátására alkalmazandó tisztviselők számára egy modern, az akkori közigazgatás minden igényét kielégítő irodaépületre van szükség. Miután ezt a Damjanich utcában nem lehetett megvalósítani, a megfelelő székház építése érdekében megvásárolták a székesfővárostól a kiszállásoltak telepének helyet adó, 1201 négyszögöles területet a Kerepesi úti temetővel szemben. Az új székház megtervezése – amelyre 1910-ben írták ki a pályázatot – komoly feladat elé állította a jelentkező építészeket. Az egyik megoldandó problémát a telek adottsága jelentette: a Köztemető utca ugyanis meglehetősen hegyes szöget zár be az Alföldi utcával. Ám ennél is nagyobb gondot jelentett, hogy a megrendelő milyen sokféle funkciót képzelt elhelyezni. A Munkásbiztosító Pénztár négyemeletes székházában az eredeti elképzelés szerint a folyamatosan bővülő ügyiratok őrzésére alkalmas irattár mellett az összes szervezeti egység irodáinak (segélyezési osztály, kórházi ügyosztály, be- és kijelentési osztály, járulék-kivetési osztály, folyószámla osztály, tagkönyv-nyilvántartási osztály stb.) helyet kellett találni. Mindezek mellett itt tervezték működtetni a VIII. kerületi pénztártagok rendelőintézetét is – számos várószobával, rendelővel, kötöző- és műtőhelyiségekkel, „vetkezőszobával” és tágas segélyezési A száz éves legyező Nagy D. Sándor A magyar társadalombiztosítás 20. század eleji fejlődése, a biztosítottak körének bővülése és az ezzel járó ügyviteli munka megváltozása tette szükségessé egy új, többszintes budapesti székház megépítését. A köznyelv által néha még ma is OTI-ként emlegetett intézmény irodaházának két szárnyát két ütemben, közel húsz év alatt építették fel a Fiumei út (akkor Köztemető út) és az Alföldi utca sarkán lévő telekre. A székház jelenleg a nyugdíjbiztosításnak ad otthont. Az első szárny megtervezésére kiírt pályázatot száz esztendeje, 1911 februárjában bírálták el. 35 BUDAPEST 2011 március Az OTI székház 1933-ban
