Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Jolsvai András: Visszajáró LXXXIV.
Menjünk most el a Mária térre. Igen, oda, a Víziváros meg a Várhegy szélére, ahol a Batthyány utcából három másik is elágazik egyszerre szinte, a Donáti, a Fazekas meg a Málna, és ez a hármasút afféle terecskét eredményez. Tényleg csak affélét, hiszen az egész nem több egy dombra ültetett kereszteződésnél. Ha az a szobor nem volna a közepén, nem is hívná térnek senki sem. Jó régen jártam arra egyébként. Most is csak azért vetődtem, mert a Cicáról azt hallottam, a visszavonulás gondolatával foglalkozik: mint egy középcsatár, úgy. A Cica voltaképpen Ilona, de mindenki a becenevén említi: egyébként ő is magát, kifőzdéje étlapján. Merthogy a Cica egy ételbár-tulajdonos, s mint ilyen, jól ismert alakja a Csalogány utcának. Magam régóta adózom rajongással a kosztjának, igaz, jobbára tavasztól őszig számítok törzsközönségnek, amikor a járda kap egy kis sanigartent a Cicától. Ott, az ősi platánok alatt igazán kényelmesen eleszegeti az ember a város legjobb orjalevesét, s közben eszmét cserél kollegákkal, pincérekkel, művészekkel, politikusokkal. Telente ritkább vendég vagyok, merthogy a belső helyiségeket nem az én térigényemhez szabták. De most, hogy e hírt hallottam, hogy a Cica letészi a lantot, hanyatt-homlok siettem a kifőzdéjébe, hátha még nem késő. (Még nem!) És ha már ott jártam, elsétáltam a Pillókhoz (ez egy fáin kis elviteli cukrászda a Málna utca sarkán, mint a kirakatból megtudható, a Werglesz utóda) aprósüteményért, és mire fölnéztem, már azon vettem észre magam, hogy a Mária téren vagyok. Akkor dolgozzunk, gondoltam, és lőn. Szisztematikusan járom körbe a nemlétező teret, kezdem az általános iskola büszke épületétől, melyet 1872-ben emeltek, de ezért ma sincs ok szégyenkezni: azóta többször megújult, nemrégiben az egyesített város büszke címere renoválódott a főbejárat fölött. (Mellette Batthyány-dombormű, az meg a kilencvenes években készült.) Szemben a cukrászda, aztán néhány négyemeletes, kvázi-szecessziós bérház, tágas, nagy lakásokkal és apró üzletekkel alul. Nem tudom, a lakások mennyit változtak az elmúlt évtizedekben, a boltocskák, üzletek – vélhetően – sokat. Csak egy régi órásmester portálja idézi a hajdani évtizedeket (mondjuk, a hatvanas éveket) és a sarkon a Takarékszövetkezet tesz úgy, mint Csipkerózsika: szendereg, hosszú ideje. (Az se nagyon tudható, él-e, hal-e.) Aztán egy daliás szépségszalon következik, felirata büszkén hirdeti, ez olyan hely, „ahol a gé pek dolgoznak a plasztikai sebész helyett”, majd két ingatlaniroda jön, konkurensek lehetnek, vélem, első látásra nincs sok értelme egymás szájából kienniük a falatot, de biztosan én nem értem megintcsak a világot, hisz jól látszik, mindketten prosperálnak e nehéz – ti. ingatlanforgalmazói szempontból nehéz – időkben. A lakásügynököket egy átalakulófélben lévő ajándékbolt követi – ígéri, megszépülve kinyit hamarosan –, aztán (immár a túloldalon) egy régiségbolt, egy szabó (Budán vagyunk, itt az ilyesmit antikvitásnak és ruhaklinikának illik nevezni) meg egy virágbolt következik. A fordulóban egy közepesen szomorú kirakatban földgömb, számológép, nagyító meg filmek sora: ez a Comenius Pedagógiai Szakértők Országos Egyesülete. (Akármi dolguk legyen is a Földön, az látszik, hogy nem kellene hozzá kirakat.) Aztán egy elektromos gitárbolt jön (direkt volt), egy középiskolás kollégium, majd (az utcán újra csak átkelve) aprócska játszótér, kutyafuttató. És már vissza is tértünk az iskolához. A végére maradt a szobor, a nemlétező tér közepén. Karcsú oszlop, rajta az alak, oldalt mellékalakok, alant tábla, mely hirdeti: Hörger Antal Maria Immaculata szob rát 1724-ben, a korábbi pestisjárvány után állították föl a Batthyány téren (melyet, tudjuk, akkor még Bomba térnek hívtak), s aztán 1834-ben helyezték át az akkori Irma térre. Egy percre leülök a kőpadra, mécsesek és virágok mellé, a szél szemembe fújja a szoborra kötött nemzetiszín szalagot, és internetes útikönyvemből még megtudom, hogy a teret eredetileg Három balta ház előtti térnek hívták. Akkor kellett volna élni, barátaim! (Jó, de ki volt az az Irma?) ● hasznosított pályaudvarok (Ferencváros, Rákosrendező, Kelenföld) 21. századi városszerkezeti integrációja és adottságaiknak megfelelő újrahasznosítása, a „vasút-reneszánsz”-nak a városfejlesztés szolgálatába állítása. A távlatosabb gondolkodásra is lehetőséget adó feladatok biztosítják, hogy a tervezőműhely a mindennapi rutinba való belesüppedés nélkül, folyamatosan megújulva legyen képes a kisebb-nagyobb szerkezetalakítást is magában foglaló, igen részletes építésszabályozási feladatok megoldására (például Szabolcs utca, Ferencvárosi Stadion, Újpest-Dunapart, Gyáli út térsége), melyek mind a mai napig a Város-Teampannon portfoliójának meghatározó elemei. ● 34 BUDAPEST 2011 március Visszajáró LXXXIV. Jolsvai András A lapunk februári számában megjelent, Bankszékházból kormányhivatal című összeállítás fotóit Plette Péter készítette. Neve sajnálatosan kimaradt a publikációból. Elnézését kérjük. A szerk. A Belváros főutcája
