Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Csákvári Géza: Art-tatlanul
az artmozi-hálózat egyik megálmodója, Port Ferenc. A konszern „fejős tehenei” sorra csődöt mondtak közben. Többek között a DVD-üzletág – igaz, ennek a piacnak az összeomlása világtendencia. A Corvin mozi is sikertörténet volt eleinte: az átépítését követően, 1997-ben 1,4 millió látogatóval negyedik helyezettként szerepelt a multiplexek világranglistáján. Aztán megjelentek a multinacionális konkurensek a vonzáskörzetben, amikor pedig elkezdődött a Corvin sétány beruházás, lehetetlenné vált a parkolás, az egész környék építési területté változott: majd’ a felére esett vissza a látogatószám és a bevétel. Arról nem is beszélve, hogy a digitális és 3D technika bevezetése során is lemaradt a városi multi, és immár egy komoly felújítás sem ártana. Az is beszédes, hogy néhány évvel ezelőtt a Művész és a Puskin is képes volt nyereséget termelni, igaz, akkor évente mintegy nyolcszáz ezer jegyet értékesítettek a fővárosi művészmozik. Mára ez a szám visszaesett körülbelül félmillióra. De – figyelembe véve a régió nagyvárosait – ez még mindig komoly szám. Tehát az igény még létezik. Többször elhangzott: a Fővárosi Önkormányzat szándéka egyértelműen az, hogy továbbra is biztosítsa az artmozi-szolgáltatást Budapesten, mivel ez „egy nagy hagyományokkal rendelkező mozihálózat, amelynek megtartása és minőségi fejlesztése a cél”. Pataki Ági meghallgatást kért Csomós Miklóstól, hogy az új városvezetésnek személyesen vázolhassa kilátástalan helyzetüket. Úgy tudjuk, hogy a politikus egyelőre nem hajlandó fogadni Patakit. Az viszont kiderült, hogy a városvezetés a saját cégének üzemeltetésében lévőket – a Művészt, a Puskint és a Toldit – támogatja a nemrég eladott Európa árából, de ez is jócskán elmarad a korábbi évek dotációjától. Ez a pénz – minden bizonnyal – csak a túléléshez elég, fejlesztések már szóba sem jöhetnek. Arról nem is beszélve, hogy a főváros látványosan elzárkózik a többi fővárosi művészfilm-színház támogatásától, mintha azok többnyire nem is önkormányzati ingatlanokban működnének. Arról nem is beszélve, hogy a hálózat „kitagadott” tagjai nézőszámban és filmkínálatban nem egyszer verik a három Budapest Film Zrt-s mozit – mivel azok filmellátásából látványosan kihátrált a tavaly óta német kézben lévő Budapest Film Kft. Nem csak a fővárosban esik szét a hálózat, aggályos a vidéki artmozik helyzete is, igaz, ezeknek a játszóhelyeknek a legtöbbjét a helyi önkormányzat támogatja. Azonban ez a támogatás nem elég a hosz szú távú fennmaradáshoz. Általánosan kijelenthető, hogy fővárosi társaikénál csupán néhány hónappal tovább tartó vergődésüket biztosítja, ha az állami pénzek valóban elmaradnak. A leépülés egyébként hosszú évek óta zajlik, nem most került a kavics a gépezetbe. Noha 2004-ben a filmszakmai kerekasztalon megegyeztek abban, hogy az MMK a teljes támogatási összeg mintegy húsz százalékát fordítja a forgalmazásra – ide tartozik a mozik fenntartása is –, a filmgyártói lobbi mindent elkövetett, hogy ez az összeg csökkenjen. Így fordulhatott elő, hogy az utóbbi hat évben négymillió forintról egymillióra zsugorodott a termenként havonta maximálisan lehívható summa. A mozisok lobbizását egyébként szinte reménytelenné teszi, hogy a magyarországi artmoziknak két érdekvédelmi szervezetük is van. A szakadás három évvel ezelőtt következett be, amikor a fővárosi mozisok a pályázatokon egyenlő pénzelosztást követeltek az alapból jobban támogatott vidékiektől, akik viszont nem engedtek. A sors iróniája, hogy a kenyértörés felesleges volt, mert a kérdést néhány hónappal később már rendelet szabályozta. Most, hogy mindenki egységesen a tönk szélén áll, megpróbálták az erőket egyesíteni, de úgy tudjuk, már az első „béketárgyalásokon” kiújult a vidék kontra főváros harc. Kellő szarkazmussal ez akár jó hírnek is mondható: ezek szerint még van miért marakodni. ● 23 BUDAPEST 2011 március
