Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 „Szemérmelősen forgatom kalpagomat: nem tudom, ildomos-e előhozakodni vele abban az SMS-es, millió mobilos, beszélgetve rohanó világban, amelynek kisebb gondja is nagyobb, mint Hild József bezuhant kupolájú első Bazilikája avagy a tömérdek Neugebäude, hogy hová, mivé lett és mi terpeszkedik ma a helyén. No de hát isten neki – hadd kezdjem el. Sing, unsterbliche Seele, der sündigen Menschen Erlösung – ahogy Klopstock kezdené, de én már nem kezdhetem: glóbuszunk globális-megválthatatlan. Arról a zöldfülű világról énekelnem, amely velem együtt balladahomályba vész? Leszáll a vesém. Alig derengő Valaha-Volt, amelynek megszépítő messzeségét az a titkos tűz fűtözi, hogy akkor ifjonti voltam, kisportoltfiatal, ruganyos-fickós, pálcáimban fáradhatatlan volt a vándorvágy és verseimből a tesztoszteron beszélt.” HATÁR GYŐZŐ: BUDAPEST ÉS AZ Ő ÉPÜLETÁLLAGA, Holmi, 2005 szeptember 150 éves a Déli Vasúti Indóház Nem, dehogyis felejtkezünk el a jeles évfordulóról, április 1-jén lesz százötven éve, hogy megindult a forgalom a Déli Vasúton, teljes hosszában. A részleteket azonban testvérlapjainkra, pl. az Indóház című nagyszerű periodikára hagyjuk. „Másfél évszázad a vasút históriájának boszorkányüstjében – A Déli Vaspálya Társaság története” címmel már 2006 augusztusában elkezdték a megemlékezéssorozatot, hiszen akkor volt a tervezés megkezdésének 15. évfordulója. Ezt a cikket is a legendás Füttyvadász, polgári nevén Wein Tibor, az amatőr vasútra jongó írta, honlapján még a nyomtatott formánál is részletesebb tudáshoz juthatunk. Megtekinthető a bájos grafikával ékeskedő eredeti hirdetmény is, amely hírt ad a vasút megnyitásáról. Néhány kattintás múlva meg lehet találni az 1882-es hirdetményt is, ahol a vasúttársaság „kéjmeneteket” kínál, Siófokra, Füredre és vissza. Füttyvadász összefoglalójából kiderül továbbá, hogy a déli vasutat megnyitása után egy évvel súlyosan fenyegetni kezdte a tó. A pálya megemelésével szemben az olcsóbb megoldást, a Balaton vízszintjének (szintén nem egyszerű) csökkentését választották. Simplicissimus most először tévedt erre a honlapra, és mindjárt a nyitólap vasúti járművekben gazdag grafikáját és mottóját megindítónak találta: „Ha úgy találod, hogy sikerült valami jót alakítanod, igyekezz azt megmutatni a Világnak! Ez azért fontos, mert a Világ Néked, immár minden napján valamivel több rosszat mutat!” Köszönjük, Füttyvadász, a mi olvasóinknak sikerült bearanyoznia az elolvasás napját. Simplicissimus nem tudja e helyütt elhallgatni, mit érzett, amikor elolvasta Kosz tolányi Esti Kornéljában azt a jelenetet, amikor az érettségizett diák (az író maga) felül a vonatra egyedül, hogy Velencébe utazzon. És mit érez Esti, amikor először bukkan ki a tenger... Hát az jutott eszébe természetesen, hogy ő is ilyen várakozásokkal leste a Balatont. Mert kis országban nőtt fel, kis élményekkel. Ő már egy üveg/beton/márvány pályaudvarról indult útnak, nem holmi indóházból... Termetes egér a hegy gyomrából, elhúzódó vajúdás útán Évek óta hírlett, hogy lassan, de biztosan készül egy vastag, dúsan illusztrált, kétnyelvű album, egy világhírű sorozatba, „Budapest Interiors” címmel. Most megjelent – szerzője egy színházelméletet tanult lakberendező, talán nem is meglepő, hogy ez a portré egy színpadias, elképzelt Budapestről szól. Az bizton nevezhető visszásnak, hogy a szerző saját lakását és a saját irodáját is külön bevette a válogatásba, mindkettőt igen nagy terjedelemben. Az utóbbihoz írott szövegről (149. o.) viszont nem lehet azt mondani, hogy nem illik a mellette szereplő képekhez. (Terézvároshoz, ahol található, annál kevésbé.) Az albumban a régieskedő, „alles was gut und teuer” belsők vannak elszomorító többségben, ráadásul az otthonokat alaprajz hiányában el se lehet képzelni. Azoknál a lakásoknál, ahol vállalták a személyüket, a tulajdonosokat is külön lefényképezték. Ezekben az esetekben a szöveg egy sajátságos portéka-túldicsérő stílusban a tulajdonosokra fókuszál. (Minden ízlést alulmúl a Habsburg Györgyhöz való törleszkedés – 155. o., alig marad le a Vásáry Tamás szekció, a fiatal balerina feleség egész oldalas portréjával, 347. o.). A kézenfekvő megoldás talán az lett volna, ha egyetlen név sem szerepel a könyvben (vagy csak egy apró betűs mutatóban), mindössze körül kellett volna írni a tulajdonost: „színészházaspár, agglegény építész”, stb. Kevéssé illenek a könyvbe a designerek maguk tervezte otthonai, esetükben nincs külön megrendelő és tervező – az eredmény gyakran tobzódás és túlhabzás. Egyetlen kézen meg lehet számolni az igazán eredeti, emlékezetes példákat. F. Kovács Attila túlburjánzóságában is érdekes lipótvárosi lakása, illetve loftstúdiója vagy az „Egy kortárs gyűjtemény a Várban” című képriport, amely igazán a régi és az új makulátlan ötvözete egy középkori házban (253. o.). Ez végre egy olyan enteriőr, ahol Simplicissimus is járt. Összesen négy ilyen otthon szerepel a könyvben, ebből az egyik kínos fényt vet a könyv összeállítási módszereire. Novák „Tata” Ferenc a nagyszerű koreográfus egy hatvanas 20 Forrás: Tasnádi Tamás / Megy a gőzös Kanizsára Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás A Buda - Kanizsa vonal megnyitását hirdető plakát a www.futtyvadasz.hu alapján BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
