Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Simplicissimus Budapestje
években épült, a Köztársaság térre néző toronyházban lakik. Nos, ez a ház nem szerepel a képeken, ellentétben három olyan régi házzal, ahová nem is lehet odalátni... És a belsők olyan közeliek, hogy a viszonylag szűk tér egyáltalán nem érzékelhető. Ennek fényében a többi portré vajon mennyire hiteles? (Csecsődi Mária: Budapest Interiors – Budapesti otthonok, Alexandra, 2010, 352 o., fényképek: Darabos József és mások, tervezte Pintér József, ára 8500 Ft.) Vacsora Simplicissmus 2010. évi hőseivel A híres-nevezetes vacsora 2011. január 25-én kedden zajlott le 7 és 11 óra között, a Várban, a 21 Magyar nevű étteremben, melynek neve két okból is 21, egyrészt azért, mert a Fortuna utca 21-ben található, másrészt mert a 21. századi magyar konyhát tűzi zászlajára. A vacsorán az ünnepelteken kívül részt vett a főkaszírnő, a díjalapító, valamint annak egyetemista leánya. A (borral is bőven oldott) vacsorán természetesen Budapest volt az általános főszereplő, de gyakran előkerült a díjazás apropója, a fortepan.hu honlap, valamint a jelenlevők saját tervei, kedvenc bolondériáik. Sajnos terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk a teljes beszélgetés rekonstrukciójára, még csak a mintegy félszáz téma teljes körű felsorolására sem. Legyen elég annyi, hogy szóba került többek között – a budapesti padok katalógusának hiánya, ennek vélhető oka, – a Vár lejtőjére ültetett szőlő és az abból nyerendő bor, – a gellérthegyi Sikló terve, a megépülés valószínűsége, – egy amatőr helytörténész, aki ablakra lebontva megmondja, hogy mi volt a Királyi Palotában az ostrom előtt, – hogy valaha minden osztály vitt magával focilabdát az osztálykirándulásra, – hogy valaha minden társaságban énekeltek, és ismerték is ugyanazokat a dalokat, −– hogy mi érdekelné a komoly utazókat Budapesten (olyan, ami nincs), – Kopasz Li, Jü Hua „Testvérek” című re gényének főszereplője, – hogy miképpen kellene átszervezni a parkolóórákat úgy, hogy a közelben lakók is részesedjenek a díjból (Simplicissimus ellenvéleményével), – a lomtalanítás szépségei, különös tekintettel a szerencsés flótás trabantos történetére, aki egy aranyékszerrel teli, csorba levesestálat vitt haza, – Joachim József hegedűművészről, Brahms barátjáról és az ő emléktáblájáról, – a Várban található lakásról, amelyet az egyik díjazott frissen mondhat a magáénak, – egy rendes Podmaniczky Frigyes életrajz szükségességéről, – egy Wikipedia technológiára alapuló, félig zárt tudástárról, – a egykori Kis Ferenc tér névadójáról, a munkásköltőről, – a másik Kiss Ferencről, a Színészkamara elnökéről (a Csortos Gyula szájába adott anekdota szerint csak két másik személy jöhetett volna szóba, „A kis Rott , aki nem lehet, és én, aki nem vállalom...) – és sok egyéb más dologról. A LIFE magazine 178 képe Ez a képeslap a fotóújságírás valaha volt legfontosabb kiadványa volt, 1936 és 72 között hetente jelent meg. Fénykorában példányszáma 13,5 millió volt, olyan népszerű a képei miatt, hogy pl. Winston Churchill itt jelentette meg emlékiratait folytatásokban. 1972 után már nem találta helyét. Volt havi kiadvány, volt más lapok melléklete, kétszer is hosszasan szünetelt. Végleg 2007-ben múlt ki. Tízmilliós archívuma a Google-lal kötött megállapodás értelmében a közelmúltban lett szabadon nézegethető. Csodálatos, minden ízében kereshető gyűjteményről van szó, amelynek természetesen csak egy része jelent meg nyomtatásban. A Budapest szóra keresve 178 kép jelenik meg – látszik, mikor volt érdekes Budapest amerikai szemmel. Ritkán. 1938: Eucharisztikus világkongresszus; 1939: nem nyilvánvaló okból (cifra testőregyenruhák, mindennapi élet); 1957: a Budapest Vonósnégyes turnéi (ekkor már egyetlen magyar tagja sem volt). Csak ez a százegynéhány kép órákig fogva tartja az embert, az 56-os képek (melyeket jól kihasználtak a forradalmárok elleni hajtóvadászat során) sok fontosat elárulnak a városról. Nagyon érdekes a ritka 1939-es fotó, amely a Margit-hídról mutatja az Újlipótvárost. A híd forgalma az elmaradott várost mutatja, nyilván „a régi és az új” akkoriban gyakori szembeállítása vezette a fotóst, William Vandivert -et. A Palatinus házak tetején még ott a két érdekes kis torony, és persze hiányoznak az ócska ráépítések. A Szent István park mellett hamar kezdődnek a gyártelepek. A LIFE egyetlen egyszer közölt magyar címlapot: 1938. szeptember 12-én. Aláírás: Egy „porosz” – Magyarországon. Keressünk rá a life.com címre és a keresőbe írjuk be: „Cover 1938 12 September”. 21 fotó: Sebestyén László A felvétel nem a vacsora idején, hanem január 4-én, az oklevelek átadásakor készült. Balról Tamási Miklós, jobbról Szepessy Ákos
