Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - „Az új Budapest II. – Józsefváros”
Lestyán: „Valamely virág neve volt az utcának, talán éppen Jázmin utca. A földszintes sárga ház éjféltájban megnépesült a józsef városi gavalléroktól. Szemérmes beszédű, szerény és tiszta gondolatú fiatalemberek jártak a ház elé. Öten-hatan jöttek a kávéházból vagy a korcsmából, valamennyien a környéken laktak kis hónapos szobákban, cigaretta dolgában szerényen állottak, pénzük csak elsején volt, a falnak támaszkodtak, az akácfáknak dőltek, vidámak, kedvesek, udvariasak voltak: egy városi hivatalnok, egy jogász, egy-két hadnagy és egy féleszű költő, – az egyiket Pistának hívták, az hazaszaladt hegedűért, és nótákat húzott, máskor a társaság halkan zümmögve énekelt...”. Így udvaroltak Krúdy Gyula józsefvárosi hősei a Csiribiri kisasszonyoknak, akik a társaság távozása után sóhajtva zárták be az ablakot, és visz szatolták helyükre a virágcserepeket. Ez volt Krúdy Gyula Józsefvárosa. Ismerünk egy másik Józsefvárost is, ez a Molnár Ferencé, a Pál utcai fiúké, Nemecsek Ernőé, a Grundé és a Gittegylet tagjaié. Ismerünk egy harmadikat is: ez a Táncsics Mihályé, aki a Józsefvárosban, a Tömő utcában épített magának kis vityillót, majd ennek helyén emeletes házat, az első munkás-bérházat a fővárosban, hogy az példa legyen más építtetők számára is, mert Táncsics Mihály, a parasztgyerekből lett forradalmár és városrendező azt az elvet vallotta, és elsőnek hangoztatta Budapesten, hogy a munkást, a szegény proletárt emberhez méltó hajlékhoz kell juttatni... Ismerjük az Orczy kert, a Kálvária tér és a Teleki tér Józsefvárosát, a Tisza Kálmán tér Józsefvárosát, mely tér az új történelemben arról nevezetes, hogy onnan indult el a felszabadult Budapest megújhodása, a Magyar Kommunista Párt Tisza Kálmán téri székházából. Ismerjük a Múzeum kert Józsefvárosát, Pollák Mihály gyönyörű épületével. A Sándor utca Józsefvárosát a Studióval, az Eszterházy és Reviczky utca Józsefvárosát, a lebujok, kocsmák és rosszhírű fogadók helyén épült előkelősködő, felfuvalkodott palotákkal, a Karpfenstein Józsefvárosát, ahol az (...) évekig a Teleki grófok majorsága állott, a „Pontyhoz”címzett zum Karpen bolt volt, amelytől az utca azóta is sok vitára okot szolgáltató nevét nyerte. Ismerjük a klinikák, a Mátyás tér környéki cigánymuzsikusok Józsefvárosát is. Tudjuk, hogy az egész városrésznek, másként VIII. kerületnek, Budapest térképén olyan alakja van, mint a papírsárkánynak, amit spárgán eregetnek fel a falusi gyerekek az alvégen. Három saját nagy utcája van a Józsefvárosnak, amiből semmit nem ad át a szomszédos kerületeknek: a Népszínház utca, a József utca és a Baross utca. Területe a Ferencvárosénak egynegyede, a Terézvárosénak 1/8-a, viszont négyszer akkora, mint a Belváros. Ugyanakkor övé Budapest legnagyobb tere, az előbb említett Tisza Kálmán tér, több mint 80.000 m 2 kiterjedésben. Az Orczy kert területileg a negyedik helyet foglalja el a főváros parkjai között. A Népliget, a Városliget és a Margitsziget után következik a sorrenden, és éppen harmada a Margitszigetnek... A Józsefváros lakosságának száma 1941-ben 150.000 volt. 1945-ben csak 110.000, ami azt jelenti, hogy népessége a háború és az ostrom alatt 40.000 lélekkel csökkent.. Ez a Józsefváros múltja, így vázlatosan bevezetőnek. Miután most a jövőjéről, az új Józsefvárosról fogunk beszélgetni, a továbbiakban már bekapcsolódik a kitűnő építőművész Major Máté barátom, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának főosztályvezetője és egy másik nagyszerű szakember: Jancsó Vilmos, a Székesfőváros kertészetének aligazgatója. Itt ülnek „Az új Budapest II. – Józsefváros” Most induló sorozatunkban élünk azzal a váratlanul felkínálkozó lehetőséggel, hogy Sávoly Tamás levéltáros segítségével szerkesztőségünk hozzájutott a Magyar Rádióban 1945-46-ban elhangzott riportok, előadások szövegéhez, melyek tárgya: Budapest. Elsőként – alighanem természetesnek mondható – egy, lapunk alapító szerkesztőjének moderátori közreműködésével zajlott stúdióbeszélgetést választottunk ki: Lestyán Sándor Major Máté építőművésszel, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának főosztályvezetőjével és Jancsó Vilmossal, a Fővárosi Kertészet aligazgatójával diskurál a Józsefváros jelenéről és jövőjéről. Az adás 1946. május 24-én hangzott el, 19:40 és 20 óra között. Az írásos változatot kísérő városképek néhány évvel később készült amatőr felvételek. Forrásuk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. 8 BUDAPEST 2010 január SZÓL A RÁDIÓ Lestyán Sándor Jancsó Vilmos
