Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Mindannyiunkért (3.)
Az a film, amelynek befejező kockáiból válogattuk ennek a retrojáratnak az illusztrációit – s amelynek első két részletét az előző hónapokban mutattuk be –, az 1970-es évek közepén, azaz egy bő emberöltővel ezelőtt, harminc-egynéhány esztendeje készült. A megrendelő – noha kilétéről és a közreműködőkről nem maradtak adatok a többször is átmásolt kópiákon – egészen biztosan a Budapesti Közlekedési Vállalat. A cél is pontosan meghatározható. Meg kell mutatni nem csak a vállalat munkatársainak, hanem főleg a nagyközönségnek, hogy a tömegközlekedés nagyüzeme miként gondoskodik dolgozóiról, azok családjáról, gyermekeiről. Hogy aztán ők is pihenten, kiegyensúlyozott s egészséges lelkiállapotban gondoskodhassanak „mindannyiunkról”. A szocializmus építésének egy viszonylag fájdalommentes korszakában járunk, a hetvenes években. A válságjelek ugyan már mutatkoznak, de a főváros a már akkor is jelentős (külföldi) kölcsönökből zavartalanul üzemelteti a rendszert, s különféle juttatásokkal kényezteti el azokat, akik persze kis fizetésért, de ugyancsak zavartalanul munkálkodhatnak a köz javára – „Mindannyiunkért”. E juttatásoknaknak stabil hálója épült fel addigra: a jóléti, rekreációs, szociális intézményeké. Némi nosztalgiával idézhetjük fel most a narrátor mondatait: milyen pazar-31 BUDAPEST 2010 február Mindannyiunkért (3.) Buza Péter RETROJÁRAT
