Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: A diadal fia
Kettejük vitájának az a tárgya, hogy az akadályfutást (két mérföldes, azaz nagyjából három kilométeres távon, négy akadállyal) Sándor Móric csak négyévente egyszer kívánta volna kiírni, Széchenyi viszont arra biztatta, legyen verseny minden évben, mert különben sokkal kisebb lesz a hatása arra a (köz)gondolkozásra, ami miatt pedig az egész akciósorozatba belefogott annak idején. Négy (válasz) levelet ismerünk, az utolsó 1838. november 30-án kelt, de az Ördöglovas hajthatatlan. Hiába olvassa fejére vitapartnere, hogy az eddigi, a négyévenkénti megmérettetés sem volt vonzó a fiataloknak, az istállóknak: „... az utóbbi nyolc év ben a két kupádért egyetlen igazi versengést hozó futamra sem került sor. És így a száz dukát, melyet négy évenként felajánlasz, annyi megmozdulást sem eredményezett, mint ha egyszerűen minden évben rendszeresen 25 dukátot ajánlottál volna fel.” Hiába ajánlja meg, hogy a már elkészült újabb serleget átveszi, megveszi, hogy a díj kitűzője új alapokra helyezhesse a régi rendszert: „...mi, Széchenyi fivérek min den évben kiosztunk egy 100 dukát értékű kupát, így tehát ezt a darabot az 1839. évi kupaként ki tudnánk tűzni, és mindjárt ki is fizetném neked.” Sándor Móric nem enged. Mindenesetre az 1830-as évek végére a pesti gyep már népszerű szórakoztató – és rendszeres versenyeivel gazdasággyarapító – intézménye Magyarországnak, és az is marad hosszú ideig, míg a motorizáció megjelenése végleg át nem rendezi körülötte a viszonyokat. Még egy bekezdés illusztrációnkról. A pesti gyep képei, a nagyméretű színezett litográfiák, Johann Erdmann Gottlieb Pres tel és Alexander Clarot munkái, hármat is merünk belőlük, de könnyen lehet, hogy volt több is. Továbbá Prestel színezett ceruzarajzain, az ezek alapján készült olajfestményeken s az ezekről sokszorosított albuminos fotókon mutatjuk be azokat a jeleneteket, amelyek az Ördöglovas szerepléseit örökítették meg a Gubacsi dűlőben fekvő versenypályán. Prestel korrajz-értékű képeiből sokkal többet láthatnak-nézhetnek meg a Budapest Könyvek márciusban megjelenő, immár negyedik kötetében, a Nagy Budapest Törzsasztal műhelyében megszületett újabb forrásmunkában, amely tulajdonképpen „városfotók” albuma: azokat a jeleneteket válogattuk össze Prestel kollekciójából, amelyeknek helyszíne Pest, Buda és Bécs, az 1820-as, ’30-as években. ● 30 BUDAPEST 2010 február LEGENDÁK LOVASA Ajánlatunk, immár negyedszer: ezúttal remek képek (és valami szöveg is persze) Budapestről! Ahogy eddig mindig, most is licittel egybekötött könyves műsor keretében mutatjuk be a Nagy Budapest Törzsasztal műhelyében megszületett legújabb kötetet, LEGENDÁK LOVASA című könyvecskét. Jöjjenek el minél többen! Ráfizetni semmiképpen sem fognak. Hacsak el nem ragadja Önöket a licit szenvedélye. A kötet húsz, a Nagy Budapest Törzsasztal tagjainak kézjegyével ellátott példányát az este során árverésre bocsátjuk. Az árverés haszna, hogy hozzáfoghatunk a sorozatban megjelentetni tervezett újabb kötet kiadásának pénzügyi alapját összegyűjteni. Számítunk a sikerére. LEGENDÁK LOVASA könyvbemutató az Alexandra Budapest VII., Károly körút 3/c alatti könyváruházának második emeleti kávézójában A műsorral színesített árverésre 2010. március 19-én, pénteken délután 16.30-ra (a licitre jelentkezőket, a könyvészeti, művelődéstörténeti ínyencségek iránt érdeklődő pestieket és budaiakat 16 órától várjuk). Az elő-, alá-, és utómuzsikát FÖLDVÁRY Gergely szolgáltatja, Sándor Móric pest-budai kalandjairól HIRTLING István színművész olvas fel részleteket. Az árverést RÁDAY Mihály vezeti. A kikiáltási ár minden példány esetén egységesen 3000 Ft. A tétet ötszáz forintjával emeljük. A regisztráció során átvett licitkártya emlékjel, vendégeink tulajdona. Rányomtattuk annak a koktélnak a receptjét is, amelyet az árverés sikerére szolgál fel Lajsz András koktélmester, az erre az alkalomra alkotott receptúra ihletett kreátora.
