Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Ráday Mihály: Nem telek! Házak állnak ott...
sokasága meg liliom-szerű vasvirágok keresztjei – s majdnem mind megvan! Annak ellenére, hogy a kiürített ház udvarát sokáig használták „romkocsmaként”. A gang, avagy körfolyosó vörös mészkő lemezei is épek, akárcsak az elegáns pálcarácsos korlát, s benne a házban dolgozó kovácsmesterek fantáziáját dicsérő, sugarasan kialakított, kör alakú betét-elemek. Az 1838-as jeges ár ezt a házat sem kímélte. A javítást, a szükségesnek tartott átalakításokat 1846-ban a tulajdonos Pollack Ágoston nal végeztette, 1872-ben pedig – talán későbbi bérlője, Opolcer János igényei szerint – boltajtókat nyittatott a Dob utcai oldalon. Amikor a ház helyreállítása, újbóli használatbavétele megkezdődhet, a tervezők és kivitelezők bizonyára találnak majd további érdekes, értékes részleteket is, amelyeket a kőporos vakolat ma még „ápol és eltakar”. Az, hogy az épület a mai napig aránylag jó állapotban fennmaradt, annak köszönhető, hogy zárt udvarába nehezebb behatolni, mint – például – az U alakú szomszédéba, s annak is, hogy földszinti ablakait, ajtónyílásait időben felfalazták (az udvart még sokáig használták). S most valamit a szomszédról. A Dob utca 21. éppen az egyik botrányos bontásról is elhíresült Holló utca tengelyében áll, onnan jól megfigyelhető. Tervezője Lano herczky Gyula volt, 1874-re épült meg neo reneszánsz stílusban. Annak ellenére, hogy műemléki védettséget kapott, s hogy a mai tulajdonos zárja, megpróbálja megvédeni, folyamatosan fosztogatják. Szétfűrészelték, s feltehetően értékesítették még azt a rácsot is, amit a bejutást meggátolandó szereltek fel a kapualjban. 2010 elején szedték szét, vitték el a főlépcső korlátját, az összes öntvényoszlopot s a közöttük sorakozó öntöttvas „bábokat” – mind egy szálig! Ez a két szomszédos Dob utcai ház, a kétemeletes 21. és az egyemeletes 19. ma ugyanannak a befektetőnek a tulajdona. Pusztulnak házak a Klauzál utcában, a Király utcában is, egyik értékesebb, mint a másik – amíg még állnak. Bár Budapestnek (s az országnak) még mindig nincs olyan, adókedvezményekkel ösztönző, az épített örökség megóvására, okos hasznosítására, helyreállítására buzdító rendszere, amely nélkül komoly előrehaladás nehezen remélhető, talán mégis megáll végre a Király utca környéki városi szövet felfejtése, bontása, s legalább részben megőrizhetjük azt az építészeti világot, azt a polgári hangulatot, ami a város közös öröksége. Jó példa is van már, itt a folytatás lehetősége... ● 10 BUDAPEST 2010 december
