Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Rokob Tibor: Vissza az első otthonba
Az elmúlt évben teljesen újjávarázsolták azt a most száz éves házat, amelyet az alapítók a mozgássérült gyermekek otthonaként rendeztek be, építettek fel Zuglóban. Megújulva részévé vált a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon épületegyüttesének. A korszerűsítést célzó hárommilliárdos beruházás lassan lezárul. Az egykori komplex rehabilitációt célul kitűző, példaértékű intézmény ma amellett, hogy helyet ad a Mozgásvizsgáló Szakértői Országos Rehabilitációs Bizottságnak, hat 12 fős apartmanban igazán otthonossá, kényelmesebbé próbálja tenni az itt élő fiatalok életét. A nagyszabású építkezés első fázisáról, a Lajta Béla szecessziós stílusú, vörös téglás műemlék házához kapcsolódó új iskolaépületről és az abból átvezető pavilonsorról korábban már beszámoltunk (Akadályok nélkül – BUDAPEST, 2010/4). Magyarországon a Deák Ferenc Szabadkőműves Páholy hívta fel először és hatásosan a figyelmet a nyomorék gyermekek ügyének fontosságára. 1903 decemberében Rothfeld Richárd kezdeménye zésére jött létre a „Nyomorék Gyerekek Egylete és Menhelye”. A Hungária körút 20. szám alatti tornácos faépületet még bérelték. Itt mindössze hat gyermeknek tudtak helyet biztosítani. Ezt követően a szabadkőművesek irányításával nagyszabású jótékonysági gyűjtés kezdődött egy saját intézmény megépítése érdekében. A későbbi telek több részből állt össze. 1909-ben két önálló, közel hatszáz négyszögöleset vásároltak meg, majd egy év múlva a csaknem ötvenezer koronáért birtokukba került ingatlanokat egyesítették. Ezt követően I. Ferencz József ál lamsorsjátékból tizenkét és félezer korona adományt biztosított, Budapest Főváros képviselőtestülete pedig – az építés folyamán fellépett anyagi problémák miatt írt segélykérő levelükre válaszul – 52 ezer korona építési támogatást folyósított számukra. Az országossá csak később vált Nyomorék Gyermekek Otthona Jótékonysági Egyesületének 1909-es közgyűlésén dr. Messinger Simon társelnök fia, Messinger Alajos műépítész tárta a tagok elé a Mexikói úti ház terveit, amelyeket természetesen díjmentesen készített el. (A nevét hamarosan Medgyesre változtató építész a Műegyetem elvégzése után Párizsban tanult, majd hazatérve Pesten nyitott műtermet. Igényes villáiról, bérházairól vált ismertté.) A 350 ezer koronás költségvetéssel épülő intézmény kivitelezési munkálatait Mann József vezette, aki 1906-ban a Gre sham palota építésében is részt vett. Az engedély támadhatónak bizonyult, ebben az övezetben addig ugyanis csak nyaraló épülhetett, ám a ház karitatív célja miatt végül megkapták az aláírást. A kor szociálisan érzékeny sajtója mindvégig figyelemmel kísérte az otthon elkészültét, példaként állítva azt a társadalom elé. Az 56 méter széles, kétszintes, szimmetrikus elrendezésű épület kétoldali keresztszárnyai 25 méter hosszúak. A ház pinceszintjének teteje alagsorszerűen, két méterrel a földszint felett húzódik. Így körös-körül kicsiny alagsori ablakokon jut be a fény a föld alatti helyiségekbe. A szintmeghatározás a Fővárosi Közmunkák Tanácsának előírása volt. 1911-ben itt alakították ki a konyhát és az ebédlőt. Itt volt a gépház, valamint a fa- és szénraktár is. De a cselédszobák, műhelyek, kamrák, és mosdók sem hiányoztak. A földszint adott helyet a tantermeknek, a rendelőknek, a műtő teremnek és a Vissza az első otthonba szöveg: Rokob Tibor, fotó: Sebestyén László Kevés budapesti intézményi épületről mondható el, hogy száz év elteltével is ugyannak a gyerekcsoportnak a szolgálatában áll, akik miatt annak idején létrehozták. Ilyen a Mexikói út 63. szám alatti, 1911-ben elkészült, de csak két évvel később felavatott Nyomorék Gyermekek Országos Otthona. Annak ellenére, hogy célkitűzéseit megfogalmazó egykori hármas jelmondata: „Tanít - Gyógyít - Kiképez”, az épület mai funkciójához már nem illeszkedik tökéletesen. 11 BUDAPEST 2010 december
