Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Ráday Mihály: Nem telek! Házak állnak ott...
Nem igazán díszes az épület, de a reformkorban éppen ilyen egyszerűek a pesti polgárházak. Ez a klasszicista város ízlése, s a példákból alig maradt mára mutatóba. A Síp utcai sarokház – kicsit későbbi, kicsit magasabb Dob utcai szomszédjával együtt – 2004-ben vált – papíron – a védett magyar örökség részévé. Nagyjából azóta nem tudható, mi lesz velük. Kiürítve várják további sorsukat. A ház kultúrtörténetét kutatva Buza Pé ter írta meg (illetve írja éppen most, hogy a Budapest Könyvek újabb kötetében majd bemutathassa Jókai Mór budapesti lakásait, otthonait), hogy itt, a Dob utca 19-ben, Szig ligeti Ede emeleti lakásában élt 1846 nyarától az ifjú Jókai, s innen költözött abba a Dohány utcai házba – Petőfi Sándorék kal összebúto rozva –, amely mint helyszín 1848. március idusán fontos szerepet kapott. Csomortány Levente és Szentesi Edit pedig felderítették magának a háznak a történetét. Munkájuk nyomán ma már szinte mindent tudunk róla, akár csak sorstársáról, a szomszédos Dob utca 21-ről. Balla Antal 1785-ös térképén látszanak az egykor itt állt kisebb épületek és tágas kertjeik. A tulajdonosok közül a 18. század első éveiből Franz Heppler , valamint Kasper Spieslehner molnár neve maradt fenn, aki 1806-ban vette meg, s bízta meg a nagyobb ház megtervezésével Brein Ignác ot. (A közeli Király utca 9. építésze Brein Fülöp volt [lásd: BUDAPEST 2010/10] – vajon milyen rokoni kapcsolatban volt egymással a két Brein?) Az építész megtartotta a korábbi ház egy részét, s az új, még mindig földszintes saroképületben hat lakás kapott helyet. Egy évvel később ismét új tulajdonos érkezik, Franz Weller, aki részben kétszintesre bővítteti Breinnel. 1817-ben újra adásvétel tárgya az akkor már minden részében emeletes épület, majd 1828-ban Mathias Weigert (bizonyos papírokon Vaigert, Weichhart) üvegcsiszoló mester és tükörkereskedő birtokába kerül, aki az egész kettős telket beépítteti. És itt elbizonytalanodnak a források. A jókora épület nagy valószínűséggel 1836-ban, Hild József keze alatt nyerte el a mai alakját, de az is lehet, hogy az 1836-os tűzkár után az ő tervei szerint állították helyre. Ez az évszám és a híres építész neve már önmagában is elég ok ahhoz, hogy az utókor túlélésre ítélje ezt az erzsébetvárosi házat. Nem is kell túl jó megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye a hozzáépítést a Síp utcai oldalon. Eltérő az ablakok sora, s (a Dob utca felől nézve) a hátsó traktus felfalazása is eltér a főfronton álló falazat párkánymagasságától, ha csak néhány centiméterre is. Vagyis nagyon valószínű, hogy ez a hátsó fertály a „keretes” beépítésű udvar legutoljára, Weigerték által megépíttetett része. Feltehetően ezt támasztja alá az is, hogy két pincelejáraton juthatunk le a roppant látványos (de elektromos áram hiányában fotografálhatatlan), boltozatos alépítménybe. Mindkét lejárat az udvarról nyílik. A nagyobb kapun át a Dob utcai oldal alá jutunk, a másik, a kisebbik pincelejárat a Síp utcai szárny hátsó végében található. A hátsó pincelejáró mellett is vezet lépcső az emeleti körfolyosóra, de ez sokkal egyszerűbb, mint a Dob utcai főkapu kapualjából nyíló főlépcsőház – bár a fokokat mind a két helyen ugyanabból a vörös mészkőből faragták anno... A főlépcsőház öntöttvas/kovácsoltvas korlátja gazdagon díszített, hullámvonal „sorminta”, csillagok Nem telek! Házak állnak ott... Ráday Mihály Amikor a Király utca 40. sorsa kérdésessé vált, az viszont egyre biztosabbá, hogy a Nagykörúton belül a nagyszabású telekspekuláció lesz az úr, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal néhány épületet gyorsan „levédett”, s megkezdte tudományos kutatásukat. Ilyen a Dob utca és Síp utca sarkán álló, 1836-ban épült ház is. 9 BUDAPEST 2010 december
