Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Zsigmond Gábor: A forgalombiztonság javítása érdekében III.
31 BUDAPEST 2010 november A záró fejezet képkockái a már megszűnt Rákóczi úti villamosokat, a régi 7-eseket, az Ikarus gyár első csuklós autóbuszait és a hatvanas években átalakult Blaha Lujza teret mutatják. Az értékes felvételek alatt a közlekedési vállalati dolgozók felelősségének súlyáról szól a moderátor. Az autóbusz, a villamos járművezetők felelőssége a tömegközlekedés jellegéből adódóan nagyobb, mint a többi közlekedő emberé. Ismeretes előttünk, hogy vállalatunknál 1972. július 1-jével a KN közlekedést teljesen kiszélesítettük. A teljes bevezetést széles körű forgalmi, műszaki és egyéb intézkedések előzték meg. A KN, vagyis kalauz nélküli közlekedés persze nem egycsapásra jelent meg a fővárosban. Sőt nem is a BKV, hanem jogelődei idején indult el a folyamat, feltehetően éppen a sok vállalat egy cégér alá gyűjtésének előszeleként. Központi utasításra még 1966-ban kezdték el bevezetni az azt új üzemmódot, de kezdetben csak néhány vonalon. Furcsa lehetett ez mind a dolgozóknak, mind az utasoknak, hiszen alig öt-hat évvel korábban építették be a járművekbe az ülőkalauzok székeit. Persze azt sem lehetett érteni, hogy miért kellett 1968-ig várni a RETROJÁRAT A forgalombiztonság javítása érdekében III. Zsigmond Gábor A forgalombiztonság javítása érdekében című film befejező részéhez értünk. A balesetek megelőzésén dolgozók közül már csak a kalauzról nem volt szó. Ez nem véletlen: a kalauzrendszert ugyanis fokozatosan felszámolták. Az egyenruhásokat viszont helyettesíteni kellett. Indításjelzővel, tükrökkel, mikrofonnal... Ugyanis nemcsak jegyet árusítottak, kezeltek és ellenőriztek, de a járművek indítását, az utasok tájékoztatását is ők végezték.
