Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Kirschner Péter: Fehér Rózsa a házigazdának
A társaság – eredeti nevén a Kultúraközvetítők Kamarája – valódi, hagyományos céhnek képzelte magát, amelyet voltaképpen a kontárok ellen hoztak létre. Alapszabályuk szerint a cél, hogy szolgálják és képviseljék a magyar kultúraközvetítés magas színvonalát azáltal, hogy figyelemmel kísérik, mértékként felmutatják és elemzik a legjobb teljesítményeket. Pontosabban azokat az embereket, közösségeket, akik, amelyek bátran ajánlhatók példának, tanítómesternek. A Fehér Rózsa díjat azért alapították, hogy megjelölhessék őket. Hogy ha bárki keresi az ehhez az értékrendhez tartozás mércéjét, mindig találhasson eligazodási pontot vagy személyt. A díj alapszabálya 1992 óta alig változott. Egy valamiben azonban módosítottak, mert felismerték: hiába adják a szakemberek „életüket és vérüket” a kultúraközvetítésért, „zab” nélkül ez sem megy. Ezért alapították meg a két egyéni és az egy közösségi díj mellett negyedikként a mecénások díját. Olyan cégek, vállalkozók, döntéshozók számára, akiknek vagy amelyeknek a pénze mellé ízlés, kulturális értékek iránti elkötelezettség, támogatási filozófia is társul. Mecénás-díj: Sándor Anna Ismert hely a Dob utcában, törzsközönsége van. De ha megkérdeznénk őket, mi is a Spinoza, mindenkitől más választ kapnánk. A Spinoza léte, szelleme Sándor Annának köszönhető, aki Hollandiából tért haza, nagy tervekkel. Sokat éltem Hollandiában, ahol gyakori a színház-kávéház kombináció. Gondoltam, hogy valami ilyesmit nyitok Pesten. Három elképzelésem volt. Én nem vagyok se vendéglátó, se színházi ember, igazán vállalkozó sem. Van viszont közösségépítő erőm. Olyan helyet akartam létrehozni, ahol kellemes, értelmes dolgok történnek, és kellemes, értelmes emberek találkoznak. Szellemi fészek, ez volt az első elképzelésem. A második, hogy már akkor olvastam a zsidó negyednek és az egész környéknek a rehabilitációjáról, amihez szívesen járultam volna hozzá. A harmadik pedig, hogy ha már annyit éltem Hollandiában, és kívül-belül ismerem a holland kultúrát, kipróbálni, lehetne-e ez a hely Hollandia budapesti kulturális bemutatkozásának a színtere. Ezért választottam Spinoza nevét, a holland és zsidó kultúra, a szabad szellem jelképes jeleséét. Két éven át kétszázezer guldent költöttem arra, hogy a holland kultúrát bemutassam: operák, filmek, kiállítások, színdarab, rengeteg zene. Számítottam a Holland Királyság, a külügy támogatására, de minden csak ígéret maradt. Pedig a közönséget annyira megfogta a kínálat, hogy azóta is rendre számon kérik tőlem, miért nem folytatjuk ezt a fajta seregszemlét. De hát nem folytathattam. Akármilyen jól megy a Spinoza, egy hetven fős színházban soha nem lehet behozni a költségeket. Ha már kényszerből mecénás lettem, inkább a hely szellemének jobban megfelelő zsidó kulturális hagyományokat karolom föl – gondoltam. Én komolyan vettem, hogy elkezdődik a zsidónegyed felújítása. Itt hetven évvel ezelőtt tucatnyi színház, 64 zenés kávéház volt, kezdjük ezt el akkor újra. Azt mondtam, hogy tíz évet adok magamnak. Hét év telt el. Ha addig nem sikerül komolyabb szponzorokat összeszedni, a Spinoza mint vendéglő marad, de a színházat becsukhatom. Pedig nagyon élvezem! A programot magam állítom össze. Nagyon figyelek arra, hogy sok fiatal kapjon lehetőséget. Idehozom a fiatal rendezőket, írókat. Érdekes azonban, hogy a közönségük egyáltalán nem a kortársaik közül kerül ki. Inkább a középgeneráció, az idősebb értelmiségiek találkozó helye lett a Spinoza, akik egy-egy színházi est előtt vagy után szívesen beszélgetnek itt. Kialakult a programoknak egy olyan szellemisége, amire büszke lehetek. A gerincét három fesztivál adja: a szeptemberi Zsidó Fesztivál, a Síppal, dobbal zenei fesztivál és a Zsidó Humorfesztivál. Rendszeresek a pódiumbeszélgetések, olyan személyiségekkel, mint Heller Ágnes , Buda Béla vagy a nemrég elhunyt Popper Péter . Büszkén mondhatom, hogy a Spinozának neve és presztízse lett, majdnem hogy nagyobb, mint amit megérdemel. A „hivatalosság” azonban nem tekint bennünket színháznak, így a támogatások rendszeréből kiesünk. Az én igazi fizetségem az, amikor a városban megállítanak, és megköszönik, hogy vagyunk. Közösségi díj: Kolibri Színház társulat Az 1992-ben alakult Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház a főváros és az ország egyetlen főhivatású gyerekszínháza. Elnevezése egyszerre utal a színház kicsinységére és repertoárjának színességére. Újabban pedig a pöttömökből verbuvált közönségre. Repertoárjában a különféle korosztályaikat – lelki és fizikai fejlődésüket egyaránt figyelembe véve – célzottan megszólító darabok között bábjátékok, prózai és zenés darabok, mozgásszínházi és operaelőadások is találhatóak. A Kolibri megalakulása óta igyekszik tágítani a hagyományos gyerekszínházi kereteken, új műfajokat meghonosítva, új korcsoportokat bevonva a rendszeres színházlátogatók körébe. Bűnmegelőző, agressziócsökkentő if-Fehér Rózsa a házigazdának Kirschner Péter Köztudott, hogy a Budapest szerkesztőbizottsága és a Nagy Budapest Törzsasztal minden hónap első keddjét törzshelyén, a Spinoza kávéházban tölti, munkával és baráti beszélgetéssel. Ezért is örültünk annak, hogy a Kultúraközvetítők Társasága ebben az évben Fehér Rózsa mecénás-díjat adományozott Sándor Annának, a Spinoza háziasszonyának. 28 BUDAPEST 2010 november CIVILIÁDA
