Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Aradi Péter: Eltűnt emlékmúzeum, megszűnt likőrgyár
Sámuel kiadta Sing mérnöknek, aki úgy tervezte, hogy a szobát laboratóriumnak fogja berendezni. A laboratórium berendezéséig sose jutott el Sing, a szoba üresen állt. (...) Ez a helyiség lett később, Sámuel jóvoltából a kommunista párt központja egész március 21-ig. Csak az utolsó szobában lakott Kassák, aki nem volt hajlandó lakását átengedni, más lakásba költözni. Hiába kérte [Korvin] Ottó, hogy adja át a szobát, neki szerzünk másik lakást. Kassák úgy látta jónak, hogy egész március 21-ig, bár a forradalmi szervezkedés ott zajlott (a szó legszorosabb értelmében) az ajtaja előtt, ő csak a mindig sértődött »Überforradalmár« marad.” A Visegrádi utca 15. számú ház egyébként több mint egy évtizeddel a KMP megalakulása előtt, 1905 körül épült, Kármán Géza és Ullmann Gyula tervei alapján. A bécsi szecesszió két rangos hazai képviselője számos házat tervezett együtt: az ő nevükhöz fűződik többek között az 1899 és 1902 között épült Király-bazár (a Ferenciek terénél) vagy a MAHART 1910 és 1913 között emelt székháza az Apáczai Csere János utcában. A „Hazai” Szeptember közepén nyílt meg és az év végéig látható az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény Váci út 50. alatti székhelyén a Konyak, rum, kevert című kiállítás az angyalföldi Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyárról, a „Hazai”-ról. A már nem létező üzem száz évvel ezelőtt kezdődött és másfél évtizede véget ért történetét mutatja be a tárlat, elsősorban egykori igazgatója, Gerencsér Emil likőripari magángyűjteményére alapozva. A kerületi gyűjtemény szívesen megvenné a volt igazgató kollekcióját, amely jól kiegészítené saját, elsősorban a szocialista korszakból származó tárgyegyüttesüket. Maga a kiállítás is két részre oszlik: az első szakaszban az államosítás előtti gyártörténetet ismerheti meg a látogató, a tárlat vége felé haladva pedig a szocializmus termékei között vándorol. E két gyűjtemény – a magán és a múzeumi – egyesítésével a maga nemében párját ritkító tárlatot hozott létre az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, hiszen az egykori angyalföldi likőrgyár az egyetlen a rengeteg XIII. kerületi üzem közül, amelynek ilyen részletességgel maradt fenn dokumentációja. – Nem kétséges – jelenti ki Maczó Balázs –, hogy más múzeumok, illetve magánszemélyek is rendelkeznek e gyár termékeivel, de úgy gondolom, hogy a mostani kiállításon bemutatott likőrgyűjteményt méretében nehéz lenne felülmúlni. A több mint száz, eredeti, bontatlan állapotában bemutatott szeszipari terméket rengeteg fénykép, dokumentum egészíti ki. Látható az eredeti, 1910-es alapító okirat, illetve az a szerződés is, amelyet az egykori likőrgyár-alapító bécsi Léderer család kötött a Forgách utcai telek megvásárlásáról Eisele József gépgyár-tulajdonossal. Érdekes és egyben értékes színfoltja a kiállításnak az a tucatnyi címke- és plakátterv, amelyek a harmincas-negyvenes években készültek, s amelyek némelyike mindmáig csak ebben a formában létezik. A „Hazai” az államosítás után Angyalföldi Likőrgyár Nemzeti Vállalat néven folytatta tevékenységét, 1961-ben aztán beolvasztották a Magyar Likőripari Vállalatba, majd 1971-ben a Budapesti Likőripari Vállalatba. Utóbbit, s vele az angyalföldi gyárat 1991-ben Zwack Péter privatizál ta, aki négy évvel később megszüntette a termelést a Forgách utcában. A mostani kiállítás ennek a nyolcvanöt évnyi gyártörténetnek állít méltó emléket. ● 27 BUDAPEST 2010 november Csupa „Hazai” A falvédő is lépést tart...
