Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 „Aki hatósági engedély nélkül nyilvános helyen v. házról-házra koldul, közbiztonság elleni kihágás miatt 8 napig, visszaesés esetén, ha az utolsó büntetés kiállásától két év még el nem mult, egy hónapig terjedő elzárással büntetendő. Bizonyos esetekben a K. két hónapig terjedhető elzárással büntetendő, és pedig akkor is, ha a koldulónak hatósági engedélye van, jelesül: a) ha háromnál többen együtt v. b) a hatóságilag megállapított időn túl koldulnak; c) azok, kiknél a K. alkalmával fegyver van; d) nyitva nem levő lakásba előzetes engedély nélkül bemennek, e) nyomort, v. testük valamely tagjának hiányát vagy hibás voltát színlelik. Nyolc napig terjedhető elzárással büntetendők azok is, kik 16 éven aluli gyermekeket K.-ra biztatnak, kiküldenek v. másnak rendelkezésére bocsátanak. A gyermekek, mint csavargók, javító-intézetbe helyezendők el. K. miatt elítéltek illetőségök helyére eltoloncolhatók, a külföldiek az országból kiutasíthatók.” PALLAS LEXIKON Egy hatvan éves híd A 928 méter hosszú Árpád hidat – amit, jegyezzük meg rögtön, senki se szeret –, éppen hatvan éve, persze november 7-én adták át. Talán azért nem szeretik az emberek, mert egy „tömör gerincleme zes, többtámaszú gerendatartóval épült híd, tisztán felsőpályás megoldással” nem ad módot semmilyen különleges építészeti trouvaille-ra? A NOSzF évfordulója 1950-ben lett először hivatalos ünnep. Ehhez az Árpád név nem passzolt, Sztálin ról nevezték hát el. 1958 óta hallgat eredeti, tervezéskori nevére. Jellemző a Közmunkatanács messzire tekintő politikájára, hogy már az 1908. évi XLVIII. törvény elrendelte az északi híd megvalósítását, azonban végrehajtását az első világháború (is) megakadályozta. Az 1920-as években Budapest déli részének fejlesztése került előtérbe, olyannyira, hogy a Boráros teret a Lágymányossal összekötő másiknak az építését előbbre sorolták, és mihelyt a gazdasági helyzet erre lehetőséget nyújtott, a Horthy Mik lósról elnevezett hidat fel is építették. A harmincas évek második felében lebonyolított tervpályázaton két első díjat adtak ki. Az egyiket Kossalka János és Wälder Gyula, a másikat Mihailich Győző és Kotsis Iván műegyetemi tanárok terve nyerte el. A munka azonban nem kezdődhetett meg azonnal, ugyanis a tengely elhelyezése és annak egyenes vagy tört vonalvezetése kérdésében az érdekelt hatóságok között nem volt egyetértés. A végleges változat tervei végül a Közmunkatanács által előterjesztett tengelynek megfelelően készültek el, és tartalmazták a Margitsziget kismértékű (130 méteres) meghosszabbítását észak felé. A második világháború előtt csak az alépítmény és a budai nyílások egy része készült el. 1943-ban már nem dolgoztak rajta. Az ostrom alatt nem sérült meg semmi. 1948-ban folytatódott a munka, ekkor született meg az a döntés, hogy csak fél szélességben épül meg. Mint arra az idősebb olvasók még jól emlékezhetnek, 1981 és ’84 között úgy szélesítették ki az Árpád hidat, hogy jobbra és balra két újat építettek mellé. Az átépítéskor készült el a forgalmat a Szentendrei útra vezető felüljáró is. A városi legenda szerint az egyik cölöp leverésekor „váratlanul” bukkantak a római katonai fürdő (Thermae Maiores) maradványaira, és Dalmy Tibor miniszteri biz tosnak „egyetlen éjszaka” kellett döntenie arról, hogy sunyin visszatemeti a romokat, vagy mindent átterveztet. Tisztessége emlékét őrzi örök időkre, hogy nem az első lehetőség mellett döntött. A fürdő részleteit valójában már 1780-ban (!) feltárták, és sejteni lehetett, hogy itt van a java. A sors keserű fintora, hogy a rendőrállam eltűntével a vandalizmus olyan mértéket öltött, hogy a részben a nyilvános aluljáróban bemutatott emlékek kriminális állapotba kerültek. Az emberben még az is felmerül: talán mégis jobb lett volna betemetni... Simplicissimus sokáig azt hitte, az is városi legenda, hogy az Árpád hídban ott lakik a hídmester és családja. Mígnem az origo.hu tavaly képriportban számolt be arról, hogy tényleg így van. Kubik Béla 1978 óta él családjával a szigeti bejáró alatt, itt nevelte fel két gyermekét, ma két unokája is itt cseperedik. Reggel fél nyolckor kezdi munkáját, minden nap kétszer végigmegy a hídon és ellenőrzi az állapotát, ez körülbelül napi négy kilométer sétát jelent. A szolgálati lakás hivatalosan a XIII. kerülethez tartozik, de a postások nehezen találják a címet. Hős és antihős, mindez egy díj kapcsán Simplicissimus idén is magára maradni látszik a „Simplicissimus Hőse 2010” díjjal, pedig közeleg a határidő. A választás nehézségei miatt (nehogymá’ mindig kávéházas, vendéglős legyen a díjazott!) jutott eszébe – szokásos szerénységével – az amerikai Time magazin, a világlap, amelyik 1927 óta megnevezi az Év Emberét. Ez a díj az utóbbi egy-két évtizedben részben immaterializálódott. Volt már a számítógép, és 2006-ban „You”, amit úgy lehetne fordítani, hogy „Ön, kedves olvasó”, a web 2.0-es alkalmazások révén. Mi lenne, ha ezt a díjat is errefelé térítenénk? És persze azonnal a fantasztikus Fortepan archívum tolakodott előtérbe, amit minden internetfüggő Budapest-rajongó jól ismer. Azon olvasók kedvéért (példának okáért a Nagy Budapest Törzsasztal tiszteletbeli doyenje, a számítógép-mentes életet élő Del Medico Imre kedvéért), összefoglaljuk, mi is a Fortepan: „A Fortepan egy nemlétező archívum. Nevét a váci Forte gyártól kölcsönözte, a háború után így hívták a legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmet. A gyűjteménynek bár neve van, épülete vagy számlaszáma nincs, és nem is dolgozik ott senki. A Fortepan 30 vagy 40.000 fényképből áll, igazából sosem számoltuk meg, nem is fontos. Húsz éve kezdtünk fényképeket gyűjteni, vaktában, minden szokatlan részletre rácsodálkozva. Kicsit saját nemlétező emlékeinket kerestük a képeken, gondolom. A legfontosabb gyűjtőterületet – a szó fizikai értelmében – a budapesti lomtalanítások adták, pár száz (ezer?) kilométert biztos sétálgattunk, jórészt negatívokat keresve. (...) Szeretnénk, ha használnák a képeket, másolnák, küldözgetnék, szétvágnák, vagy összeragasztanák, amiért nem kell fizetni, hiszen ezek a képek nem a mieink. Szívesen vesz szük, ha egy publikáció alkalmával küldenek nekünk egy üzenetet vagy egy linket, jó 20 Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
