Budapest, 2010. (33. évfolyam)
10. szám október - Falus László: Pest (és Buda) telefonál
őket a beépítés eltűrésére. Elterjedtek a tetőtartók, amelyeket hamarosan – legalábbis a belterületen – fektetett kábelhálózat váltott ki. Az egyhuzalos hálózatban egyre több zavar jelentkezett. 1887 novemberében megindult a villamosvasút a Teréz körúti pályán, a megnyitón a kocsit a műszaki újdonságok iránt érdeklődő Puskás Tivadar vezette. A villamos-sínekben folyó áram aztán tovább rontotta a használhatóságot. A budapesti hálózat 1887-ben állami tulajdonba és harminc évre Puskás Tivadar bérletébe került. Tervbe vették a Szerecsen (ma Paulay Ede) utca 7-9. ma is álló épületének harmadik emeletén egy új telefonközpont létesítését és a hálózat átépítését a zavar megszüntetésére, kéthuzalos rendszerre. A beruházásokat azonban Puskás vállalata nem tudta megvalósítani, ezért a hálózatot 1897 márciusában államosították. Ekkor határozták el egy új, nagy központ létesítését. Ennek számára 1899-ben az államkincstár megvette a Nagymező utca 54. alatti, a Hajós utcáig átnyúló telket, ahol az építkezést 1902 őszére befejezték. Ezzel párhuzamosan megszűntek a kisebb központok. 1904-ben megtörtént az új Teréz központ üzembe helyezése, és az eddigre 6300-ra szaporodott számú előfizető átkapcsolása. A Teréz központ később 18 ezer előfizetőt fogadott. Az első világháború alatt épült fel a Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téren a József központ, újabb 15 ezer előfizető kiszolgálására. A két épület ma is áll, a Nagymező utcaiban irodaházat rendeztek be (átépítéséről a BUDAPEST 2009/6. számában olvashatnak), a Horváth Mihály térit jelenleg épp eladásra hirdetik. 1889-ben megépült az első földfelszín alatti kábelcsatorna a Szerecsen utcai telefonközpont és a Gránátos (ma Városház) utcai Főposta között, amelyet élénk kábelcsatorna-építés követett. A földbe fektetett betonelemekbe húzták be a vezetékeket, amelyeket bizonyos távolságokra fedlapokkal takart aknák szakítottak meg. Ezek a kör és négyzet alakú elemek többségükben ma is az eredetiek, de magukon viselik a történelmi változások nyomát. Eredeti feliratuk a „Magy(ar) Kir(ályi) Távbeszélő hálózat” volt. Ezeket a „királyi” szót acéllal kitöltve az 1950-es években „átírták”, de sok helyen még ma is megtalálhatók. A nagyobb kábelszakaszok végén a csatlakozások elhelyezésére kábelbódékat építettek. Egy ezek közül a Kálvária téren csodaszámba menő módon megmaradt, ma is áll a park közepén. A felszín alá fektették az egyes házakba menő kábeleket is, amelyek nem látható módon, a pincéken keresztül jutottak be az épületekbe. (Nem így jártak el az 1990-et követő nagy hálózatépítés során, amikor hatósági szabályozás és megrendelői követelmény hiányában a kábeleket mára már rozsdás csövekben, hevenyészett módon vezették be, az épület fennállásáig elcsúfítva a homlokzatot.) Ami megmaradt Az 1920-as években megkezdődött az automata (vagy ahogy akkor nevezték: gépi kapcsolású) központok építése. 1928-tól öt év alatt épült meg elsőként a Krisztina (a Moszkva téri Postapalotában, amely most szintén új tulajdonosra vár), majd a Belváros (a Petőfi Sándor utcai Főposta-épületben, ez sem posta már), a Teréz (a korábbi központ épületében, amely ma már irodaház), a Lipót (a Váci úton, a Lehel térnél), a Lágymányos (a Vásárhelyi Pál utcában, amely elé néhány év múlva beépültek a Körtér épületei) és a József központ (a mai Horváth Mihály téren). 1939-ben készült el a Dob utcában, az Erzsébet körút mellett a Postaigazgatóság székháza és abban az Erzsébet központ. 23 BUDAPEST 2010 október Vezetéktartók a Fürdő utca 10-es számú házon Kiszolgált vezetékoszlop a Hermina úton Óbuda régi központja
