Budapest, 2010. (33. évfolyam)

10. szám október - Zappe László: Bővített átirat

szervezeteket, amelyek között ugyanúgy fellelhető a „valódi” színház, mint mond­juk a kortárs tánccal, mozdulatművészettel foglalkozó társulat és a mozgásszínház, sőt balett vagy épp néptáncegyüttes. A jogszabály szerint a működési pá­lyázatra apellálóknak regisztrálniuk kell ebbe a VI-os kategóriába. Ezt legutóbb 108 civil-szakmai, nonprofit szervezet vagy vállalkozás tette meg. A pályázat­ra azonban csak kilencvenheten adták be elképzeléseiket, és ebből hatvanheten kaptak támogatást. Tavaly még jóval több független remélt dotációt, és a 150 jelent­kezőből 118-at tartottak erre érdemesnek a szakemberek. 2010-ben 1,2 milliárd fo­rint állt rendelkezésre, míg a 97 jelentkező (természetesen) több mint kétszer ennyit szeretett volna. A függetleneknek a nagy szabadság mellett az őket szorító erős kötöttsége­ket is mérlegelniük kell. Nem egészen tíz százalékuknak van saját játszóhelye, a tár­sulatok pendliznek a szintén a „hatosba” tartozó, valamint a struktúrán belüli befo­gadó helyek (Trafó, Thália) között. Próba­helyeket fizetnek, és ha késik a támogatás, a bérbeadóknál könyörögnek némi türelmi időért. Korábban arra is akadt példa, hogy pár kőszínház repertoárjába vett egy-egy struktúrán kívüli előadást, mint mondjuk Bozsik Yvettét a Katona József Színház, Pintér Béláét és a Stúdió K-ét a Nemzeti, vagy albérlőként befogadtak egy társula­tot, mint hajdanában a Maladypét a Bárka. Érdekes megfigyelni, hogy a VI-os ka­tegóriába tartozók legnagyobb része a fővárosban működik, a vidéknek alig jut valami. Arra meg végképp elenyésző meny ­nyiségű pénz áll rendelkezésre, hogy a fővárosi előadásokat a kisebb vagy na­gyobb városokba turnéra vigyék. Az sem véletlen, hogy az elmúlt években Debre­cenben megrendezett Alternatív Színházi Szemlét a pénztelenség miatt idén ősszel a fővárosban rendezték meg. Így a legtöbb fellépőnek nem kellett fizetni például a szállását, a reklámozását, ráadásul nagy könnyebbség volt az is, hogy a társulatok eltekintettek a gázsitól. De térjünk vissza az idei működési tá­mogatáshoz, hisz ez volt minden tiltakozás eredője. A pályázatot az előző kormány két hónapos késéssel hirdette meg, és noha a szakkollégium kurátorai már júniusban döntöttek, az eredményhirdetés egészen augusztus elejéig elhúzódott. Akkor pe­dig az volt a legbiztosabb hír, hogy borul az évadtervük, mert a megítélt pénzek 34 százalékát zárolta az új kormány. Mindezt még az is bonyolította, hogy a működési pályázatot nem 12 hónapra írták ki, ha­nem 14-re, ami február 28-án jár le, mivel az előző tárca új támogatási periódusok­ban gondolkodott. A Merlin Színház az idén újítani akart: egyrészt szó szerint, a színháztermeket, másrészt Magács László igazgató produk ­ciós házként is működtetné a teátrumot, hogy így bővítse a befogadott előadások kínálatát. Ezért több mint a dupláját kér­ték működésre, mint amennyit előző év­ben kaptak: 96 millió forintot. A szakmai grémium viszont ennek csak a felét sza­vazta meg, és a zárolások miatt annak is csak a 66 százalékát kapják meg. Így Ma­gács egyelőre 31,8 millió forinttal kalku­lálhat, ami maximum kilenc hónapra elég, nem tizennégyre. A direktornak át kellett gondolnia, hogy a beígért 250 előadás­ból mennyit tudnak teljesíteni 2010-ben. Továbbá azt is, mi az a vállalkozói tevé­kenység, amely többletbevételt hoz, illetve hol talál még több szponzort a művészeti programjának megvalósításához. Három nappal azután, hogy a Merlin megkapta az értesítést a megítélt összegről, Magács beküldte a módosított idei költségvetést, és szeptember utolsó előtti hetében meg­kapta a szerződést, valamint azt a két dá­tumot, amikor a 31,8 milliót két részletben utalják: szeptember 28. és november 2. Persze az is nagy kérdés, mi lesz a zá­rolt összeggel. Megkapják-e az idén, avagy sem? És ha az elszámolás időpontja előtt pár héttel, netán hónappal érkezik meg, értelmesen el lehet-e majd költeni vagy csak eszeveszetten kapkodva? Erre panasz­kodtak a függetlenek, akik most beszél­getéseket szerveznek és petíciókat írnak. Sőt, a szeptember 18-i Évadnyitó Szín­házi Fesztiválon flash mobot, azaz villám­csődületet is szerveztek Hátrafele előre címmel. A társulatok és szimpatizánsa­ik hosszú sorban, hátrafelé araszoltak az Andrássy úton, a záróvonalon – kezükben lufikkal. Céljuk az volt, hogy megvédjék alkotói függetlenségüket, és érvényre jut­tassák: a struktúrán kívüli színházak jo­gosultak az állami támogatásra. Ezzel az akcióval nem ért véget a VI-os kategória megmutatkozása. Lapzártánkkor például a Facebookon a Sz.A.F.T. – Színhá­zi Alkotók Fiatal Társulása Szó-Cirkusz és Társai címmel ígért felvonulással egybe­kötött utcai performance-ot a Függetlenek Éjszakájára, szeptember 25-re. ● 13 BUDAPEST 2010 október Sose gondoltam volna, hogy a Spinoza rendes őszi zsidó fesztiváljának bemuta­tói közül idén a legjobban Ephraim Kis ­hon bohózata fog tetszeni nekem, a rémes magyar címre hallgató RómeóNÉ és Júlia Ura. Igaz, nem mindent néztem meg, azt például, hogy Salamon Bélá t Székhelyi Jó ­zsef idézi meg, minimum szentségtörésnek éreztem, és Gálvölgyi János t is elkerülöm, ha lehet. Tudom, csúnya dolog az előítélet, de ha sok és súlyos tapasztalat alapozza meg, nehéz rajta túltenni magunkat. Kishon jócskán elavult humorától is tar­tok általában, de ezt egyelőre még legyőzi bennem a kíváncsiság és a remény a kel­lemes csalódásban. Mindezt ezúttal az is táplálta, hogy Tóth József adja a megöre­gedett Rómeót. Ha ő ott van, nagyon rossz már nem lehet. (Ez is előítélet, és ezt is ren­geteg tapasztalat táplálja, bár olykor ez is bizonyult tévedésnek.) Kishon darabjának alapötlete amúgy hatalmas közhely. Nézzük meg, mi tör­ténik, ha a legendás szerelmesek túlélik a kriptajelenetet, Júlia előbb ébred föl, mint hogy Rómeó megölné magát, és ráadásul nem valamikor a középkorban vagy a re­neszánsz idején esik ez meg velük, hanem napjainkban. Hogy néznek ki a régi korok költészetétől és a költői örök ifjúságtól meg­fosztva, viszont húszévi házasságtól, gye­rekneveléstől és korunk prózai ocsmány­ságától megkopva és beszennyezve. A szerző hatalmas rutinnal aknázza ki a helyzetben rejlő minden lehetőséget. A meghervadt és megpocakosodott hősök nyakig vannak a köznapok utálkozásai ban, főzés és bevásárlás, rutinszerűen végzett munka, no meg persze szexuális elhide­gülés és féltékenység keseríti életüket, egy szörnyű kamaszlány nevelésének nyűgeiről már nem is beszélve. A nagy tapasztalatú szerző azonban jól tudja, hogy bármilyen ügyesen mozgatja is az agyonkoptatott motívumokat, bármilyen ötletesen sző a dialógusokba közismert idézeteket más Shakespeare-darabokból, az kevés. Meg ­Bővített átirat Zappe László

Next

/
Thumbnails
Contents