Budapest, 2010. (33. évfolyam)
10. szám október - Zappe László: Bővített átirat
szervezeteket, amelyek között ugyanúgy fellelhető a „valódi” színház, mint mondjuk a kortárs tánccal, mozdulatművészettel foglalkozó társulat és a mozgásszínház, sőt balett vagy épp néptáncegyüttes. A jogszabály szerint a működési pályázatra apellálóknak regisztrálniuk kell ebbe a VI-os kategóriába. Ezt legutóbb 108 civil-szakmai, nonprofit szervezet vagy vállalkozás tette meg. A pályázatra azonban csak kilencvenheten adták be elképzeléseiket, és ebből hatvanheten kaptak támogatást. Tavaly még jóval több független remélt dotációt, és a 150 jelentkezőből 118-at tartottak erre érdemesnek a szakemberek. 2010-ben 1,2 milliárd forint állt rendelkezésre, míg a 97 jelentkező (természetesen) több mint kétszer ennyit szeretett volna. A függetleneknek a nagy szabadság mellett az őket szorító erős kötöttségeket is mérlegelniük kell. Nem egészen tíz százalékuknak van saját játszóhelye, a társulatok pendliznek a szintén a „hatosba” tartozó, valamint a struktúrán belüli befogadó helyek (Trafó, Thália) között. Próbahelyeket fizetnek, és ha késik a támogatás, a bérbeadóknál könyörögnek némi türelmi időért. Korábban arra is akadt példa, hogy pár kőszínház repertoárjába vett egy-egy struktúrán kívüli előadást, mint mondjuk Bozsik Yvettét a Katona József Színház, Pintér Béláét és a Stúdió K-ét a Nemzeti, vagy albérlőként befogadtak egy társulatot, mint hajdanában a Maladypét a Bárka. Érdekes megfigyelni, hogy a VI-os kategóriába tartozók legnagyobb része a fővárosban működik, a vidéknek alig jut valami. Arra meg végképp elenyésző meny nyiségű pénz áll rendelkezésre, hogy a fővárosi előadásokat a kisebb vagy nagyobb városokba turnéra vigyék. Az sem véletlen, hogy az elmúlt években Debrecenben megrendezett Alternatív Színházi Szemlét a pénztelenség miatt idén ősszel a fővárosban rendezték meg. Így a legtöbb fellépőnek nem kellett fizetni például a szállását, a reklámozását, ráadásul nagy könnyebbség volt az is, hogy a társulatok eltekintettek a gázsitól. De térjünk vissza az idei működési támogatáshoz, hisz ez volt minden tiltakozás eredője. A pályázatot az előző kormány két hónapos késéssel hirdette meg, és noha a szakkollégium kurátorai már júniusban döntöttek, az eredményhirdetés egészen augusztus elejéig elhúzódott. Akkor pedig az volt a legbiztosabb hír, hogy borul az évadtervük, mert a megítélt pénzek 34 százalékát zárolta az új kormány. Mindezt még az is bonyolította, hogy a működési pályázatot nem 12 hónapra írták ki, hanem 14-re, ami február 28-án jár le, mivel az előző tárca új támogatási periódusokban gondolkodott. A Merlin Színház az idén újítani akart: egyrészt szó szerint, a színháztermeket, másrészt Magács László igazgató produk ciós házként is működtetné a teátrumot, hogy így bővítse a befogadott előadások kínálatát. Ezért több mint a dupláját kérték működésre, mint amennyit előző évben kaptak: 96 millió forintot. A szakmai grémium viszont ennek csak a felét szavazta meg, és a zárolások miatt annak is csak a 66 százalékát kapják meg. Így Magács egyelőre 31,8 millió forinttal kalkulálhat, ami maximum kilenc hónapra elég, nem tizennégyre. A direktornak át kellett gondolnia, hogy a beígért 250 előadásból mennyit tudnak teljesíteni 2010-ben. Továbbá azt is, mi az a vállalkozói tevékenység, amely többletbevételt hoz, illetve hol talál még több szponzort a művészeti programjának megvalósításához. Három nappal azután, hogy a Merlin megkapta az értesítést a megítélt összegről, Magács beküldte a módosított idei költségvetést, és szeptember utolsó előtti hetében megkapta a szerződést, valamint azt a két dátumot, amikor a 31,8 milliót két részletben utalják: szeptember 28. és november 2. Persze az is nagy kérdés, mi lesz a zárolt összeggel. Megkapják-e az idén, avagy sem? És ha az elszámolás időpontja előtt pár héttel, netán hónappal érkezik meg, értelmesen el lehet-e majd költeni vagy csak eszeveszetten kapkodva? Erre panaszkodtak a függetlenek, akik most beszélgetéseket szerveznek és petíciókat írnak. Sőt, a szeptember 18-i Évadnyitó Színházi Fesztiválon flash mobot, azaz villámcsődületet is szerveztek Hátrafele előre címmel. A társulatok és szimpatizánsaik hosszú sorban, hátrafelé araszoltak az Andrássy úton, a záróvonalon – kezükben lufikkal. Céljuk az volt, hogy megvédjék alkotói függetlenségüket, és érvényre juttassák: a struktúrán kívüli színházak jogosultak az állami támogatásra. Ezzel az akcióval nem ért véget a VI-os kategória megmutatkozása. Lapzártánkkor például a Facebookon a Sz.A.F.T. – Színházi Alkotók Fiatal Társulása Szó-Cirkusz és Társai címmel ígért felvonulással egybekötött utcai performance-ot a Függetlenek Éjszakájára, szeptember 25-re. ● 13 BUDAPEST 2010 október Sose gondoltam volna, hogy a Spinoza rendes őszi zsidó fesztiváljának bemutatói közül idén a legjobban Ephraim Kis hon bohózata fog tetszeni nekem, a rémes magyar címre hallgató RómeóNÉ és Júlia Ura. Igaz, nem mindent néztem meg, azt például, hogy Salamon Bélá t Székhelyi Jó zsef idézi meg, minimum szentségtörésnek éreztem, és Gálvölgyi János t is elkerülöm, ha lehet. Tudom, csúnya dolog az előítélet, de ha sok és súlyos tapasztalat alapozza meg, nehéz rajta túltenni magunkat. Kishon jócskán elavult humorától is tartok általában, de ezt egyelőre még legyőzi bennem a kíváncsiság és a remény a kellemes csalódásban. Mindezt ezúttal az is táplálta, hogy Tóth József adja a megöregedett Rómeót. Ha ő ott van, nagyon rossz már nem lehet. (Ez is előítélet, és ezt is rengeteg tapasztalat táplálja, bár olykor ez is bizonyult tévedésnek.) Kishon darabjának alapötlete amúgy hatalmas közhely. Nézzük meg, mi történik, ha a legendás szerelmesek túlélik a kriptajelenetet, Júlia előbb ébred föl, mint hogy Rómeó megölné magát, és ráadásul nem valamikor a középkorban vagy a reneszánsz idején esik ez meg velük, hanem napjainkban. Hogy néznek ki a régi korok költészetétől és a költői örök ifjúságtól megfosztva, viszont húszévi házasságtól, gyerekneveléstől és korunk prózai ocsmányságától megkopva és beszennyezve. A szerző hatalmas rutinnal aknázza ki a helyzetben rejlő minden lehetőséget. A meghervadt és megpocakosodott hősök nyakig vannak a köznapok utálkozásai ban, főzés és bevásárlás, rutinszerűen végzett munka, no meg persze szexuális elhidegülés és féltékenység keseríti életüket, egy szörnyű kamaszlány nevelésének nyűgeiről már nem is beszélve. A nagy tapasztalatú szerző azonban jól tudja, hogy bármilyen ügyesen mozgatja is az agyonkoptatott motívumokat, bármilyen ötletesen sző a dialógusokba közismert idézeteket más Shakespeare-darabokból, az kevés. Meg Bővített átirat Zappe László
