Budapest, 2010. (33. évfolyam)
10. szám október - Szemere Katalin: Tyúklépésben a záróvonalon
Az elmúlt időszakban nemcsak arról folyt a vita, hogy mennyi pénzt kapjanak a struktúrán kívüli teátrumok, hanem arról is, szükség van-e rájuk önállóan, vagy épüljenek be a kőszínházak rendszerébe. A THEALTER International, a Szabad Színházak Nemzetközi Fesztiváljának igazgatója, Balog József így válaszolt erre a kérdésre a Rádió Mi-ben: „Paál István egyik nyilatkozata jut az eszembe, amelyet egy 1986-os interjúban mondott. Akkor megkérdeztem tőle: Isti, amikor ti kőszínházban, rendezőként vállaltatok feladatokat, mi történt? Azt válaszolta: »kinyitottak nekünk egy ajtót, mi beléptünk, és azt hittük, hogy a színházban vagyunk, de valójában, egy szekrényben voltunk, amelyből nem volt többé módunk kijönni«. Én Paál Istvánnak hiszek. Sajnálom, hogy eltelt 24 esztendő, de továbbra sem gondolom, hogy nekünk a kőszínházban keresnivalónk lenne.” Nemcsak Balog gondolja ezt, hanem a függetlenek java így vélekedik. Nem értik az efféle egybeolvasztós koncepciókat, hiszen ha erre vágynának, már régen megtették volna. A létüknek viszont éppen az a lényege, hogy nem a fősodor mentén bontogatják a művészetüket, hanem új utakat keresnek. Kísérleteznek, újfajta eszközöket használnak, és mivel nincsenek röghöz kötve, könnyen járják a világot. 2009-ben majd’ hatezer előadásuk tíz százalékát például külföldön mutatták be, több mint harminc országban – ez kétszer annyi, mint amennyit a struktúrán belüliek turnéznak. De tisztázzuk még idejében: kik is azok a függetlenek, akiket hol alternatívnak, hol struktúrán kívülinek, hol meg szabad színháznak neveznek? Azok a színházi-, báb- és tánctársulatok, befogadó helyek, amelyek nem költségvetési intézményi formában működnek, azaz nincs se önkormányzati, se minisztériumi fenntartójuk. Ilyen mondjuk Frenák Pál, Pintér Béla, Bozsik Yvette, Gergye Krisztián társulata, a Tünet, a Szputnyik, az Artus, a Maladype, a TÁP, a Stúdió K, a Pinceszínház vagy a befogadó MU Színház, a Merlin, Sirály, Tűzraktér vagy a Bakelit. Megannyi fővárosi hely és csoport. Az előadóművészeti törvény a VI-os kategóriába sorolja ezeket a több mint kétezer művésszel és munkatárssal működő Tyúklépésben a záróvonalon Szemere Katalin Bajban vannak a független színházak. Pályázati pénzeik harmincnégy százalékát zárolták, így fogalmuk sincs, tulajdonképpen mekkora összegből gazdálkodhatnak. Az biztos, hogy szokatlan időpontban, nyár végén teljesen át kellett strukturálniuk az évadot. Egyeseket a megszűnés veszélye fenyeget, néhány, a nemzetközi mezőnyben is jegyzett társulat elbocsátotta a munkatársait, mások pedig „zárolták” a program egy részét. 12 BUDAPEST 2010 október Hátrafele, előre? fotó: Sebestyén László
