Budapest, 2010. (33. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: Sebestyén László: Sajdik 80

BUDAPEST 2010 október BUDAPEST botostánca. Virtuózó! Az archetípus kellék: a gombos végű. Mint a ti­zenkilencedik század uracsainak megfejelt sétabotja. Persze ha ki is húzzák időnként (egyszerű utálatból a flaszter likából), könnyedén forgatni, hintáztatni, aligha tudna vele az arszlán modernkori örököse, a vaddisznó. Ahhoz nehéz, még ha alumíniumból készült is (mert máshol másból). Olyan ez a fej, mint a futóé vagy a paraszté a sakk­készlet szabvány kollekciójában. Csak éppen a teste a járdahatáron: bot. Elköszönt húsz éven át betöltött magas s választott hivatalától a rendszerváltás utá­ni Magyarország fővárosának eddig mindenkori főpolgármestere. Sokféle leltár készült hagyatékáról, jó és rosszindulatú is, érte kritika és elismerés, de egyetlen publikáció­ban, nyilvános és közértékelésben sem esett szó eddig még egy vitathatatlanul neki cí­mezhető, az utca rendjében rendszert váltó apróságról, amit pedig ráadásul a pesti argó, Demszky-botnak nevezett el, megörökítve minden időkre a nevéhez fűződő korszak em­lékét. (Mert az argó nem felejt, ahogy a legendárium sem: mind a mai napig nincs nyel­ve a lánchídi oroszlánnak – noha van.) Legyen szabad megjegyeznünk – kizárólag, hogy az utókort ne hagyjuk tévedésben –, a botot ebben a szókapcsolatban a köznyelv nem pontosan első jelentése értelmében használja, olykor pedig ki is cseréli egy, a nem első jelentésbeli jelentésnek férfias kontúrt adó másikra. Ezt azonban lapunk polgári ízlésben fogant oldalain, szövegeiben csak egészen indokolt esetben vagyunk hajlandóak leírni. Budapest változatos város. Nyilván, mert azt gondolják itt (és ott, ahol a gondo­latokat tett – az intézkedés joga – követi), hogy az bizony gyönyörködtet. Többnyire. Máskor meg arról árulkodik: Budapest felette rendetlen város. Mintha maga a darwini anyatermészet dolgozna azon, hogy új és új alfajai, mutációi és klónjai szaporodjanak el az úttest és a járda határán a csak erős fenntartással utcabútornak nevezhető, mo­dern szóhasználat szerint: pollereknek. Az ősváltozatnak is született a húsz év alatt vékonyabb és vastagabb (kisebb és na­gyobb átmérőjű), krómozott, zöldre festett, szürke meg barna alfaja, s ami a fejet ille­ti, a gömbhöz képest a repülő csészealjhoz közelítő fejjel is, esetleg kis glóriával fénylő. Nem beszélve arról az esetről, amikor le is fejezik. Ez az egyszerű, felül lezárt cső sík­felülettel éppen úgy bedugóztatik, mint – másutt – domborúval. A csövet aztán u-alakúra is meghajlíthatja a rendelkező akarat. (Mondjuk inkább n alakúra – szerencsére az írott n betű bal felső fülecskéje nélkül.) Itt is tobzódnak a szí­nek és a méretek. Budapest mai utcaképéhez – micsoda kép! – éppen így hozzátartoznak a nyolcszögle­tű öntöttvas botok, ezeknél sem szabványosított az átmérő, ahogy a lezárás formája sem. Láttunk továbbá felsorakozni egyik falukon nyitott zártszelvényeket, másutt a hajda­ni kerékvetőkre emlékeztető, brutálisra méretezett darabokat: a nagykaliberű aknagrá­nátot formáló sűrűn telepített elemeket. Na igen: hogy sűrűn. Vagy ritkán. Vagy még ritkábban. És alacsonyabbak. Vagy magasabbak. Vagy nem is tudjuk, milyen magasak. Mert erre dőlnek vagy arra hajlanak. Mint a szélfútta fűszálak. A Belváros Főutcájá­ban. Amely remekeknek a teste is olyan, hogy nyilvánvaló azonnal: új fajról van szó. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ez a gazdag állatkert a törzsfejlődésnek ab­ból a darwini parancsából eredezteti születését, amit a létért való küzdelemként ír le a szakirodalom. Szereplői: a megrendelő, a vállalkozó meg a pénz. Ezek a változatos küllemű borosták Budapest képén nyilvánvalóan amiatt szaporod­tak el, mert valamit tenni kellett: ha nem avatkoznak közbe, a járdákat, a parkok szegé­lyét rendre elfoglalják a gépkocsik. Vagy a bávatag gyalogos óvatlanul lelép az úttestre. S ha nem tudják más módon megakadályozni, hogy mindez így történjék, föl kell építe­ni mindenütt a mozgást fizikailag korlátozó akadályokat. Más utat is járhattunk volna. Például a szigorú büntetés fegyelmező hatását iktat­va a működés és működtetés taktikájába-stratégiájába. Csakhogy az népszerűtlensé­get szülne. Ráadásul nem hozna a baráti poller-gyártóknak kellemesen biztos bevételt. De legalább – szemmel láthatóan – nem egy monopóliumnak! Nincs itt bizony mo­nopóliuma senkinek abban, hogy egységes környezetet mutasson a város önmagának és a világnak. Hogy rendet teremtsen az utcaképben. Akár a pollerek körül s között. Hogy egyfelé igazodjék – mondjuk, de csak úgy, mint aki legyint – minden kerület, és min­den megrendelő, ha Budapestről van szó. Bizony minden zavaros cseppben ott az elsósult tenger. Ez ma BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIII. évfolyam, 10. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága és az támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Sajdik 80 (18. oldal) A hátsó borítón: Ötszáz éves szenzáció (24. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents