Budapest, 2010. (33. évfolyam)

1. szám január - Fodor Béla: Szilvesz Teri különczszám - BUZAPEST

38

BUZAPEST

2010 január

Izgalmas kísérlet vagy szánalmas kudarc? Manapság nehéz eldönteni. Sokszor ez is, az is. Esetleg mindkettő. Így vagyok most én is ezzel a darabbal. Pedig a cselekménye egyszerű és világos. Laci, az exkommandós csak ül a szobájában és unatkozik. Kiégett. Felesége, Vera hazajön a munkából és egyre indulatosabban kéri Zolit, hogy csináljon már valamit. Sanyi azonban semmit. Ez így megy napra nap. A darabban csak két mondat hangzik el: a „nem”, és a „csináljál már valamit”. A színészvezetés kényes feladatát a fiatal rendező, Bogdanovich Péter remekül oldotta meg, igaz a két órás előadás során Feri végig egy hokedlin, Vera pedig egy vetetlen ágyon fekszik. A kétszereplős monodráma végig izgalomban tartotta a nézőteret, nem utolsó sorban a színészek felkészületlenségének köszönhetően: nem lehetett tudni ugyanis, hogy a következő percben eszükbe jut e a szöveg. Ettől eltekintve Daliás Róbert és Tulipán Eszter játékát csak dicsérő szavakkal illethetjük. A bemutatónak számomra egyetlen igazi élménye a beszélő hastáncosok szerepeltetése volt. Azok a hasak olyan drámai erővel voltak jelen a deszkákon, hogy szinte kár volt megszólalniuk. Némán is elemi erővel sugároztak.

Amit láttunk, az talán színház, talán nem. Én biztosan nem tudom eldönteni, tévedésből ugyanis egy másik előadásra ültem be. ●

Zappe (Thália) László: Kritikusnak

álcázott lebeszélőgép. Fiatalkorában Frank Zappa néven zenészként is ismert volt a fővárosi underground zajos világában.

Uncsi

Saly (eredetileg Shelley) Noémi: irodalmár és törzskávéház K. und K., avagy kokottok és kurafiak a hajdani Tabánban

(zenés séta a szívem csücskében)

Édeseim! Ti el se tudjátok képzelni, milyen élet volt valamikor ebben az én szülőfalumban, a Tabánban. Sörmérések, bormérések és egyéb kimérések sorakoztak egymás mellett a szűk kis utcákban. És a nők meg a férfiak! Hajaj, azok voltak ám a daliás, szeretnivaló idők. Itt van mindjárt a Tütüs Terka és a Kacska Feri esete. Igazi tabáni csodabogarak. Nem is ismerték egymást, mégis élet-halál harcot vívtak a Tabáni Hírkakas hasábjain. Hogy miért? Nem hiszitek el, mert a mai világban már nincsenek ilyen széplelkű, daloskedvű hősök és hősnők. (És nem is érdekel Benneteket. De én azért mégis elmondom.) Történt egyszer, hogy Terka férfiruhában üldögélt az Agyaggalamb vendéglőben, s miközben tamburáját pengette, perfekt latinsággal szidta a pincéreket, mert nem elég gyorsan hordták elébe a fröccsöket. Egy bizonyos Marancsics nevű rác pikolófiú megunta a rikácsoló hangot, és rákiáltott: hagyja abba a fiatalúr, mert hívom a Kacska Ferit! No, Terkának se kellett több! Úgy szájon vágta a pikolót, hogy a konyhai üstig repült, majd követelni kezdte, hogy akkor nosza, hívják azt a Macska vagy milyen Ferit! A pincérek megmérgesedtek, hívták. Jött a Feri, hetykén és fickén, de mikor benézett az ablakon, és látta, hogy egy férfiruhás, mellyes-faros teremtmény épp egy vastag faszéket aprít szilánkokra a jajgató kellnereken, bizony inkább hazasomfordált. A szégyen azonban nem hagyta nyugodni: tollat ragadott, és a Hírkakas lapjain kezdte ócsárolni a pincérnyuvasztó amazont. Mikor Terka meglátta magát az újságban, tyúkvérbe mártotta tollát, s úgy üzent hadat Kacska-Macska-Jancsinak. Ment a harc hónapokon át, mígnem Kakas Márton, a lap tulajdonosa elkártyázta minden vagyonát, s imígyen ez a fontos orgánum sajnálatosan megszűnt. No, kedveseim, hát ilyen volt a régi Tabán! ●