Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Zeke Gyula: Gang
Szinte eltelt a nyár, s még futó pillantást sem vetettünk a budapesti romkocsma-frontra, amely évről-évre nyugtalan dizőz módjára változik. Pedig a több esztendeje meglevők mellé a Tömő utca és a Nagytemplom utca sarkán már tavaly májusban csatlakozott az érdekes és remek Grund, Budapest első műromkocsmája. Újszerű térképzésének s a megmaradni engedett Táncsics-házhoz, valamint a Corvin-projekthez kapcsolódó merőben új funkcióinak a Csillagszálló Romkocsma számának (2010/6.) hasábjain szentelhettem alaposabb figyelmet. Tavalyi alakulás az Akácfa u. 51. alatti Fogas ház is. Idei viszont a múlt évben e helyt már bemutatott Most Ó utcára nyíló kerthelyisége, a Kazinczy utca 48. alatti Ellátókert, valamint a Nagydiófa utca 8. alatti csodás Granddio is. A jelenlegi állás szerint csupán ezt a nyarat élte meg az Ó utcai S’il vous plaît Cabrió és a Tölgyfa utca 22. alatti Szezon. Az itt tárgyalandó, Csengery utca 11. alatti Gang is idén, május 27-én nyílt meg. Nem csupán önértéke folytán érdemel nyári figyelmet, de azért is, mert elődei jó részével szemben égre néző udvarának az idén még részleges téliesítésére sem számíthatunk. Mi több, a hagyományos utcai rész nyitva tartása is kétséges lesz a hidegebb hónapokban; a ház előző, különféle céges bérlői ugyanis többmilliós tartozást halmoztak fel a Fővárosi Gázműveknél, amely a kiegyenlítésig vonakodik megnyitni a csapot. A helyet működtető fiatal vállalkozók, Stiller Nándor és Szilágyi Sándor e pillanatig ráadásul egykét hónapos szerződés-hosszabbításokkal voltak kénytelenek előrearaszolni. Nem első ízben szembesülnek efféle bizonytalansággal. A BUDAPEST olvasói emlékezhetnek rájuk, jó egy éve a házastól eladott Bem mozihoz csatlakozó kávézóban találkozhattak velük (2009/8.). A művészmozi és a kávézó akkor egyként kétségesnek tetsző sorsa azóta elvált, beteljesedett a mozié, film nem pergett azóta ott, ám ma is lebeg a kávézóé. Nyitva áll, élete, vendégköre, programjai háborítatlanok. Valószínűleg nincs egyébről szó, a tulajdonosok a válság elmúltára várnak, hogy tervezett bankjukat megépíthessék. A Csengery utca 11-es számú ház is egy magáncég kezében van már, pár éve vált meg tőle az erzsébetvárosi önkormányzat. Itt nem újabb bankfiók nyílik, a tulajdonosa szállodát készül kialakítani és nyitni az 1896-ban túl jól megépített, s ma is kitűnő állapotban álló, háromemeletes bérházban, amelynek lakóitól az ezredfordulón irodák létesítése és bérbe adása céljából vált meg a hivatal. A ház helyzete így nem azonos a romkocsmáknak helyet adó budapesti bérházak többségének helyzetével, nem lebontásra ítéltetett és vár, csupán a kor követelményének megfelelő új funkcióra, hogy miután pénzt hozott az önkormányzatnak (amelynek jogelődje annak idején államosítás címén elvette egykori tulajdonosától), most pénzt hozzon új tulajdonosának is. A beruházás késedelmének oka ugyan itt is a válság mostoha hitelezési viszonyai miatti pénzhiány lehet, ám így is könnyen megeshet, hogy az oly kedves és láthatólag életképes Gang hűvös udvarán jövő nyáron már hiába igyekszünk letelepedni. Az új romkocsma neve önmagában telitalálat, oly nagyvárosi, oly ősi és németsége ellenére oly pestiesen magyar, hogy szinte csodálkozunk, miért is nem jutott eddig eszébe senkinek. Mély bongása egycsapásra megidézi a háborúk előtti Budapestet – proletárságával és polgárságával, tisztviselőivel és házmestereivel, kintornásaival és macskáival, örökre eltűnt hangjaival és hangulataival. Íme, itt zajlott a nagy előadás, halljuk és látjuk szinte magunk előtt a Gang udvarán állva, fejünk fölött a függőfolyosók öntöttvas rácsai közé keretezett Gang szöveg: Zeke Gyula, fotó: Sebestyén László 28 BUDAPEST 2010 szeptember ÖRÖKKÁVÉ
