Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Simplicissimus Budapestje
redőnyöst csak azután hív az ember, ha már felmászott, és megpróbálta maga kijavítani a gyakran egyszerű hibát. Átvitt értelemben annyit tesz, mint hogy mindig meg kell próbálni a helyzetet uralni. Megszerezni az információt, aztán megtenni, amit akarunk, eljutni oda, ahová akarunk, megszerezni a színházjegyet, elmenni az új étterembe, stb. „PÁRTOLD AZ ÚJ DOLGOKAT.” Egy város akkor fejlődik, ha polgárai vevők az új szolgáltatásaira. Meg kell nézni, ki kell próbálni az újonnan tudomásunkra jutott új – vagy újjá alakított, renovált dolgokat. „MINDIG KÉSZÍTS LISTÁKAT ÉS TARTSD ŐKET FRISSEN.” Más szóval: akard mindig a legjobbat, és a legjobb dolgokat gyűjtsd mindig listába. A város akkor lesz élhetőbb, ha minél több ilyen ember van: igényes, tájékozott, önzetlen. Simplicissimus például a mobilja telefonlistájában az éttermek neve elé mindig csillagot tesz (egy, két, vagy három csillagot, aszerint, mennyire tetszett neki), és így ha rákeres a csillagra, kiadja csak az éttermeket, ezért aztán ha kérdezik, könnyen átpörgetheti aktuális kedvenceit. „LEGYÉL TE IS ORÁKULUM: OSZD MEG TUDÁSODAT.” Ha megvannak a listáid, ne tartsd meg magadnak. Hozd szóba friss felfedezéseidet, kérdezd ki barátaidat. „Bernát, ahogy ismerlek, neked nagyon bejönne a Sárga ten geralattjáró tejivó!” És mindig faggasd a többieket, hogy ők mit láttak/hallottak, merre jártak. Esetleg indíts blogot önironikus néven: a Budapesti Bes z szervisszer cím lapleadáskor még nem volt foglalt... Próbáld ki ezt is: „Fantasztikus új villák épültek Remetekertváros külsőn, Fokos-Fuchs Lehel, a Kanadában tanult fiatal építész tervezte őket, ha úgy tesztek, mintha venni akarnátok, végig is vezetnek benneteket...” „LEGYÉL MINDIG »HIÁNYZÓ HŐS«.” Simplicissimus vesszőparipája egy szociálpszichológiai fogalom – amikor olyasmit teszünk, ami nekünk már nem, csak az utánunk jövőknek hasznos. (A klasszikus példák az autópályára esett papírdoboz felszedése és kihajítása, a moziban/színházban a második ajtószárny kitárása, miután kijöttünk.) Elromlott dolgok bejelentése, apró változtatások szelíd kierőszakolása, egészen a klub- és egyesületalakításig, illetve létező szervezetek újra vitalizálása révén. Simplicissimus gyermekkorában nem szerette, amikor nyomulós papája mindig megkérdezte az ügyintéző nevét. Mi a fenének?! Ma már tudja, hogy ez a siker egyik záloga. „LEGYÉL EGYSZERRE GENERALISTA ÉS SPECIALISTA.” A hobbid kiélésének az internet határtalan lehetőségeket teremtett. Már könnyedén gyűjtheted a Szabadság tér témájú képeslapokat vagy virtuálisan összejárhatsz és kicserélheted tapasztalataidat a bakelitlemezen kiadott francia sanzonok rajongóival. A város egésze azonban még ennél is sokkal érdekesebb, több tucat blog foglalkozik ilyesmivel. Aztán itt vannak az építészeti tervpályázok, ezeket leginkább az epiteszforum.hu honlapon lehet nyomon követni, vagy az új szobrok, ezek lelkes, friss tárháza a szoborlap.hu ... „HIGGYÉL AZ AUTONÓMIÁK LÁNCOLATÁBAN.” Ez arra vonatkozik, hogy próbáld megtalálni mindenben azokat a hivatásos listakészítőket, akik függetlenek, nem mozgatja őket semmilyen érdek. Vannak nyomtatott újságok, mint a Pesti Műsor , a Time Out (an gol és magyar változatban) és számtalan portál és blog. A finedining.hu és hasonlók. Igen figyelemreméltó a hvg.hu gasztronó mia rovata és az Alexandra étteremkalauza. „HIGGYÉL A NAGY TÁRSADALMI ÖSSZJÁTÉKBAN.” Pontosabban annak szabályaiban, és ha lehet, tartsd be őket. Sok ilyen van, írott és íratlan, a KRESZ-től a köszönésem át az éttermi viselkedésen át a mobilozásig, a netikettig és onnan is tovább. Simplicissimus igyekszik a „semper formaliter”, azaz mindig eggyel formálisabb elvét követni. Mindig elsőbbséget ad másoknak, nem csak autóban és nem csak nőknek... Ha belép egy étterembe, akkor is megáll az ajtóban, ha valószínűleg ezt a helyi szokások nem kívánják meg. A pincérnőt kisasszonynak/hölgyemnek szólítja... És így tovább. Mindezt önérdekből is teszi – mert már ettől is jobban érzi magát. Az önző dög... 21 Simpicissimus ezt látta, amikor felkereste gimnáziumi cimboráját, Concitatust, a félállami cégnél. Jó a kilátás, mi? Odalentről annál kevésbé. Még a szimmetriát sem tartották be a „városmegújítók”
