Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Hidvégi Violetta: Kulturális menedzser a 18-19. századból: A 250 éve született Kultsár István emlékezete
Szabó Dávid: Vergilius Aeneisének II. darabja (1813). A frissen megjelent irodalmi alkotásokat lapjaiban népszerűsítette. Hasábjain született meg a recenzió műfaja. „Ámbár több magya ros Játékdarabok forognak is fenn Játékszíneinkben: de tulajdon eredeti Magyar Darabok mégis igen ritkák, ezért ditséretes igyekezet volt Katona Urtól ezen pályán megindulni, a’ mellyre minden tehetős ifju Tudósokat a’ Hazai nyelv dísze hathatóssan buzdit. A’ Munkának belső betsét, mesterségbeli alkotását, és az előadásbeli magyar nyelvnek mivoltát reményljük, hogy az érdemes Olvasók kedvezőleg fogják megitélni. Mi itten tsak azt óhajtjuk, hogy ezen jó igyekezet azok előtt kedvet találjon, a’ kiknek vagyon szentelve, ’s igy ösztön adassék az ifju Szerzőnek több és nagyobb Munkákra.” – írja 1820. Szent András hava 18. napján a Hazai és Külföldi Tudósítások Tudományos dolgok rovatában Katona József Bánk bánjáról, amely Pesten Trattner János Tamás betűivel és költségé vel 1821-ben jelent meg. A közös nyomda biztosította a naprakész információt. Előfizetőként is hozzájárult új művek megszületéséhez, kitűnő rábeszélő képességével pedig újabb vásárlókat toborzott. Folyamatos megrendelője volt a Veszprém megyében kiadott Magyar Nóták 1823-ban megindított füzeteinek. Többek között Bihari, Csermák, Lavotta műveit alkalmazta fortepianóra, a sorozat zenei szerkesztője, Ruzitska Ignác . 1827 októberében Komárom vármegyének ajándékozta mintegy négyezer darabos könyvtárát, amivel elsősorban a megye tisztviselőinek, a tudományok iránt érdeklődő városi polgároknak, a helyi gimnáziumok tanárainak, illetve tanulóinak kívánta megkönnyíteni tudásuk gyarapítását. Az első volt, aki anyagilag is előmozdította az Akadémia létesítését. 1793-ban készített végrendeletében tízezer forintot rendelt a felállítandó Magyar Tudós Társaságra. Bár a nádor őt is kinevezte 1827 novemberében a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályainak és szervezetének kidolgozásán munkálkodó bizottság tagjává, betegsége és 1828. március 30-án bekövetkezett halála miatt már csak néhány ülésen vehetett részt. „Ha az egyes személyek önnön tökéletesítéseken szorgalmatosan dolgoznak...” Kultsár István életműve és személyisége hídként kapcsolja össze a felvilágosodást a reformkor küzdelmeivel. A szerkesztőkiadó körül egy sokirányú, cselekvőképes értelmiségi kör csoportosult, közös céljuk: a művelt nemzet megteremtése. Hazafias egyénisége idevonzotta mindazokat, akik a nemzeti nyelvért és irodalomért tenni kívántak. Szerkesztősége, otthona katalizátorként szolgált új eszmék létrejöttéhez. A házában működő irodalmi szalonban született meg Kisfaludy Károly Aurórájának eszméje, innen indult útjára a Tudományos Gyűjtemény. Szemléletében egymás mellett élt a múlt tisztelete és az új keresése: nemzeti hagyományaink megőrzésével részévé válni az európai kultúrának. Megbecsülni a másik nép értékeit, és megbecsültetni a magyarság kultúráját. Honfitársait büszkeségre és önbecsülésre tanította, hiszen csak emelt fővel lehetünk részesei az európai kultúra egészének, hozzáadva ahhoz saját értékeinket. Értelmezésében Pest és Buda együtt szerepelt az ország fővárosaként: ebből a folyamatosan fejlődő kereskedelmi és közigazgatási központból az itt letelepedett és alkotó művészek munkája nyomán az egész országra kisugározhat a kultúra embert formáló, nemesítő ereje. A műveltség terjesztésében nagy szerepet szánt a „szépnem” tagjainak, mivel a hölgyeket fogékonyabbnak tartotta az újra és a szépre. Munkássága, dinamikus élete példa arra is, hogyan alkothat valaki zseniálisat, ha bölcsen sáfárkodik adottságaival. Gyulai Pál írta róla: „Az irodalom és művészet mecénása, ügyvédje és napszámosa volt a körülmények és erszénye szerint.” ● 7 BUDAPEST 2010 szeptember Ferenczy István Kultsár síremléke a belvárosi templomban fotó: Sebestyén László
