Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Nagy-Budapest városrendezése , IX. Margitsziget
Margitsziget fővárosunk egyik legnagyobb kincse. Dús növényzete, központi fekvése, de legfőképpen páratlan gyógyhatású hőforrásai olyan értékek, amelyeket minél nagyobb mértékben kell kiaknáznunk. A terület a háború előtti évtizedekben a kertkultúra és a technikai berendezés igen magas fokára jutott. Kétségtelen hibája viszont egyrészt, hogy a növényzet rovására egyre nagyobb mértékben beépült, másrészt, hogy az egyes építmények – szállodák, fürdők, sporttelepek, szórakozóhelyek – különösebb rendszer nélkül összekeveredtek, és gyakran zavarják egymást. Rendeltetése is zavarossá vált, egyszerre szolgálta a gyógyulást, az üdülést, a sportot és a szórakozást. Megközelítése fogyatékos; a hídi lejáró, különösen vasár- és ünnepnapokon, szűknek bizonyult, a hídon súlyos forgalmi zavarok keletkeztek. A hely múltjában leginkább azt kifogásolhatjuk, hogy exkluzív intézményeivel, drága szórakozóhelyeivel a lakosságnak csak igen vékony rétegét szolgálta. A felszabadulás után ez a helyzet alapvetően megváltozott, ennek folytán jövőjéről egészen más képet kell alkotnunk. Elsősorban a súlyos pusztulásra kell rámutatnunk, amelyet a háborús események okoztak, és amelyeknek az itt lévő épületek túlnyomó része áldozatul esett. Nagy károkat szenvedett a növényzet is. Ez a pusztulás önmagában véve is szükségessé és indokolttá tette, hogy a Margitsziget kialakítására új tervek készüljenek. A másik nagy változás, amely jövőjét a háborús eseményektől függetlenül is érinti, az óbudai Árpád-híd megépítése. Ennek során a Sziget az új hídról észak felől is elérhető lesz, miután itt nagyarányú, zavartalan forgalmat biztosító korszerű feljáró készül. Ezáltal nemcsak a megközelítési lehetőségek növekednek, hanem módosítására szorul a környék egész beépítési rendszere is. Végül a felszabadulás után a terület felhasználására és későbbi rendeltetésére nézve természetszerűen egészen más szempontok az irányadók. Demokratikus társadalmunkban nem tartható fenn az a helyzet, hogy a Sziget csupán egy vékony társadalmi réteg luxusigényeit szolgálja, hanem e páratlan gyógy-tényezőket minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezeknek az új szempontoknak, illetőleg lehetőségeknek az alapján készültek az első tervek, hamarosan a felszabadulás után, az újjáépítésre. Az épületek pusztulása lehetőséget ad, az óbudai híd küszöbön álló megépítése pedig szükségessé teszi, hogy a területet az eddigi rendszertelenség helyett rendszeresen és új csoportosítás szerint használjuk. A múltban az alsó részen alakult ki a legforgalmasabb terület, miután itt volt az egyetlen bejárat. Itt helyezkedett el a szórakoztatási intézmények, sporttelepek nagy része, ezzel szemben az északi csúcs már kiesett a forgalomból, és nyugalmasabb, csendesebb volt. Ez utóbbi részen épültek a gyógyszállók, itt volt a gyógyfürdő is. Az Árpád-híd megépítésével fordított helyzet áll elő; a bevezető forgalom fő iránya az új híd nagyobb teljesítőképessége és a korszerű lehajtók következtében északra tevődik át, a Margit-hídról való lehajtás pedig alárendeltté válik. Az autósok számára ugyanis nem jelent különösebb kerülőt, ha északról közelítik meg a Szigetet, és valószínű, hogy a Margit-hídi lehajtót közúti járművek csak a kevésbé forgalmas hétköznapokon használhatják, míg a nagy forgalmú vasár- és ünnepnapokon forgalombiztonsági okokból innen szünetelni fog a behajtás. Ennek folytán szinte magától értetődik, hogy az északi csúcson kell kialakítani a nagyobb tömegforgalmú intézményeket, szórakozóhelyeket, míg a déli kínálkozik a nyugalmat igénylő gyógyfürdő és szálló számára. A gyógyfürdő idehelyezését különösképpen alátámasztja az a tény is, hogy az újabban végzett fúrások során itt bukkantak jóval magasabb hőfokú és erősebb gyógyhatású vízre. 8 BUDAPEST 2010 szeptember Nagy-Budapest városrendezése IX. – Margitsziget SZÓL A RÁDIÓ Sávoly Tamás mentette ki a Magyar Rádió archívumának elfekvőjéből azokat a szöveget, amelyekből jó néhányat – történetükben először – publikálni is lehet immár: kitűnő előadók kitűnő előadásai, többnyire az 1940-es évekből. A most közreadott szöveg is a „Budapest kettőn” hangzott el, bemondó olvasta fel 1948. április 28-án Granasztói Pál szövegét, amely egy Nagy-Budapest városrendezéséről szóló szabadegyetemi kurzus része volt. (A produkció előző részeit márciusi és májusi számunkban adtuk közre.)
