Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Buzás Kálmán: Identity Card, avagy van-e még valami fontos Kőbányán?
nek ellenére a kőbányaiaknak csak igen kis részét érintik. Az 1990-ben elfogadott Barcelonai Charta – melynek tagja Budapest is – az „Oktató Város“ céljaként fogalmazta meg, a közösség-középpontú állampolgárok formálását, valamint iskola és hely integrálását. A „városi pedagógia“ fő alapelve a társadalmi és környezeti fenntarthatóság, a felelősség és a politikai szerepvállalás mint elsajátítandó attitűdök. Ebből az állásfoglalásból a korábbiaknál is hangsúlyosabban kitűnik, hogy az oktatás kontextusa és a lehetőségét megteremtő város gondolata szorosan összekapcsolódik. Ennek ellenére a külső behatások erősen gátolják az identitástudat erősödését. A morális válság nem ad nekünk példaképeket, vagy ha ad, a mi erkölcseink szerint nem követendő idolokat. A fáradt, kimerült – és esetleg hasonló emlőkön nevelkedett – immáron harmadik generációs szülőknek kisebb bajuk is nagyobb annál, mint hogy a meghalt dédikétől örökölt lakásból a gyorsan pénzzé tehető értékeken kívül mást is elvigyenek. Minden megy a kukába. Lomtalanítások alkalmával már néhány évtizeddel ezelőtt is fotóalbumok, régi családi képek, levelek, játékmackók tucatjai landoltak az aszfalton. Új lakás, új élet, elfelejtett család. De hol vannak a gyökerek? Mi az, amit hoznak? Tán csak a szokások, vagy azokat is lemásolják valamelyik celebről vagy hamis idolról... Mi akkor a megoldás? A gyerekek életszakaszainak meghatározó hatása van az otthonhoz való viszonyulás kialakulására. A kisiskolás már kezdi felismerni lakóhelye mikrovilágának jellemzőit. A későbbi iskolafokozatokban pedig – a különféle tantárgyi ismeretek szerencsés integrálódása esetén – kiformálódik a személyiség, s eldől, hogy az érzelmi és értelmi elemekből összeszőve mennyi fogékonyság és felelősség épül a szűkebb és a tágabb hon szeretetéből. A Nemzeti Alaptanterv lehetőséget ad arra, hogy az iskolán belül (ha akarják) kialakíthassák a közéleti és a honismereti érdeklődés felkeltéséhez, alakításához szükséges kereteket. Ezeket azonban nem alkalmazhatjuk az iskolán kívüli környezet bekapcsolása nélkül. A tanár, a tanító, az óvodapedagógus tehetsége és felkészültsége nagyrészt pótolhatja azt, ami a társadalmi környezetből, a tantervi keretekből hiányzik, átsegítheti az ügyet azokon a nehézségeken, amelyek a tényanyag tartalmi vagy kódolási nehézségeiből következnek. Gyakorlati tapasztalatból tudjuk, hogy a pedagógus minden társadalmi közegben – akár a tanterv előírásaitól függetlenül, tankönyvek hiányában is – átadhatja tanítványainak azokat a tartalmakat, amelyeket az adott hely értékeiből átörökítendőnek ítél. De itt vagyunk mi is, város- és helytörténet-kutatók, akik különböző technikákkal igyekszünk átadni azt a tudást, ismeretet, amelyet évek alatt gyűjtöttünk. Történeti cikkekkel a Kőbányai Hírek hasábjain vagy a BUDAPEST-ben, a Kőbányai Füzetek sorozatban és más helytörténeti kiadványok hasábjain, a százszámra szaporodó honlapokon, valamint a tanárok példaértékű kooperációja segítségével. S most itt az újdonság, a Városi tanterv. Munkacsoportot hozunk létre a leendő program, a segédanyagok előkészítésére. A tagok a csapatba pályázat útján kerülhetnek, melyet az önkormányzat szakigazgatása bírál el. A célfeladathoz alkotói ösztöndíj jár. Az alkotók csoportjából kell létrejönnie egy támogató és ellenőrző csoportnak, akik folyamatos szupervíziót végeznek, hogy az összeszokott alkotói gárda ne csak hozza létre, hanem tartsa is fenn a folyamatot. (Az ilyen típusú pedagógiai struktúrákat az EU is támogatja pénzzel.) A végcél egy bővíthető kézikönyv létrehozása, amely a helytörténet legfontosabb adatait, szereplőit mutatja be, és szervesen igazodik a tantervhez. A tervezett „Kőbányai kapcsos könyv” a gyerekek kedvelt gyűjtőalbumaihoz fog hasonlítani, a borítóján Kőbánya emblematikus képeivel, benne néhány, a kisgyermekkornak megfelelő, jó minőségű belívvel. Iskolába lépéskor minden elsős kisgyerek megkapja, Kőbánya ajándékaként. A gyerek, ha az első pillanatban megszereti, 12 éven keresztül – és remélhetően még utána is – őrizni és gyarapítani fogja, hiszen az ő gyűjteménye lesz benne Kőbányáról. Háttéranyagként létre kell hozni egy absztraktummal rendelkező kőbányai retrospektív honlapot és közösségi portált, amely a kobanya.hu eleme vagy linkje lenne. Ugyebár mindenkinek van titkos doboza? Szerelmes levél, régi ajándék vagy képeslap Tőle. Egy öngyújtó, ami apáé volt. Tanítvány furcsa dolgozata, néhány éve kivont aprópénz, ami ott rejtőzött az egyik fiókban. Kis rajz, amit a gyerek csinált 3 évesen. Ez a mi múltunk. Igaz, hogy a gramofon nem hifi, a 70-es évekbeli úttörőnyakkendő unconform, és nem lehet mindent megtartani, mert nincs ennyi hely, de tagadhatunk-e meg mindent? Ha már kiborult a titkos doboz, esetleg kidobták a lomtalanításkor, segítsünk megtalálni, vagy ha örökre elveszett, akkor csináljunk egyet, és pakoljuk bele mindazt, ami most még itt van, mert valaki számára még fontos lehet. Innen a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény új épületének gondolata. A helyszín: Kőbánya, Füzér utca 32. Épült 1885-ben, a Ligettelek közepén. Volt kaszárnya, kisdedóvó, zeneiskola. A falak furcsa, régi történetek emlékét őrzik, csak elő kell csalni azokat. A koncepció megvan. A kiírt építészeti tervpályázat sikeresnek bizonyult. Öt pályamunka érkezett a ÉME Mesteriskolájából, bírálatuk 2010 nyarán megtörtént. Ezzel a jelentős lépéssel új lendületet kapott az épület kialakítása, melynek következtében a gyűjtemény záros határidőn belül elfoglalhatja méltó helyét, s vele együtt megkezdődhet a Városi tanterv megvalósítása is. A Kulturális Örökség Napja 2010. szeptember 18-i rendezvénysorozatában szeretnénk bemutatni a kőbányai és a szélesebb budapesti nagyközönségnek az épületet a jelenlegi és – a tervek alapján – majdani formájában, az építészek közreműködésével, a pályázatkiíró elképzeléseivel. Hangulatotokat, gondolatokat osztunk meg 15-17 óra között, belesimulva a KÖN kőbányai programjaiba (www.oroksegnapok.hu) – hogy legyen Kőbányának is egy titkos doboza. ● A képek forrása: Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény 4 BUDAPEST 2010 szeptember Kovács–Andor–Krisztián látványterve