Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Hidvégi Violetta: Kulturális menedzser a 18-19. századból: A 250 éve született Kultsár István emlékezete
Bausz Teodorik foglalta össze ebben az egy kanyargós mondatban Kultsár István élet művét, amelynek sokféle termését alig győzi összeszedni az utókor. Jó nevű csizmadiamester gyermekeként született 1760. szeptember 16-án Komáromban. Szülei nagy gondot fordítottak nevelésére; kilenc évesen a helyi gimnáziumba íratták, ahol Baróti Szabó Dávid is tanárai közé tartozott. Középiskolai tanulmányai után belépett a bencés rendbe. Tihanyban filozófiát tanult, ezután Pannonhalmán képezte magát, majd a pozsonyi szeminárium hallgatója lett. A rend feloszlatását követően a tanári pályát választotta hivatásául. Egy tanévet szülővárosában, majd 1789-től hét éven át Szombathelyen oktatott. 1794-ben itt jelentette meg Mikes Kelemen Törökországi leveleit, amellyel a Rákóczi-kultusz elindítójává vált. 1796-tól három évig Esztergomban folytatta pedagógiai tevékenységét. Kitűnő latinos volt, beszélt németül, franciául, olvasott olaszul és „tótul” is. Diákjai mindenütt szerették könnyen érthető, szabadon előadott és világos magyarázataiért. Nem fogadta el a bemagolt feleleteket, viszont a latin mellett örömmel vette a magyarul adott válaszokat is. 1799-ben a hivatalos oktatási formát felcserélte a magántanárival; Péteri Takáts Józseftől vette át Festetics György gróf László fiának nevelését. A hat éves együtt lét jelentős ismeretségeket, kapcsolatokat hozott Kultsárnak, aki felkészültségével, tanítási módszerével, jellemével egyaránt kivívta a gróf elismerését. Az ifjú grófot kísérve, annak külföldi utazásai során az ő látóköre is szélesedett, egyre tájékozottabb, műveltebb ember lett, aki megszerzett tudását már nem egyetlen fiatal vagy egy osztály hallgatói, hanem sokkal szélesebb kör szolgálatába kívánta állítani. 1806-ban Pesten telepedett le, ahol még abban az évben megindította magyar nyelvű újságját. Pesten, hetente kétszer, magyarul „Hazai és Külföldi Túdósítások. Mellyeket Nemzeti Újságképpen a Magyar Nemzetnek köz hasznára készített Kultsár István az ékesenszóllásnak egykori tanítója.” „Ditső Nemzet! Néked szenteltem ezen áldozatot, mellyet ma tészek le a’ Haza oltárára. Nem ollyan nagy ugyan, mint Méltóságod kívánná: de nem kissebb, mint az idő engedte. A’ jó szándéknak is akadályt vethet a’ hatalom. – Ámbár tsekély is igyekezetem, legalább azt a’ szennyet eltörlötte Nemzeti Nevünkről, hogy a’ Magyarnak még Ujsága sints a’ maga Hazájában. Pedig melly hasznos az Újság egy Nemzetnek! Az által érti meg távúl lévő Ember Társainak állapotjokat, és maga sorsát képzelvén bennük örömre vagy szánakodásra gerjed; az által tudja meg a’ polgári társaságoknak változásaikat, és örvendez Hazájának boldogságán; az által isméri meg az emberi találmányokat, fáradságos igyekezeteket, és önnön könnyebbítésére gerjed; az által az egésséget oltalmazni, a’ gazdaságot jobbítani, a kereskedést jól intézni tanúlja; az által a’ jó Hazafiakat ismérni, és az Országban lévő dolgokat nem késő és homályos hírekből, hanem meghatározott értelmes tudósításokból meríteni megszokja; az által Nyelvét, melly minden Nemzetnek fő dísze gyarapítja és tsinosítja.” 1806 szilveszter napján íródtak ezek a komoly gondolatok, amelyekkel útjára indította lapját, hogy aztán levelezőinek információiból haláláig szerkessze, írja, s elsőként a hazában magyarul adja közre hetente kétszer – szerdán és szombaton –, fokozatosan szaporodó olvasói örömére. A lap, amelyet Trattner Mátyás pesti nyomdájában állítottak elő ne gyedrét formában, kéthasábos szedéssel, az engedélynek megfelelően 1808 júliusától közölt külföldi híreket is. A szerkesztő által kitűzött összetett és átfogó célok a mai olvasó számára talán elérhetetlennek, megvalósíthatatlannak tűnnek. Az indulástól a szerkesztő haláláig átnézve a lap minden egyes számát bizton állíthatom: mégis sikerült. Közjáték – a színigazgató 1812-ben a mai Vörösmarty téren megnyílt a díszes német színház. A magyar társulat megörökölte a német uraságoktól az elhagyott pesti városfal déli körbástyáját Kulturális menedzser a 18-19. századból A 250 éve született Kultsár István emlékezete Hidvégi Violetta „Nem volt poéta, bár írogatott, nem volt tudós, bár könyvet adott ki, nem volt politikus, bár táblabíró volt, nem volt társadalmi vezető egyéniség, bár mindig az első sorban állt, nem volt előkelőség, bár mecénás volt, nem volt dúsgazdag ember, bár folyton áldozott, nem volt irányító és agitáló talentum, bár folytonosan izgatott és mindig irányító gondolatokat termelt: Kultsár egy igazán nemes érzésű, szerény, önzetlen és munkás művelt magyar volt.” 5 BUDAPEST 2010 szeptember A Pesti Duna-part részlete a Rondellával forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok
