Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Buzás Kálmán: Identity Card, avagy van-e még valami fontos Kőbányán?
büszkélkedik, de előfordul, hogy eldicsekszünk szomszédunk nagy autójával, vagy azzal, hogy egy híres ember lakik az utcánkban. Vajon büszke-e lakóhelyére az átlag budapesti, Isten bocsá’ kőbányai fiatal? Egy közelmúltban készült ifjúságkutatási jelentés összesített elemzése megfelelő identitással jellemezte a vizsgált kőbányai csoportot, bár a kiemelt pozitív válaszok nem az általam megfogalmazott azonosságtudatra utaltak. „Nem az a fontos hol lakik az ember, hanem hogy hogyan érzi magát ott ahol lakik. Ha utálod, kínszenvedés” – írta valaki. Nem is csoda, hiszen az úgynevezett fókuszcsoportos beszélgetések vezérfonala sem ezt célozta meg, nem keresett gyökereket. Egyre inkább globalizált és sematizált világunkban, vesztett identitásuk romjain nem is csoda a fenti válasz. Pedig a gyerekek fejlődésének lényeges mozzanata az identitástudat kialakulása, a nemzeti hovatartozás tudata, az önkép, a jövőkép, a történelmi tudat, a vallási és kulturális identitás. Különösen például Kőbányán, ahol az 1960-as évektől kezdődött lakosságcsere még inkább talajvesztetté tette az immáron harmadik generációt. De ha egy kőbányai gyermek vagy felnőtt tudja például azt, hogy itt volt az első Forma-1, és ezt boldogan meséli tovább otthon vagy társaságban, máris egy kötődéssel több jut neki és nekünk. Modern tendenciák A nagyvilágban egyre jellemzőbb tendencia a nemzeti tudat erősödése, Kőbányán pedig – szerencsére – ez a folyamat a civil közösségek egészséges fejlődésével egészül ki. A mi dolgunk (pedagógusoké, városvédőké), hogy azonosságtudatunkkal, a környezet és a társadalom kapcsolatával és nem utolsó sorban, sőt első lépésként a hely történelmi szellemének ismeretével, annak átadásával fejlesszük másokban is az identitást. Bár patetikusan hangzik, mégis úgy véljük ez a legfontosabb módja a hazaszeretet kialakításának. Pedagógiai tudatosságunk első lépése a környezet tudatos megismertetése, kiemelve azokat a természeti, társadalmi, történelmi tényeket, amelyekre büszkék lehetünk, mi, kőbányaiak. Kerületi kezdeményezések már kibontakozni látszanak, mi több, hagyományok is kialakultak: – A Kőbányai Hírek – immár 7 éve – havonta egy oldalnyi helyet ad helytörténeti írásoknak; – A Pataky Művelődési Központ évek óta rendezi az erősen látogatott, tematikus Kőbánya-történeti enteriőr-kiállításokat, és több mint tíz éve ingyenes autóbuszos kőbányai városnézéseket szervez. Önerőből, elsősorban magánkezdeményezésre évről évre megjelenteti a Kőbányai Füzetek sorozatot, amire az igény elvitathatatlan. – Emlékhelyek, emléktáblák létesülnek önkormányzati támogatással; – A kerület részese volt a Kulturális Örökségvédelmi Napok rendezvénysorozatának, rendkívüli sikerrel; – A nagy előremutató vállalkozás: az új múzeumépület és a városi tanterv megalkotása és bevezetése a jövő évben. A kezdeményezések száma és változatossága évről évre egyre nagyobb, minőségüket tekintve pedig egyre jobbak – a spontán résztvevők rendkívül lelkesek, és motivációjuk újabb résztvevőket, újabb kutatási feladatokat sodor a felszínre –, ám en-3 BUDAPEST 2010 szeptember Bártfai–Görbicz–Kormányos látványterve Bártfai–Görbicz–Kormányos látványterve
