Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Horváth Júlia Borbála: Ü
Amióta a nyári Napforduló sem a régi, mármint, hogy előrébb hozták – na nem a foci VB, hanem a naptárreform miatt –, és valójában nem Szent Ivánkor kell a leghosszabb nappal ürügyén ébren maradni, hanem három nappal korábban, miáltal az éjszakák hosszabbodása is hamarabb kezdődik, s belerohanunk a hosszú sötétségek időszakába, vastag zoknit húzunk, karácsonyi ajándékban gondolkodunk – de ácsi, micsoda huhogás ez nyár derekán?! Mindenestre, amit veszítettünk a vámon, azt elnyerjük a réven; szóval a szezonális legényfogó estéje, ami egyben leányfogó, ez idén is elérkezett, naptárcsúszás ide, vészjóslás oda: kiállapodott napon, hétvégén. Az esemény köré csupa izgalmas központi rendezvényt szerveztek, melyek csak látszólag szólnak múzeumi kiállításról, jazz-koncertről, skótdudások felvonulásáról, sárkánylányok bemutatójáról; nem, nem, mindez díszlet, lehetőséget adva a lényegnek: a nagy-nagy találkozásnak. Az akcióra fölkészülés jóval a nevezetes nap előtt kezdődik. A siker érdekében szükséges szétmenő kapcsolatban vagy akut veszekedésesekkel átszőtt enteriőrben élni, de legjobb nem élni, vagyis magányosan tengődni hosszú évek, de legalábbis hónapok óta, hogy nagyobb odaadással lehessen belevetődni a sűrűjébe, s egyetlen este alatt megoldani évtizedes problémát: a végleges társtalálást tudniillik. Nem árt könnyű fogyó-/hízó-/izom- vagy lékúra előtte, és szenvedélyes vásárlással néhány keresetlen óra eltöltése valamely baráti áras áruházlánc vonatkozó darabjában, mintegy megelőlegezett tiszteletet kiváltandó a jövendőbeliből, aki láthatja, bár nem a ruha teszi, mégsem akárkivel áll szemben. Vagy ül. Az első próbálkozás a Kodály körönd magasságában történik. Két elegáns hölgy és ugyanannyi nyájas úr költözött a fűre kis asztalka köré, gondolták, a Lajosok modern, ámbár változatos másolataként dominópartit tartanak, utcán át. Kegyedék hűvösen, de nem elutasítón viszonyulnak az érdeklődéshez, kitudni, valójában kik ők, nehézkes volna, és különben is: megvannak mindahányan, magukban. A való élet, s főképpen a cél azonnal továbbhajt: egyéb esti órákhoz képest hömpölyög az Andrássy úton végig öreg, fiatal s fiatalabb, hogy le ne maradjon a lemaradhatatlanról. Az érintettek határozott léptekkel áthaladnak a Városligeti-tó hídján, rezzenéstelen arccal biccentenek a szétbombázott Műjégpálya romjai felé, s kissé nyirkos hónaljjal lépnek a Vajdahunyad vára ördögűzött pallóira. Ahol a szokásos látvány fogadja őket: kirakodó-, berakodó-, fonó-, evő-, ivó-, szőrös-, bőrös-, satöbbis árusok standja, oldalvást, a stíl kedvéért tűzrakás vár a megfelelő pillanatra, hogy átugorják. Szent Iván elő-elő-éjszakáján minimum az dukál. Előtte azonban a terep földerítése szükséges. A legényfogás sajátja, hogy az embernő megpróbál természetes módon viszonyulni a körülményekhez, és józan ítélőképességére hagyatkozik. Például, ha a borstandnál a kiszemelt szimpatikus az ízlésesnél emeltebb hangon kezd feltűnősködni, netán szakérteni, hogy: így a borkorona, meg úgy a viszkozitása, miközben akkorákat csettintget, hogy az első sorokban esernyőt kell nyitni mellette, akkor aromatikus, bocsánat: aromantikus a kialakuló nexus, és Ü szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Helyey Zsuzsanna „Forró vízbe bele kell csorgatni kilenc kiskanál mézet. Egy kevés fahéjat, csipkebogyót és piros rózsaszirmot adunk hozzá. Közben mondjad: Aphrodité, szerelem istene! Töltsd meg ezt a teát erőddel és a természet erejével, hogy amikor [tetszés szerint elmormolandó név] iszik belőle, szerelemre gyulladjon irántam.” Nagyjából ezzel az utasítással indul a szombat éjszakába az, ki szükségét érzi annak, hogy jó sorsát ezentúl ne csak az égiek irányítsák, hanem sokkal inkább saját maga alakítsa. Meglátjuk – szól az óvatos; ...és meglátták. Titkok, tornyok és tüzek szerepelnek alább. 26 BUDAPEST 2010 július
