Budapest, 2010. (33. évfolyam)
6. szám június - Zsigmond Gábor: Minden hatodik órában (2.)
34 BUDAPEST 2010 június Minden hatodik órában (2.) Zsigmond Gábor A májusi BUDAPEST hasábjain már bemutattunk néhány kockát abból az 1967-ben készült filmből, amelyet annak idején a BKV egyik jogelőd vállalata, a Fővárosi Villamosvasút rendelt meg. A filmet célszerű propagandaeszköznek szánták a balesetmentes közlekedésért vívott harcban, ugyanakkor az 1966-ban véget ért kalauzkorszak egyik utolsó, hiteles mementója is. Az egyenletes és főleg biztonságos közlekedés kialakításában a kocsivezetőnek jelentős szerepe van. Ehhez elengedhetetlen, hogy tökéletesen ismerje útvonalát. Tudnia kell, hogy hol következik játszótér, iskola vagy egyéb balesetveszélyes hely, ahol fokozott óvatossággal kell vezetni. Állandó éber figyelem mellett még időben észreveszi a veszélyt és azonnal cselekszik – halljuk a narrátort. A mon dandót a Krisztina téri általános iskolából kirohanó gyereksereg látványával illusztrálják a film alkotói. A moderátor megjegyzi, hogy a villamosokon egyre több a gyerekbaleset, melyek legfőbb oka a villamos lépcsőjén vagy hátulján, az ütközőn való utazás. Az utóbbi „műfajt” a pesti szleng tujázásnak nevezte. Sok baleset származik abból is, ha helytelenül kezelik a villamos csapóajtóit. Ez a rohanó fiatalember egy kézzel nyitja ki az ajtót, nem csoda, ha kizuhan a kocsiból. Gyakran előfordul, hogy a szakszerűtlen ajtónyitásból kézsérülés származik, vagy a figyelmetlenül kinyitott, lecsapódó ajtó becsípi a gyanút-RETROJÁRAT
