Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Zappe László: Koponyajáték Haydn nélkül
Nem kétséges, az idén Haydn a valaha élt legnagyobb zeneszerző. Nemrég még Mo zart volt, azelőtt Bach , most éppen ő. Nem is tűnne föl talán, ha csak az évforduló-píárosok hirdetnék ezt, de a rádióban nagyszerű muzsikustól hallhattam valami hasonlót, sőt nemrég elmélyült tudós dolgozat ecsetelte Haydn Mozarttal szembeni erényeit, történeti, sőt mondhatni filozófiai jelentőségét. Hatalmas felkészültséggel, és emelkedett hevülettel. A jelenség különben érthető: mindig az a legnagyobb, akivel éppen foglalkozunk. Az ő nagysága friss élmény. Nem csoda, ha prózai színpadra is eljutott most Haydn, mégpedig szereplőként. Harminchárom változat Haydn-koponyára címmel Esterházy Péter írt róla darabot, aki nek némiképp családilag is köze van hozzá, amennyiben rokonságban áll azokkal az Esterházy-hercegekkel, akiket a nagy művész harminc esztendőn át szolgált. A téma és a szerző egyaránt színpadidegen. De ez manapság szinte előfeltétele a színre kerülésnek. Haydn élete maga a drámaiatlanság. Szorgosan, lelkiismeretesen és mintegy mellesleg zseniálisan szolgálta ki urainak, főképp a kiváló Fényes Miklós nak zenei igényeit. Öregségére eljutott Londonba, de ott sem történt vele más, mint hogy világsikert aratott. A legizgalmasabb dolog halála után esett vele: sírjából áltudományos célokra ellopták a koponyáját. Esterházy Péter pedig vérbeli antidrámaíró. Elbeszélő, sőt előadó alkat. Ha megszólal, csak ő beszélhet. Egyrészt-másrészt látásmódja elvben drámai lehetne, ha az eltérő nézőpontokat többen képviselnék. Az ő írói egyrészt-másrészt-jének azonban éppen az a lényege, hogy egyetlen ember lát kétféleképpen. Esterházy csak önmagával képes dialogizálni, hősei nem kerülnek párbeszédbe egymással. Az író ráadásul bizonyára szándékosan is kerüli a drámaiságot: Haydn életének egyetlen szereplőjét, akivel talán drámai lehetett a viszonya, a primitív, szörnyeteg feleségét, meg sem említi. A posztmodern drámafelfogásnak azonban éppen ez, a totális drámaiatlanság a lényege. Gorombán fogalmazva az, hogy bármely szöveg színre vihető. Csak hát nyilván nem kell különösebben magyarázni, micsoda különbség, ha vérbeli drámaíró veri szét a drámai formákat, hány fittyet a színpadi törvényszerűségeknek, vagy ha igazi antidrámaíró teszi ezt. A harminchárom jelenet azonban nemcsak drámaiatlan, de többségében eléggé lapos is. A szerző szokott szellemessége ezúttal nem gyakran szárnyal föl, igazi színpadi tréfának pedig leginkább csak az áll meg, amit kölcsönvesz például Ionescó tól. (Külön tanulmányt érdemelne a modern abszurd és a posztmodern antidráma közötti különbség.) Sok a közhely, a mélyebb gondolat nélküli játékosság a szövegben. A szellemes ötleteknél gyakrabban pattog a színen több különböző műanyag koponya. Göttinger Pál rendező talán hisz is a ve gyes színvonalú mókák emelkedettebb értelmében, de mindenképpen úgy kell tennie. Csík György díszlete meghatározhatatlan helyszínt ábrázol, inkább a jelenetek elhelyezésére, mintsem bármilyen térillúzió felkeltésére alkalmas. Bizonyára a hercegi kastélyban bolyong a játék, de megfér itt a koponyarabló házaspár balkonja is. Van egy kockaforma kiugró, kétoldalt, valamint mellette-fölötte ajtókkal: csakis a sokféle kibe járást szolgálja. A kulissza legfontosabb eleme a szükség szerint áttetsző hátsó fal, mögötte van a zenekar. Innen Dinnyés Dániel vezetésé vel valóban Haydn szól. A színen nincs Haydn, csak a színlapon: Benedek Miklós nem játssza, csak tűri a sze repet. Elviseli, hogy hol az Angyalnak, hol az anyjának, hol a hercegnek, hol Mozartnak végszavazzon, vagy hogy valami szexuális aktusra emlékeztető játékba keveredjen Polzelli asszonnyal. A többiek derekas igyekezettel próbálnak játszani vele, illetve a közönséggel, no meg a közönségnek. Ilyés Róbert mackós bájú és súlyú angyal, Lázár Kati bölcs humorú parasztanya. Kálid Artúr bravúrosan eleveníti meg a sematikusra írt hercegi figurát, Gados Béla rémülten vall a Polzelli-férj tehetségtelenség-tudatáról, Réti Adrienn nem hagy kétséget afelől, mit szerethetett a korlátozott képességű énekesnőben Haydn, Kolonits Klára pedig meg mutatja, hogyan kellene énekelnie. Kardos Róbert és Parti Nóra hozza a koponyatol vajok abszurd-esetlen báját. Telekes Péter futballista Mozartja és Dévai Balázs légie sen hajlékony Bernhardja is segít elviselni a meglehetősen üres estét. ● regszemle is az olasz mozgókép megismerését segíti elő. Az idei, VII. filmfesztiválon olyan rendezők képviselték Itáliát, mint Roberto Faenza (A hűtlen Klára esete című alkotással), Giuseppe Piccioni (Júlia este otthon marad) vagy Umberto Carte ni (Mitől más). Dante hazájától furcsa is lenne, ha a kulturális programkínálatból kimaradna az irodalom. Két éve, az Eco-fordító Európa Kiadó igazgatója, Barna Imre köz reműködésével ők hozták el a Budapesti Könyvfesztiválra Umberto Ecó t. Ezen túl rendszeresen „ellátják” az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját fiatal olasz írókkal, s nagy hangsúlyt helyeznek a magyar könyvkiadásban megjelenő olasz irodalmárok bemutatására. Az intézmény támogatásával szervezik meg a balatonfüredi Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyt, amelynek apropójaként egy-egy antológiát is kiadnak. Az olasz kultúráról beszélve persze kihagyhatatlan a képzőművészet, hiszen ezt az írást is Molnár C. Pál intézetbeli kiállításának felidézésével kezdtük. Még a gyermekrajzokra is figyelnek: évről évre magyar iskolásoknak hirdetik meg Az én Olaszországom című pályázatot, és a legjobb száz mű vándorkiállításra indul magyar és olasz városokat érintve. A tavalyi év a reneszánsz jegyében zajlott, ennek kapcsán koncertet és nagyszabású nemzetközi konferenciát is szerveztek a Má tyás király korában fogant olasz-magyar barátságra emlékezve. Természetes talán, ha valamennyi intézeti igazgató be akarja írni a nevét valamilyen újdonsággal az intézet történelmébe. A mostani direktor, Salvatore Ettore sem kivétel. Ő az emberi kapcsolatok szélesítésén fáradozott, s partnert keresett az épület szomszédságában található egykori olasz kávéház újranyitásához. S aki keres, talál. A Polis Nemzetközi Egyesület nemrégiben megnyitotta az olasz irodalmi kávéházat a Bródy Sándor utcában, ahol irodalmi estekkel, könyvbemutatókkal, kiállításokkal és olasz könyvesbolttal várják az érdeklődőket. Azokat, akik Itáliát a szívükben viselik. ● Koponyajáték Haydn nélkül Zappe László 24 BUDAPEST 2010 január
