Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Török András: Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 Ma Füst Milán vagyok, egy nagy, rozoga város, ahol máskor élek, ma az vagyok. Minden ötödik sarkon lecsaphat valami korhadt. Hortenzia nénik a függönyök mögött. Ma egy nagy rongy van a városra dobva, süket tőle az utca mint egy rádióstúdió, és mindig a sarkon túlról vélem hallani a dobot. Holnap már embert kerülök, holnapután meghalok. KEMÉNY ISTVÁN: FÜST (1997) Egy recepciós pult hűlt helye Nem egyszerű dolog egy épületről véleményt alkotni. A ház külseje csak a ruha... Ám minthogy épületek nem szoktak strandra menni, a kelleténél fontosabb szerephez jut a külcsín. Az építészet a funkciók szolgálata, s ebben például a Művészetek Palotája nagyszerűen helytáll. Tágas, elegáns, ahol kell, remek az akusztikája, illetve változatosak és jól beláthatóak a jól világított terei. Mint esztétikai élmény, mi tagadás, korántsem érdemel ilyen jó osztályzatot. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy egy kormányváltás derékba kapta a tervezési folyamatot, s az eredeti, vonzó külsőből szinte semmi nem maradt. Hiába, könyvre, beruházásra egyként igaz: ki kell érlelni a dolgot, nem szabad a korrektúra fázisában lényegesen változtatni. Talán ezért van az, hogy a Művészetek Palotája belülről jóval érdekesebb épület, mint kívülről. (Azt se felejtsük el, hogy a Millenniumi Negyed legvacakabb, a hídfeljárónak szoruló telkéről van szó, ami szinte lehetetlenné tette a Dunával való érdemi kapcsolatot.) Az enteriőr azonban számos finomságot tartogat, melyek közül a legfontosabb a Bartók Terem külső (!) faborítása. Egészen a közelmúltig itt volt található egész Európa legnagyobb és legkevésbé funkcionális recepciós pultja, jó példája a design tévútjának. Legutóbb, amikor Simplicissimus Kodály születésének 127. évfordulóján ott járt, a recepciós pult helyén egy kerekeken guruló büféasztalt talált. Más funkcionális változás is történt: a csöppnyi, békávé-jellegű kabin helyett tágas, többszemélyes iroda nyílt a ruhatár mellett – sorbanállás helyett könnyedén le lehet bonyolítani egy komplett jegybevásárlást... Vajon felaprították a pultot, vagy múzeumba került? Két új recepciós pult A város pusztul és épül – ezért szeretjük annyira... Nincs ez másképp a recepciós pultok frontján se. Az egyik új darab már három éve állja a sarat a Corvinus egyetem új épületében, a Közraktár utca 6. alatt. Üvegbetonból készült, átsejlik rajta a fény, talán a felsőoktatás lassan növekvő transzparenciájára utal? A másik recepciós pult viszont még nincs egy éves – ez a Dózsa György út és Szabolcs utca sarkán álló Spirál irodaház aulájába került. Nagyon piros, és mélységes ellentétben áll az épület funkcionális derűjével. Maga a Spirál név is érdekes. A telken valaha állott garázsmonstrum neve volt ez, mégpedig azért, mert olyan nagy volt ez a szocialista szerviz, hogy az autóknak egy spirális rámpán kellett felhajtaniuk az emeletre. Valaha az ember jobban tette ha végig a kocsija mellett állt, nehogy kilopjanak belőle valamit – emlékeznek? Egy elképzelt könyv Divatba jöttek manapság az egy éves projektek: elég csak a Julie & Julia című filmre gondolni, ahol a mai bloggernő fogadalmat tesz, hogy egy év alatt megfőzi a legendás szakácskönyv ötszázvalahány receptjét. Simplicissimus a minap kedvenc amerikai hetilapjában olvasott egy családról, amelyik egy teljes éven át nélkülözte az elektromosságot, illetve egy másik személyről, aki egy éven élt úgy, hogy semmilyen ökolábnyomot nem hagyott hátra, legalábbis törekedett erre... Simplicissimusnak erről az jutott eszébe, hogy milyen lenne Budapesten úgy eltölteni egy évet, hogy kéthetente más kerületben lakik, de nem ám szállodában, hanem magánlakásban. Ott járkálna, ott vásárolna, ott beszélgetne öreg hölgyekkel. Persze ez családdal lenne az igazi, helyi iskolába járó gyerekkel, a környékbeli fitnesszklubban izzadó feleséggel. De nézzük csak az egyszerűsített változatot: egyedül, egy-egy hét vendégeskedés valamely lokálpatriótánál (óhatatlanul is beleírva a könyvbe a vendéglátók portréját) közben egy hét otthon... Ennél sokkal könnyebb egyéves túrára menni a dzsungelbe. Jobban el is lehetne adni. Valami másból kellene jó sok pénzt keresni. Esti séta december 8-án Ezen az estén Simplicissimus különös vonulásra lett figyelmes az Andrássy úton. Az átlagosat messze meghaladó mennyiségben haladtak el mellette puccparádéba vágott celebféleségek, általában csoportosan. Végtelenül hosszú combok, hallatlanul széles vállak, zselé minden mennyiségben. És mindenki arcán egy különleges várakozás, poénos rövid megjegyzések, felharsanó nyerítések. A társadalmi verseny rövidtávfutói szemlátomást mind igyekeztek valahová, mégpedig ugyanoda... A rejtély titkára nem kellett sokáig várni. Messziről virított a kivilágított új bolt, előtte vörös bársonykötéllel kordában tartott sorállás, meghívó-csekkelés. Budapesten megnyílt a D&G, a Dolce & Gabbana szakbolt az Andrássy és Nagymező sarkán. De hagyjuk magunk mögött ezt a talmi – bár fontos – eseményt, és keljünk át a Nagymező utcán, mert ott leltük meg a nagyobb, igazibb szenzációt. A másik sarkon is bolt nyílt, méghozzá antikvárium! Ilyen távol a Múzeum körúttól... A boltot Kiss Ferenc műgyűjtő és antikvárius nyitotta, Alexandria antikvárium néven. Ismeretes, hogy ő zeneakadémiai tanulmányokat is végzett, talán erre utal a zongora, amely ott található a boltban. Aznap este a tulajdonos ott muzsikált az ablakban, és azóta is több este... Az amsterdami vörös lámpás negyed gyakorlatának alkotó majmolása! Az új antikvárium aznap este kongott az ürességtől. Az Octogonig aztán folytatódott a celeb- juppi- és dinkivonulás. (Hogy mi az a dinki? Néhány éves New York-i 20 Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
