Budapest, 2010. (33. évfolyam)

5. szám május - Zappe László: Fenyeget a Szutyok

Pintér Béla 1998 óta minden évben elkészít egy, néha két darabot. Maga írja és rende­zi, saját társulatával adja elő, és minden produkcióban maga is fellép – néha csak fontos, olykor főszerepben. Megjelenése­kor egészen új színt hozott, s ezzel el is indult az ilyenkor elvárható úton. Fel­tűnést keltett, nagy sikert aratott, majd megszoktuk. Stílusa, hangvétele, szelle­misége oly erős, oly markáns, hogy annak megtartása ugyanolyan veszélyes, mint a megváltoztatása. S ez utóbbira Pintér Béla nem is igen mutat hajlandóságot. Tárgyban, témában ugyan nagy változa­tosságot jelent az az immár tizenöt mű, amelyet eddig létrehozott az együttes, de a hangütés mindig hasonló. Az önazonossághoz való ragaszkodás pedig kettős következménnyel jár. Az ele­inte szaporodó lelkesedők és érdeklődők egy része belefárad az évről évre hasonló szellemiségű munkák követésébe, az így megfogyatkozott hívekből viszont egyre lelkesebb, egyre rendíthetetlenebb rajon­gói kör alakul ki. Pintér Béla újabban nem nyer díjakat, Szamosi Zsófia de törzskö ­zönségére mind biztosabban számíthat. Kevésbé sikerült műveire sem könnyű a bemutató idején bejutni, és a hívek ke­mény magját akkor is magával ragadja a szellem, a humor változatlan lényege, ha az egész produkció nem is olyan átütő erejű, mint a legjobbaké volt. A most bemutatott új darab, a Szutyok az utóbbi évek legizgalmasabb és leg­félelmesebb társadalmi jelenségét ragadja meg, a szélsőjobboldali, rasszista eszmék felerősödését, terjedését. A cselekmény mintha egyfajta – talán lélektani – ma­gyarázatot keresne erre. Egy kis faluban biopékséget és színjátszó kört működtető derék értelmiségi házaspár, amikor kide­rül, hogy saját gyermekük nem lehet, az árvaházban megismerik a kiállhatatlan, mindennel és mindenkivel ellenséges Rózsit, akit egyébként csak Szutyoknak hívnak. Megszánják és magukhoz vennék, ám ő csak barátnőjével együtt hajlandó hozzájuk költözni, akiről azonban kide­rül, hogy cigány. A derék falusiak szte­reotip előítélettel fogadják. A cigánylány azonban alkalmazkodó és hízelgő, míg Szutyok továbbra is kiállhatatlan, a sze­retet lepattan róla, a rosszindulatú intri­kák viszont gyökeret vernek a lelkében. A cigánylányt megszeretik a falusiak, bár hazudik és lop, a beilleszkedni képtelen Szutyok visszamenekül az árvaházba, ahonnan harcias rasszista aktivistaként tér vissza. Kideríti, hogy volt nevelőap­ja zsidó, meg azt is, hogy nemi viszony­ba keveredett a cigánylánnyal. Hozzálát hát a rendcsináláshoz, amivel tragédiák sorozatát indítja el. Ez a történet természetesen nagyjából úgy viszonyul akár az élet realitásaihoz, akár a logikához, mint egy átlagos ope­ralibrettó, bár egyes részletei, jelenetei, félmondatai mély és eredeti megfigyelé­seket tartalmaznak. Pintér Béla és társai stílusában előadva azonban ez a képte­len librettó megrázóan komikus, szívbe markolóan nevetséges és valószerűtlenül igaz képet mutat mai világunkról. Az együttes most is kifogástalanul beszéli az évtizede kimunkált színpadi nyelvet, a színészek precízen ábrázolják a sztereotípiákban beszélő emberekben rejlő egyedi sorsokat. Szamosi Zsófia hi ­telesíti a címszerepet, szánni való lázadó­ból meggyőzően alakul át ellenszenves rendcsinálóvá. Friedenthal Zoltán huma ­nista értelmiségit, praktikus üzletembert és idealista felvilágosítót, azaz eszmé­nyi polgárt egyesít az amatőr színjátszó együttest vezető falusi biopék alakjában, Szalontay Tünde az élettől meggyötört, gyermek után sóvárgó asszony fájdalmát adja pontosan. Enyedi Éva a rugalmas lelkületű és erkölcsű cigánylányt mutatja meg sok árnyalattal, Thuróczy Szabolcs és Quitt László két idős paraszt szerepé ­ben remekel. Szakonyi Györk sunyi int ­rikust, Roszik Hella finom lelkű, beteges asszonyt jelenít meg. Pintér Béla remek paródiával mulat­tatja részint a bennfentes közönséget, mindazokat, akik ismerik Regős János t, a Szkéné vezetőjét, de azokat is, akik vol­tak már színházi találkozók szakmai be­szélgetésein. Végül is az előadás nem magyarázza meg a veszedelem eredetét, de fenyege­tését annál nyilvánvalóbbá teszi. ● A tervek szerint idén is lesz Nyár a Lánc­hídon: június 26. és augusztus 15. között a hétvégeken ismét a gyalogosoké, a zené­szeké, a gyerekprogramoké és a piknike­zőké lesz a terep. Nem maradnak élmények nélkül a mú­zeumrajongók sem, a Szent Iván éjhez leg­közelebbi szombat éjszakán, vagyis idén június 19-én ismét várják őket a város ki­állítóhelyei a Múzeumok éjszakáján. A 2003 óta itthon is megrendezett esemény mára igazi kulturális csemege lett, a köz­gyűjtemények ilyenkor különleges prog­ramokkal, egyedi tárlatvezetésekkel vár­nak mindenkit. Az előző évek tapasztalataiból okulva egy dolog biztosan kijelenthető: érdemes gyorsnak és szemfülesnek lenni, ha egy­egy felkapottabb kiállítóhely programjára szeretnénk bejutni. ● Fenyeget a Szutyok Zappe László 16 BUDAPEST 2010 május Július 4-én az egykori Dire Straits tagja, Mark Knopfler koncertezik Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents