Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Sándor P. Tibor: Felbukkant az első pesti látképet ábrázoló dagerrotípia
ac (Roosevelt) téri székházában tartottak meg. Vállas a társulat költségén Bécsben készíttetett kameráját a Duna és a királyi vár felé irányította, ám „a levegőnek csekély átlátszósága miatt” a képen végül csak a pesti part rajzolódott ki élesen. E félig sikerült lemeznek s a többi experimentumnak nyoma veszett, és azt sem tudjuk, vajon a kalandos életét majdan New Orleansban bevégző tudós, irodalmár és kávéültetvényes később folytatta-e próbálkozásait. Összesen két dagerrotípia városkép maradt ránk a fotográfia elterjedésének korai szakaszából. Közülük az egyik, amelyik a Boldogasszony (Mátyás-) templomot mutatta, mára a felismerhetetlenségig elhalványodva pihen a Kiscelli Múzeum fényképtárában. A másik, amit Góla Ádám vett fel 1846. augusztusában, épségben megmaradt a Magyar Nemzeti Galériában. A Országház utca 14. szám alatti épület udvarába pillanthatunk be, Ferenczy István szobrász akkori otthonába. Az anyagi gondoktól és kudarcoktól gyötört művész éppen akkor volt kénytelen e házát eladni. Műveinek gipszmintáit nem vihette magával újabb, szerényebb lakhelyére. Lefotografáltatta hát azokat egyenként, majd egy csoportban is, odaállva eléjük, hogy aztán vad dühvel, saját kezűleg törje össze mindet. A fényképpel amúgy elégedett volt: „Ez egy igen szép kép, majd minden tégla megolvasható” – írta utóbb. Két kép, ennyi az örökségünk, így hittük eddig. És íme, egyszerre csak felbukkant egy újabb dagerrotípia. Kisebbfajta szenzáció, amit némiképp megkésve tudatosítunk most a BUDAPEST hasábjain. Késve, hiszen már 2006 végén bemutatták Bécsben, az Albertinában, a gyűjtemény anyagából rendezett Egy új kor ősnyomtatványai. A dagerrotípia úttörői Ausztriában 1839−1850 című kiállításon. L. Baji Etelka muzeoló gus tudósított is e képről a Fotóművészet hasábjain más, addig ismeretlen magyar vonatkozású tárgyak között említve, azt is jelezve, hogy felvételi helyének azonosítását kétli, és csak jobb magyarázat híján fogadja el. Ugyanis a tárlaton meg a katalógusban „A behavazott budai Fő utca a Szent Anna templommal, 1844 körül” felirattal szerepelt. Joggal gyanakodott, hiszen valójában a Széna (Kálvin) tér és a Kecskeméti utca torkolata tárul elénk, a háttérben az Egyetemi templom tornyai magasodnak. Hogy ez nyilvánvaló legyen, ahhoz azonban tükörfordítottan kellett a fényképet megszemlélni. (A dagerrotípia készítésénél, ellentétben a később elterjedő negatív-pozitív eljárásokkal, a gépbe helyezett érzékenyített lemez maga a végső és ilyen módon egyedi produktum, amire a legtöbb esetben közvetlenül és fordított állásban vetült a külvilág kicsinyített képe.) Ez a 7,8 x 9,7 centiméteres, némiképp színezett, keretezetlenül ránk maradt lemez az első fotográfiai híradás a reformkori Pestről. Ez az elsőség egyelőre bizonyos, az 1844 körüli dátum csak valószínűsíthető. De szívesen hisszük ezt el dr. Monika Fa bernek, az Albertina fotókurátorának, aki leltárkönyvi összefüggésekre és restaurátori szakvéleményre alapozza a datálást. Ezek nyomán közös szerzőséget feltételez e kép és egy másik dagerrotípia esetében, ami egykorú ráírása szerint 1844. március 28-dikán készült a Vág-menti Trencsénben. Ugyanide sorol két egymás után felvett, de különböző körülvágásban megmaradt ősfényképet, amelyeken egy jómódú asz szonyság egy hintón ülve néz farkasszemet a kamerával. Ezen képek egyikét magyar nemzeti színű szalag díszíti. A kormeghatározást a kép bal felső szélén kibetűzhető ötvösjegy, vagyis a fényesített és ezüstözött rézlemez előállítójára utaló jelölés is megerősíteni látszik. Eszerint a bécsi Franz Machts gyártmánya, aki valóban ekkortájt forgalmazta termékeit Bécsben és Pesten. Flesh Bálint kutató egyedülálló hazai dagerrotípia-adatbázisa még két ilyen márkajelű lemezt tart nyilván az országban, az egyik épp a már említett Góla-féle sorozatból való. Feltűnő még, hogy a sok járókelő, de még a lovak is viszonylag jól kivehetők, vagyis az expozíciós idő már lerövidült, ami a megjelöltnél sokkal korábbi készítési időt nem igen tesz hihetővé. Későbbit azonban igen, ha fokozatosan kiszorult is, de e régióban az 1850-es évek második feléig használatos maradt ez a technika. Néhány helytörténeti vonatkozással kiegészíthetjük a hézagos fotótörténeti adatokat. A bal oldali, Széna tér 1. szám alatti ház helyén egy 1838-as árvízi rajz még földszintes építményt mutat, komoly rongálódásokkal az oldalán. Feltehető, hogy az árvíz utáni újjáépítés lendületében emeltek helyére újat vagy kapott emeletet – tervek nem maradtak fenn. 1830-tól Farkas János volt a gazdája. Örököseitől 1860-ban vette meg Gyarmathy György kereskedő és felesége, Steindl Amália . Gyarmathy fű szer- és borkereskedése azonban már jóval előbb itt működött, és a bolt felirata, ahogy ezen, úgy minden későbbi fényképen is ott olvasható, egészen a majdani lebontásáig. Az egyik ilyen fotón a tábla 1838-as cégalapítással büszkélkedik. Meglehet, mindenestre az üzlettulajdonos neve ehelyütt csak az 1843-as kalendáriumi címtárakban jelenik meg először, és pesti polgárjogának bejegyzése is csak ebben az évben történt. A képet 1842-nél korábbra ezért sem érdemes datálni. Gyarmathy György Pesten született és görögkeleti vallású volt. Nevét ott találjuk az 1848-as pesti nemzetőrök lajstromában. Hirdetései évtizedekig visszaköszönnek az újságokban. A Gyarmathy-ház a fekete krónikákba is bevonul, 1861-ben a Vasárnapi Ujság egy héten belül két szerencsétlenségről is tudósít: előbb, mikor az egész tetőzete leégett, majd néhány nap múlva újra, amikor is egy erős szélvész a megmaradt tűzfalat ledöntötte, és az omladék az emeleten lakó szabó két gyermekének a halálát okozta. A „görög kalmár” egykori otthona, ahogyan Bevilaqua Borsody Béla hivatkozik rá, a múlt századelőn már a régi Pest egyik ottfeledett, nosztalgiát ébresztő emlékének számított, a mindentudó városhistorikus három kék csillagot mutató házjegyéről is megemlékezik. 1909-ben egy hatemeletes ház váltotta fel, ami majd az ostrom alatt rokkan meg végzetesen, helyén aztán üres placc ásítozik, máskor táncos kerthelyiség a bontással feltárult városfal kulisszáival. A falrészletek most az 1989-ban emelt Korona Szálló földszinti üzlethelyiségeiben tekinthetők meg. A jobb oldali épület fényképen alighanem vadonatúj látvány. Itt ugyanis az Ybl Miklós tervei alapján felhúzott háromeme letes Geist-házat szoktuk meg, majd a háború után a grundot, parkolót, tűzfalnyi reklámokat, később a mondott szálloda hajtogatós papírjáték küllemű, Múzeum körúti homlokzatát. A Geist-ház telkén korábban két épület volt. Geist Gáspár előbb a képen nem látható szomszédos, jóval kisebb ház társtulajdonosa lett, annak egyik örökösével, Molnár Erzsébettel kötött házassága ré vén, majd ketten együtt vásárolták meg a sarokházat, továbbá a szabályos telekvonalak kialakítása kedvéért még egy kis utcarészt is a várostól, és 1863-ban láttak aztán hozzá az akkor jelentékenynek számító bérház-beruházáshoz. A Kecskeméti utca ugyanezen oldalán úgy-ahogy kivehető két további épület, de ezek még ennyi támpontot sem adnak a felvételi időpont pontosabb meghatározá-31 BUDAPEST 2010 április
