Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Sándor P. Tibor: Felbukkant az első pesti látképet ábrázoló dagerrotípia
sához. Az egyemeletes Csekonics-palota ezt az alakját 1839-ben, az árvíz miatt teljesen újjáépítve nyerte el Pollack Ágoston (más vélemény szerint Heinrich Koch ) ter vei szerint, és a szomszédos házzal együtt nagyjából ezt a képet nyújtották a palota 1895-ös átépítéséig. A háborúban megsérült falakat 1949-ben bontották el, s került a helyére egy hatemeletes irodaház. A dagerrotípia szerzője ismeretlen. Személyéről egyelőre csak találgathatunk. Induljunk ki két – meglehet, kissé önkényes – előfeltevésből. Az egyik, hogy az illetőnek köze lehet vagy ahhoz a helyhez, ahonnan a felvétel készült vagy ahhoz, amit mutat. A másik, hogy a fényképezéssel legelőbb megismerkedők között, az alkalmazott technológiák ismerete miatt mindenütt magas az ötvösök, optikusok és a gyógyszerészek aránya. Akinél ez a két feltétel egybeesik, azt legalábbis vonjuk a látókörünkbe. A fotóapparátust a mai Baross és Üllői utca sarkán állította fel. A nézőpont viszonylag magasan van, amit talán megmagyaráz a tér két oldala közötti akkor jelentős szintkülönbség, de arra még inkább lehet gondolni, hogy a kamera a két utca találkozásában álló épület emeleti ablakából nézett a Kecskeméti utca felé. Ez a Novák-család háza volt, amit egy 1838-as árvízi rajzon kívül Ujházy Ferenc nek 1900-ban szignált, a teljes józsef- és ferencvárosi térfalat ábrázoló festményéről ismerünk. (Pontosabban annak korabeli reprodukciójáról, az eredeti ugyanis lappang.) Ifjúkorának élményei alapján több vedutát is festett ekkor, a sorozat címében – „A régi Pest 1843 − 1848 − 1852” – jelezve, hogy mely időtartományból. E képén feltüntette minden ház és üzlet, műhely, fogadó és utca nevét is. S a Novák-ház alján pálinkásboltot és patikát jelöl. 1852-ig azonban a címtárak nem tüntetnek itt fel gyógyszertárat. Annál inkább szemben, a dagerrotípián teljes kiterjedésében látható Gyarmathy-házban. A morvaországi Znaimból (Znojmo) való Frühbauer Dominicius , majd annak örökösei, illetve azok bérlői voltak itt patikáriusok. 1848-ban Sztupa György (1812 − 1884) veszi meg, s a „Magyar Koronához” címezve haláláig vezeti. 1851-ig és 1858 után biztosan e helyütt, viszont a közbülső években – egyelőre nem tisztázott pontosan meddig – valamilyen okból átvitte üzletét a túloldali Novák-házba. Az Ujházy-festmény ezt az állapotot rögzítheti. Minthogy gyógyszerész, és mindkét házhoz köthető, legyen hát a „gyanúsítottunk” Sztupa György. Nagyváradon született rumén szülőktől, tanulmányait Pesten, Pozsonyban és Bécsben végezte. Pesten a görög-román hitközség elnöke volt, ugyanakkor lelkes magyar hazafi, a forradalomban nemzetőr zászlóaljparancsnok, később szorgos közéleti ember, képviselő, törvényhatósági tag, orvosi konferenciák, jótékonysági akciók szervezője, pénztárnoka egy sor közhasznú egyletnek és alapítványnak, jegyzője a Gazdasszonyok Országos Egyesületének és Árvaházának, amiért is elnevezték „a nemzet gazdasszonyának” . Élete végén a Svábhegy szépítésére létrejött bizottságot elnökölte, ottani nyaralójában érte a halál. De van-e valami dokumentálható köze a fotográfiához? Erre nézve eddig egyetlen adalékra bukkantunk: Kincses Károly fo tótörténész közli egy helyütt – egész más összefüggésben –, hogy Sztupa György két másik befektetővel 1863-ban társaságot alapított egy akkor újnak számító fényképezési eljárás hazai elterjesztésére. Be kell látni: ezek meglehetősen vérszegény bizonyítékok Sztupa szerzőségének vagy megbízói szerepének igazolására. Remélhetőleg többet megtudunk majd, ha közelebbről is megtekinthetjük azt a több tucatnyi, ugyanazon leltári szám alatt nyilvántartott, s esetleg közös származású dagerrotípiát, amellyel együtt a Kecskeméti utcai és a korábban említett trencséni felvétel az Albertina Múzeumba került. Ezek eredetét ugyanis még nem sikerült az őrzőhely kurátorainak tisztázni. Nem csoda: csak 2000-ben kapta ezeket tartós letétbe a nemrég látványos átépítésen is átesett múzeum, további hetvenezer régi 32 BUDAPEST 2010 április Ujházy Ferenc: Az egykori Széna-piac, 1900 forrás: BTM Kiscelli Múzeum (a reprodukciót Fáryné Szalatnyay Judit készítette)
