Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Buza Péter: Mindannyiunkért (2.)
15 BUDAPEST – Hát a brigádvezetőé volt eddig a szó, mit szólnak ehhez a kis pihenőhöz a brigád tagjai? – Sokkal kulturáltabb mint a régi, annyit tudunk mondani, és nagyon örülünk, hogy pont a mi brigádunk fogott ki egy ilyen végállomást, mert nagy általánosságban nincsen minden vonalon kialakítva [úgy,] mint nekünk. – A műszakok után például, fiatalok lévén, futballmeccset szoktunk itt a közeli futballpályán játszani, és nagyon jó, hogy van mosdóhelyiség, utána meg tudunk mosakodni, viszont jó lenne, ha mondjuk az egyik mellékhelyiséget zuhanynak csinálnák meg. – Mikor ide áttelepültünk a brigáddal, akkor mindjárt vettünk kávéfőzőt, ilyen kávékészletet is, azóta folyamatosan főzzük a kávét, ami kicsi haszon van, abból az ilyen közös kiadásokat fedezzük. – Mik ezek a közös kiadások? – Kirándulások szervezése, közös színházlátogatás, van közös társadalmi munka, van sörparti, vacsora. A mediátor fölfigyel a disszonáns elemre, de a válaszadó ugyancsak öntudatos dolgozó, pontosan tudja, mit kell válaszolnia, az okvetetlenkedő közbevetés nem érdemel többet két rövid szónál. – Sörparti? – Az is. Most ma például, ami volt, hogy kaptunk huszonöt darab színházjegyet a Körszínházba, ezt osztottuk el. Aki a mikrofont tartja, talán maga is érzi már, okosabb, ha fordít egyet mégis a témán. Különösen mert ha megteszi, újabb nagyszerű részsikerre hívhatja fel a nézők és hallgatók figyelmét. – Látom önök már az új korszerű automata autóbusszal járnak, lényegesen könnyebb? – Lényegesen könnyebb, tisztább, gyorsabb. Na. Ugye. (folytatjuk) ● 2010 január
