Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Bardóczi Sándor, Vargha Mihály: Nem kicsi!
A Lukács-Vikár iroda által tervezett Váli utcai lakóház (28 lakás) kialakítását, formai kelléktárát tekintve beleillik abba vonulatba, amit az utóbbi években a stúdió két vezető építésze, Lukács István és Vi kár András kiérlelt – és változatos buda pesti helyszíneken sikerrel meg is valósított. Gondosan kimunkált kőfelületek, nyugodt, de ugyanakkor határozottságot sugárzó, megkomponált nyílásrendszerrel vegyítve: az egész arányos és mutatós. A hosszú telek adottság, a program szabta meg az aránylag kis lakásokat (47 négyzetméter), és nyilván az alacsony belmagasság is megrendelői kívánalom volt – alig van ez másképp a legújabbkori lakásépítés gyakorlatában. Az üvegdoboz zárterkélyek exkluzív jelleget kölcsönöznek az épületnek, elrendezésük játékos. Praktikus indoka is van a kilógó testeknek a ház hosszabbik homlokzatán, mert a tájolásból adódó fénytelenséget így némileg csökkenteni lehetett. De ugyanakkor az éles nyári fény kiszűréréséhez sötét tónusú üveget választottak, ami egyúttal csökkenti a beláthatóságot kívülről – némileg visszafogottabb lett így az akvárium-hatás. Az egyenesekből szerkesztett huszadik századi „új építészet” legjobb hagyományait folytatják, az adott kereteket a lehetséges maximumig kihasználva. A ház megjelölése: Simplon udvar „B”. Egy régi szokás felelevenítése a két világháború közötti évekből, amikor a környéken felépített házak majd mindegyike nevet kapott. Ez a név azonban ezen helyen túl direktnek, már szinte plágiumnak tűnik – a Bartók Béla út – Vásárhelyi Pál utca sarkán álló, egykor mozit (Simplon, később Bartók) magában foglaló épület nevét plántálták át két sarokkal odébb. A „B” mellett, a Bercsényi utcai sarkon álló lakóház szintén Simplon udvar, ez lett az „A”. Így viszont mindig magyarázkodni kell majd, hogy melyik melyik? Talán némileg megkönnyíti a helyzetet, hogy ez utóbbi jóval feltűnőbb. Eleve nagyobb az épület, több mint kétszer annyi lakás van benne, és változatosabbak az alaprajzi méretek-helyzetek (a belmagasság ugyanúgy szűkös). A határozottan színes épület tervezői apa és fia, Turányi Gábor és Turányi Ben ce. Erőteljes, több árnyalatból álló piros, narancs, kék, sárga és zöld csíkok rajzolják ki a homlokzatokat, amelyeket fönt fehér sáv koronáz. Az együttest tovább „színesíti” az üvegmellvédeken a felületek átmenetes matt-fehér kezelése. A szinte rikító összkép bizonyára feltűnést kelt, s ha a színes üvegfelületek meg tudják őrizni mai ragyogásukat, akkor valóban mondhatjuk, hogy üde színfoltja lett a városnak. Technicizált látványorgia: mintha Hundertwasser bécsi kerámia-gegjei re inkarnálódnának, más hangszerelésben. A két lakóház a telektömb hátsó fertályára került. Ha a „klasszikus” pesti bérházak szituációjához hasonlítjuk a helyzetet, mondhatni: a cselédsarokba. Az épület főhomlokzata ugyanis az Október huszonharmadika utcai front. Ennek jobb sarka az irodaház, mely téglaburkolatú – igazodási szándékkal a környező lakóházakhoz. Magasságban ez sem lóg ki nagyon, ahogy ebben a tekintetben az egész tömböt határozottan az önmérséklet jellemzi. Az óriási, alaprajzi kontúrban igencsak szabdalt Nem kicsi! szöveg: Bardóczi Sándor − Vargha Mihály, fotó: Sebestyén László Budán, azon belül Újbudán (vagyis a XI. kerületben), még közelebbről az egykori budai Skála áruház helyén egész telektömbnyi hatalmas együttes épült. Legelsősorban bevásárlóközpont (Allee), amelynek része egy soktermes mozi, de van mellette egy irodaház meg két lakóház, alatta pedig 1200 autó parkoltatható. Bődületes koncentráció – „válságunk” kellős közepén. 16 BUDAPEST 2010 január
