Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Fekete József: Fejezetek egy feledésbe merült rend történetéből
latban szereztek népszerűséget, ismertséget a polgárok körében, felzárkózva más, korábban betelepült rendek szolgálattevőinek rangjához Bő száz esztendő telik el a sikeres bemutatkozás után, amikor Pest és az ország infrastruktúrájának fejlesztése jegyében – 1869. december 10-én – a magyar földművelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszter, Gorove István kéréssel fordul az atyákhoz: megfelelő árért engedjenek át kertjükből egy ezer négyszögöl kiterjedésű területet, hogy fölépülhessen a központi posta- és sürgönyhivatal. A városegyesítés évére, 1872-73-ban, Diescher József tervei alap ján meg is született a „főposta”, s ezzel egy időben átépítették a templomot (ennek leglátványosabb eleme az új – a ma is látható –, megmagasított torony), és bővítették, tulajdonképpen a kor ízlésének megfelelően teljesen átalakították a zárdaépületet is. Magyarországi megtelepülésük korszakában – a 17. század utolsó évtizedében – a szerviták három rendházat is építettek: ezt a pestit, egy másikat, 1687-ben Egerben, a harmadikat pedig 1795-ben Fraknón. Ezeket II. József nem záratta be, más rendek feloszlatása után is tovább tevékenykedhettek – elsősorban a betegápolásban szerzett tapasztalataik és érdemeik okán. 1928-ban vált függetlenné a magyar rendtartomány. A többnyire idegen ajkú szerzetesek már otthonuknak érezték e földet, kezelték a kegyhelyeket, tanítottak, saját folyóiratot szerkesztettek. A rend folyamatos magyar sikertörténete 1950-ben szakadt meg, a feloszlatásról szóló 34/1950 törvényerejű rendelet megjelenésével. De közben, az első világháború éveiben is újból, sokadszor bizonyították: Budapesten is mindig megtalálják a maguk feladatát a szenvedők kínjainak enyhítésében. 1914. július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának, néhány nap alatt szinte egész Európa hadban állt. Szűz Mária Szolgái a rendház épületében már 1914 szeptemberében megnyitották hadikórházukat. A magyar házak akkori főnöke, Casari József a káptalan hozzájárulásával kiürítette a kolostor első emeletét, és a tágas helyiségekben, főleg a bérház udvarára nyíló gyönyörű empire ebédlőben tökéletesen felszerelt kórtermet, kötözőket, műtőket rendeztek be a harctér sérültjeinek ellátására. A vezető főorvos dr. Balogh Dezső, az alorvos dr. Fejér Árpád volt. A vezető főápolónő Fejér Ferencné (Jozefa) nővér, a helyettes főápolónő Noseda Károlyné (Pa rola). Húsz ápolónőt alkalmaztak. A kórház törzskönyvét az adatokat megőrző napló hátlapjának feljegyzése szerint Noseda Károly, a szervita rend egyházkarnagya adományozta. Ebből tudjuk, hogy 21 betegággyal kezdte meg a működését., s hogy az első ápolt Martinovits Ernő 1871-es budapesti születésű hivatásos százados volt, a 69. számú gyalogezred tisztje, görög keleti vallású, akit 1914. szeptember 24-én vettek fel a kórházba, lőtt sebbel a jobb vállán. 311 napig ápolták, gyógyultan távozott. A kórházban a törzskönyv szerint ösz szesen 384 katonát láttak el 1919. február 12. napjáig. A rend bevételeit mindössze egyetlen pesti bérház biztosította, meg egy szőlőbirtok Budán, ami – ebben az időben, a filoxéra pusztítása után – már keveset jövedelmezett. Így hát a világháború elvesztését követően, a nehezedő körülmények között a rendnek esélye sem volt kórháza további fenntartására. Gyakorlatilag maga a magyarországi rendtartomány is szinte életképtelenné vált, a közösség elszegényedett. Az 1950. szeptember 7-én megparancsolt feloszlatás adta meg aztán a kegyelemdöfést, amikor úgy látszott, innen már nincs tovább. Ez a szegénység és reménytelenség most, hogy több évtizedes szünet után újra jelen vannak a városban, jól lemérhető templomuk dicstelen állapotán. Az egykori rendházat meg hiába keressük: az 1960-as években lebontották, noha háborús sérülései ezt a drasztikus lépést a legkevésbé sem indokolták. Amit a helyén emeltekterveztek? Nem mondhatni, hogy olyan értéket hozott Pest Belvárosába, ami igazán ide való. Na, de ez aztán igazán nem lehet szempont abban a (fő)városban, ahol nem csak akkor és nem csak most és nem csak a Szerviták terén rondított bele a városképe az ambiciózus „alkotóknak” immár többedik nemzedéke. ● 37 BUDAPEST 2010 március A pesti közösség szerzetesei (1918) Új ház a régi helyén fotó: Sebestyén László
