Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Kirschner Péter: A város az övék is
Évekkel ezelőtt néhány fiatal akciócsoportot alakított Az Utca Embere elnevezéssel, hogy a figyelmet a hajléktalanok helyzetére, jogfosztottságára tereljék. Programjaik néhány valóban látványos akcióval keltették fel az érdeklődést a probléma iránt érzéketlen emberekben is. Az ötleteket sem nélkülöző lelkes kezdés után 2009-ben a csoport néhány tagja, több lakhatással rendelkező és hajléktalan önkéntessel megalakította A Város Mindenkié csoportot. Nevüket azonban hiába keresnék bármely civil nyilvántartásban, mert szándékosan nem akarnak jogi formát adni tevékenységüknek. Leginkább a feleslegesnek vélt adminisztráció és a finanszírozással kialakuló függő helyzet riasztotta el ettől őket. Balog Gyula viszi a szót: – Az Utca Em bere valóban elérte célját, mert többet beszélnek a hajléktalanok problémáiról. A fiatalok elsősorban a jogsértésekre hívták fel a figyelmet, nem gyűjtöttek adományokat. Viszont az akciókba csak elvétve vonták be az érintetteket. Mivel nekik nem sikerült megszólítani magukat a , néhányan úgy döntöttek, hogy a New York-i Picture the Homeless mintájára új mozgalmat indítanak, amely képes megmutatni: ők is ugyanolyan emberek, mint az otthonnal rendelkezők. Mi is képesek vagyunk tenni önmagunkért és társainkért. A csoportban jelenleg is többségben vannak a hajléktalan. Erdősné Marika, akit csak Csuriká nak neveznek, hangsúlyozza, hogy – már aki nem beteg vagy rokkant – dolgozik. Tévhit, hogy munkakerülők lennének. – Nem vagyunk részesei az állami, önkormányzati ellátás rendszerének: nem gyűjtünk adományokat és nem veszünk részt segélyakciókban sem – egészíti ki Takács Attila. Értetlenségemet látva hoz záteszi: – Mi politikai és jogvédő szervezet vagyunk. De rossz nyomon jár, aki bármilyen pártkötődést, pártkapcsolatot keres. Azért küzdünk, hogy a hozzánk tartozókat és sorstársaikat ne érjék hátrányok, megkülönböztetés, hivatali zaklatások és atrocitások. A távlati cél ennek az elviselhetetlen állapotnak a megszüntetése, az emberhez méltó lakhatás biztosítása. Balog Gyula: – A mi politikánk a hajléktalanok informálása, érdekeik védelme, valamint egy nemzeti szintű szociális lakásprogram és lakáspolitikai koncepció kikényszerítése. Munkánk során a hajléktalanokat akarjuk elsőként magunk mellé állítani, hiszen az ő jogképességük ma csak nagyon döcögősen érvényesíthető. Nálunk még szokatlannak tűnik, hogy az elesett emberek maguk is aktív szerepet vállalnak helyzetük javításában. A csoport saját forrásaiból tartja fenn magát. Hogy mit lehet pénz nélkül megtenni, arra Csurika az erdőtakarítás példáját hozza fel. Hiába faggatom beszélgetőtársaimat a konkrét hely felől, ők csak sherwoodi erdőnek nevezik: városkörnyéki liget, ott húzzák meg magukat A város az övék is szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László 38 BUDAPEST 2010 március CIVILIÁDA
