Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Nagy-Budapest városrendezése, I. Az első lépések
volt általános, az egész várost és az összes problémákat felölelő terve, a múltban csupán egyes részleges tervek készültek – így pl. a Tabánra, a Vizivárosra, Óbudára, az Andrássy-út folytatására – anélkül, hogy ezeknek az összefüggései tisztázva lettek volna. Külön-külön készültek a múltban a környéki városok – így Újpest, Kispest, Pestszenterzsébet és a többiek rendezési tervei is, holott kétségtelen, hogy ezek a Budapesttel szomszédos, vele összeépült városok, ha közigazgatási szempontból függetlenek is, valójában a fővárossal összefüggő életegységet alkotnak, és így rendezésük és fejlesztésük is csak a budapestivel összhangban történhet. A feladat lényegét tehát ebben jelölhetjük meg: Budapest és környéke, a közkeletűen Nagy-Budapestnek nevezett főváros számára a korszerű városépítési elvek alapján és a rombolások adta új helyzetnek is a figyelembevételével egységes és általános városrendezési tervet kell készíteni, ennek keretében kell az egyes problémák összefüggéseit tisztázni és a részletesebb feladatokat megoldani. Csak egy ilyen egységes terv alapján indulhat meg a főváros tervszerű újjáépítése és továbbfejlesztése. A tervezés számára elsősorban a fontosabb irányelveket kellett megállapítani, más szóval programot kellett készíteni. Ez egészen természetes ilyen nagyarányú tervezés esetében, hiszen bármely terv, a legkisebb épület terve is csak a célok és szempontok tisztázása után készülhet. Az első feladat annak megállapítása volt, hogy mit tekintsünk Nagy-Budapestnek. Ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint első pillantásra látszik, hiszen Budapest vonzása és hatása, habár csökkenő mértékben, de egészen Vácig, Gödöllőig, Ráckevéig terjed. A vizsgálatok során az az álláspont alakult ki, hogy azokat a környéki városokat és községeket kell Nagy-Budapest néven egybefoglalni, amelyek szorosan összeépültek, szoros kölcsönhatásban élnek és amely városok és községek már városias fejlődésnek indultak. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy mely városokból járnak naponta nagyobb számban Budapestre dolgozni. Az így meghatározott Nagy-Budapest a székesfővároson kívül a következő városokból és községekből áll: Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákosszentmihály, Sashalom, Cinkota, Mátyásföld, Kispest, Pestszentlőrinc, Pestszentimre, Pestszenterzsébet, Soroksár, Csepel, Albertfalva, Budafok, Budatétény, Nagytétény, Pesthidegkút, Csillaghegy. Nagy-Budapest tehát ezek szerint kereken 20 városból és községből áll. Területe mintegy 50.000 hektár, ami több mint kétszerese Budapest mintegy 20.000 hektárnyi területének. Lakosainak száma 1,6 millió. A városrendezési program első alapelve az volt, hogy ezt a 20 városból és községből álló települést egy nagyvárosnak kell tekinteni, számára egységes tervet kell készíteni és a tervezés során minden egyes kérdésnek az egésszel való összefüggéseit kell megvizsgálni. Egy példa megvilágítja, hogy kell ezt értenünk: a csepeli kikötő fejlesztése pl. összefügg az újpesti kikötő sorsával, az újpesti kikötő ügye az újpesti ipartelepekkel, ezek az ipartelepek viszont Rákospalota lakosai részére is munkalehetőséget nyújtanak – e kérdéseket tehát együttesen kell megoldani. A következő alapelv az volt, hogy Nagy-Budapestet a Duna folyásával párhuzamosan, vagyis észak-déli irányban kell fejleszteni. A folyó menti városok fejlődésének ez az ősi törvényszerűsége a legutóbbi időkben Budapesten megbomlott, aminek eredményeként egészségtelen, homokos, sivár területek települtek be távol a Dunától a pesti oldal keleti részén, míg a Duna partja kiaknázatlan maradt. 23 BUDAPEST 2010 március Pán József kemény kritikát kapott nem hivatalos ötleteiért forrás: Preisich Gábor: Budapest városépítésének története forrás: A tervező álma
