Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Nagy-Budapest városrendezése, I. Az első lépések
A főváros ostroma után sokszor hallottuk: most nem lesz akadálya városrendezésnek! Az első benyomások csakugyan ezt a véleményt igazolták. Mindenfelé üszkös romokat láttunk, rombadőlt hatalmas bérházakat. Különösen a Duna-part nyújtott döbbenetes képet; a budai Vár, a hidak, a Duna-parti szállodák és paloták romjai láttán úgy éreztük, hogy ez a város elpusztult, s helyében újat kell építeni. Ez azonban csak az első benyomás volt, s ahogyan a romokat, törmelékeket eltakarították, az utakat járhatóvá tették, a tetőket fedni, az ablakokat üvegezni kezdték, a pusztulás már nem látszott annyira nagyarányúnak és általánosnak. Ezzel egyidejűen kezdte meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapestnek és környékének városrendezési hatósága az új városrendezési tervek előkészítését, és ennek első lépéseként elindította a pontos és részletes kárfelvételt. A kárfelvétel eredményei ugyanezt a kedvezőbb képet most már számokkal és térképen is igazolták: a teljesen rombadőlt házak aránya az összes házak számához viszonyítva csak 5%, a súlyosan sérülteké 23%, az ép vagy csak kevéssé sérült házaké pedig 72%, volt. Kiderült az is, hogy a romházak általában elszórva, egyesével helyezkednek el. Hatalmas területek úgyszólván sértetlenek maradtak, s a romok csak egyes kisebb, főleg belső területeken alkottak összefüggő csoportokat. Így különösen a pesti Dunapart, a budai Vár és közvetlen környéke – ahol az ostrom a legtovább tartott – szenvedett súlyosan, itt helyenként már csaknem egész háztömbök dőltek romba. A kárfelvételnek ez az eredménye a városrendezési elgondolások szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult. Megdőlt az az elképzelés, hogy a rombolás egészen új helyzetet teremtett volna, s korlátlan lehetőségeket nyújtana a város gyökeres újjárendezése számára. Kétségtelenné vált azonban, hogy a főváros egyes pontjain bizonyos részleges városrendezési feladatok megoldását elősegítette – így például a Kálvin-tér, a Marx-tér, a Duna-parti szállodasor, a budai Lánchídfő, a budai Margithídfő rendezését. Ennek ellenére a Fővárosi Közmunkák Tanácsa új és általános, tehát az egész fővárosra kiterjedő városrendezési terv kidolgozását kezdte meg, ámde más okokból. Egyrészt azért, mert a háború előtt készített tervek nagyrészt elavultak, nem feleltek meg a korszerű kívánalmaknak. Másrészt azért, mert a fővárosnak nem is Nagy-Budapest városrendezése I. – Az első lépések 22 BUDAPEST 2010 március SZÓL A RÁDIÓ Romok mindenütt forrás: BUDAPEST, 1947 Nincs tető a Szépművészeti Múzeum felett
