Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Fröccsest a kávéházban
talán nem lenne baj, annál inkább, hogy ha valaki fröccsöt akar inni, lejárhatja a lábát: húsz-huszonöt év alatt szinte teljesen eltűnt erre nézve minden vendéglői lehetőség. Ráadásul egyre rosszabb fröccsöt ihatok az egyre kevesebb helyen! Mert se a bort nem hűtik be, se a szódát, és ami a legnagyobb baj, a műanyagosodással meggyérült valahogy a palacknak a szénsavtartalma! Ha harminc helyből egy akad, ahol minden úgy van együtt, ahogy régen, akkor már elégedett lehet, és ott is ragad aztán harminc kisfröccsre. HV: Néha előfordul, hogy a Lehel piac ra metrózok át a levéltárból ebédelni. Nem több tíz percnél. Lángost eszem szokásosan, és hozzá kisfröccsöt. Lehűtik a bort, szénsavas a szóda. Nagyon finom. DL: Az üveg pártján állnék magam is, ha tehetném. Ha nem kellett volna, s nem kellene lépést tartani a többek között a műanyag felé forduló világgal. Egész egyszerűen nincs a piacon igény az üveges szódára! Nosztalgiából nem tud egy iparág megélni. Pedig de jó lenne! Miközben azt is tudom, elég ránézni Zeke úr fejére, hogy hozzá képest jónéhány generáció nőtt fől azóta, hogy szódásüvegért szaladt, és ezeknek a nemzedékeknek egész egyszerűen fogalmuk sincs arról, mi az hogy szódásüveg! ZGy: Miért??? Délelőtt még a szemembe lógott a hajam... SP: Kisfröccsöt iszom akkor most: vö rösborból. Nekem a bor az a vörösbor. De így kis fröccsben megkönnyül, föloldódik a kemény komolysága. Csendes beszélgetésre ingerlő. Könnyen komoly beszélgetéshez való. BP: Akad itt még egy olyan kérdés, ami elméletileg, járatlanok körében ugyancsak viták tárgya lehet. Hogy tudniillik, mi a sorrend: előbb a bornak, aztán a szódának kell belekerülnie a pohárba. Fordítva botrány! Olvastam erről valamit a nagy fröccsös hírében álló Bächer Ivántól. Valahol fölháborodott a kisasszony ellenkező irányba tartó, fakezű ténykedésén. XY: Nem tudom, tudjátok-e, hogy mindig kettesével kéri ki egyébként a kisfröccseit. DL: Ennek meg tudom fejteni az okát. A számozott vendéglátóipari egységek korszakában hosszan és sok helyütt sorba kellett állni, hogy hozzájussunk az italhoz. Ha a sógorommal beültünk a Tűzoltó utcai Taki borozóba, két-három kisfröccsel a kezünkben igyekeztünk a tömegben a talponállás asztalához, hogy ne kelljen a hivatalos eljárással fölaprózni az élvezetet. Ott a mi környékünkön lakott egyébként József Attila, a Gát utcában. S a közeli kocsmákban forgolódva ő találta ki állítólag a Kisfröccs másik nevét, a Füttyöt. Idd meg egy húzásra! Ami azt illeti, ez a másik klasszikus. És a téli kedvencem. Ráadásul ismerik is általában a mai vendéglátásban is. Azért kedvelem, mert egy lendülettel tudja vele az ember a szomját oltani, ha kezében a pohár, bármilyen beszélgetés során, bármikor és kockázatmentesen. Olaszrizlingből, klasszikus szép száraz borból kértem, szinte harsog a ropogóssága, savassága. Nagyon jó. Egy deci bor, egy deci szóda. FB: Egészen tavalyig egyszer sem ittam semmiféle fröccsöt. Egy éve kezdtem el. Mert sokáig azt gondoltam, nem helyes keverni a dolgokat. De rá kellett jöjjek, hogy tévedtem, a Kisfröccs remek dolog. Testreszabott italom lett a Fütty. DL: Hívják Hajtásnak is. A lényeg: fele a bor, fele a szóda. BP: Ünnepi pillanat! A Kadarka Körből törzsasztalunkhoz delegált Árpád vállalta, hogy mindőnk közül először megkóstolja a Kis Törzsasztal Fröccsöt! KÁ: Úgy mondják szokásosan, de tényleg ez az én esetem: nagyon könnyű helyzetben vagyok. Mert én fröccsöt iszom szinte mindig, úgyhogy azonnal átlátom, mivel van dolgom. És ez nagyon jó! BP: És mit szólsz hozzá, hogy háromféle borból rakattuk össze? KÁ: Nem tudtam menet közben sajnos megkülönböztetni a háromfélét. De persze egyfajta sajátos cuvée-ről van szó. Nem is helyes, ha a fajták íze kiugrik, elkülönül. Úgyhogy javaslom, legyen a másik neve ennek a kevercsnek Cuvée-fröccs. Komolyan mondom, kellemes a húzása. Nagyon kellemes. De hát, mint mondtam, erősen elfogult a bírálat. Notórius fröccsös vagyok. Akkor voltam életemben a legközelebb a farbarúgáshoz, amikor egyszer ösztönösen a tokajiba spricceltem bele a szódát. Egyszer valamelyik nagykövetünk elvitt Párizsban egy nagyon elegáns helyre, elsőre lebujnak tűnt, de biztosított róla, ez nem az, és kihozták a bort. Én meg nyúltam a szódásüveg felé, de a barátom azonnal rámhörgött: most azon-36 BUDAPEST 2009 december A Nagy (Budapest) Törzsasztal Fröccs háromféle, háromszor egy deci borból és egy deci szódából áll. Pontuszi fajtakörből kell kiválasztani a pohárban cuvée-vé elegyedő borokat, a Furmint, az Ezerjó, az Izsáki, a Dinka, a Kéknyelű, a Királyleányka közül. A Kis Törzsasztal-fröccs összetevői ugyanezek, de a kiporciózott mennyiség fél-fél deci. A négy összetevő a törzsasztal négy alapítójának folytonos jelenlétét szimbolizálja. Gerle Jánosét (övé a szódarész, ritkán látjuk), Ráday Mihályét, Saly Noémiét, Török Andrásét. Nemes Tamás az alábbi szöveg felolvasásával vett részt a programban: „A honfoglalásra emlékező ünnepségsorozat szenzációitól hangos ezredévet követő esztendőben a Pécsi Vendéglősök Szódavízgyártó Szövetkezetének üzletvezetője szakmainak éppen nem mondható leleményessége okán szerzett magának kétes értékű hírnevet: Frank József azonkívül, hogy készpénzben »lenyúlt« 90 forintot a szövetkezeti tagsági díjakból és még 3 forintot az ipartestületi járulékból, lakóhelyén az egyik kocsmában szódavízzel rendezte 2 forint 26 krajczáros tartozását, és egy ismerősének is adott ajándékba 1 forint 20 krajczár értékű »hőbörgő vizet« . Mindezek tetejébe két helyi bordélyházban a könnyűvérű lányoknál könnyelműen felhalmozott − összesen 26 forint 80 krajczár – adósságát is a szövetkezet tulajdonát képező szódával és szörppel egyenlítette ki! Ez utóbbit illetően a bíróság előtt azt adta elő védekezésül, hogy a hűvös ősztől, az utcákat ellepő sártól és a hulló levelektől annyira elkeseredett, hogy valami melegségre vágyott. A testi örömökért »lebarterezett« szódavíz nem csekély értéke arról tanúskodik, hogy hősünk jó párszor elszontyolodott, és szorult rá a vigasztaló hölgytársaság szolgáltatásaira. Az egyébként nős, egygyermekes harminc éves férfit a Pécsi Királyi Törvényszék 1897 decemberében meghozott ítélete szerint hűtlen kezelésért kétheti fogházra és egy esztendei hivatalvesztésre ítélték. Szép kis Wirtschaft!”
