Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Hidvégi Violetta: Egy kiállítás állomásai
Pavlicˇic’ és Demszky Gábor köszöntötte az egybegyűlteket. Mintha egy utcán sétált volna a közönség, a hosszan elnyúló galéria két oldalát úgy szegélyezték az épületeket bemutató tablók. A megnyitó jelentős társadalmi eseménnyé nőtte ki magát: igazán türelmesnek és ügyesnek kellett lennie az érdeklődő látogatónak, ha ezen a napon egy-egy tabló közelébe kívánt kerülni. Nagybecskereken a Történelmi Levéltár saját kiállítótermében 2009. május 12-től a hónap végéig lehetett megtekinteni a Budapest neoreneszánsz építészeti emlékeit ismertető összeállítást. A megnyitón Bogol jub Savin, az Újvidéki Történelmi Levéltár és Nada Boros , a Nagybecskereki Történel mi Levéltár igazgatója, valamint Breinich Gábor, levéltárunk főigazgató-helyettese mondott beszédet. Megtapasztalhattuk, hogy a különböző terekben más és más lesz a bemutatott műtárgyak hangulata. A nagy újvidéki térből Nagybecskereken meghittebb helyre, az Oldal István egykori fényképészműter méből kialakított kiállítóterembe kerültek dokumentumaink. Oldal István , mint ko rában oly sok társa, a festőecsetet cserélte fel a fényképezőgéppel. Az 1829-ben Szegeden született festő a szabadságharc bukása után telepedett meg Nagybecskereken, ahol 1853-ben nyitotta meg első fényképészeti szalonját. Ma kiállítótérnek használt utolsó műtermét 1894-ben fia, ifj. Oldal István építtette fel a város egyik legszebb részén, a Gizella-parton. Kiállításunk itt a Múzeumok Éjszakájának programjába illeszkedett, azon az egy napon több mint kétszáz látogatója volt. A Bega partjáról a Tisza-parti Zentára, a Városi Múzeum neoreneszánsz épületének tágas kiállítóterébe vándorolt anyagunk, ahol szellősen elhelyezett tablók fogadták a látogatókat. 2009. június 19-én Zenta város polgármestere, Pék Zoltán és intézmé nyünk főigazgatója, Á. Varga László nyitotta meg a kiállítást, amelyet július 20-ig lehetett megtekinteni. A következő helyszín Nagykikinda központja. A klassszicista épületet, amely ma a Városi Múzeum főtéri kiállítóterme, a nagykikindai kiváltságos kerület székházának emelték 1839-ben. 2009. július 24-én Dragomir Tomin, a Nagykikindai Történel mi Levéltár igazgatója, míg levéltárunk részéről Breinich Gábor főigazgató-helyettes ajánlotta a kiállítást a látogatók figyelmébe. Ezen a helyen augusztus 6-ig tekinthették meg az érdeklődők gyűjteményünket. A rövid nagykikindai közjáték után újabb helyszín, Szerbia fővárosa, Belgrád következett. A Történelmi Levéltár kiállítótermében 2009. szeptember 10-én Branka Prpa asszony, a Belgrádi Történelmi Levéltár igazgatója és Á. Varga László Budapest Főváros Levéltára főigazgatója nyitotta meg a kiállítást. Ritoók Pál, a kiállítás egyik rendezője fűzött tartalmas bevezető gondolatokat a látottakhoz. A levéltár újonnan épült kiállítóterében ismét más hangsúlyt kaptak a budapesti neoreneszánsz emlékek. Itt igazán kényelmesen elfért a válogatás, az oszlopokkal tagolt tér az összkép befogadására és a tervekkel való intim együttlétre egyaránt lehetőséget adott. A terem közepére kerültek makettjeink, amelyek ezen a helyen kitűnően érvényesültek. Belgrádban az Európai Örökség Napok rendezvénysorozatának egyik elemeként ismét nagyobb figyelmet kapott utazó bemutatónk. A szerbiai körút november 30-án zárul. Siker! Jelentős eredmény, hogy Budapest Főváros Levéltára ezzel a kiállítással ismét kilépett épületének falai közül. A felsorolt dokumentumok segítségével bemutattuk, hogy az egységes fővárossá alakult Budapest milyen új épületfajtákat igényelt megnövekedett feladatai, illetve reprezentációja ellátásához, és ehhez miként találta meg a megfelelő stílusváltozatot. A kisebb bérházak mellett hogyan születtek nagyobb és nagyvonalúbb bérpaloták a két új útvonalon, az Andrássy úton és a Nagykörúton. A közönség határainkon túl is találkozhatott a kiegyezést követő több mint két év-33 BUDAPEST 2009 december Készül a kiállítás Belgrádban Vettem az üzenetet! A főváros múltja iránt kitartóan érdeklődők mindig örömmel nyugtázzák, ha egy-egy közgyűjtemény, amelynek hivatala és hivatása megőrizni és kutatni közös örökségünket, él a nyilvánosság eszközeivel. Erősítve azt a tendenciát, amely végül elvezethet talán odáig, hogy a gyűjtőkör tematikájának legjobb marketingjét az adott intézmény fölkészült szakemberei maguk építik fel, az alapoktól a felhőkakukkvár magasáig jutva, ahol egyébként szokásosan és hagyományosan az elefántcsont-tornyot találjuk, s magányukban boldog rabjait. Meg tudom ezt sokkal egyszerűbben is fogalmazni. Akkor kitűnő egy tudós, akkor épül be a közgondolkodásba egy intézmény értékrendje, ha vállalják és tehetséggel gyakorolják tudományuk népszerűsítésének propagandáját. És ilyen intézmény Budapest Főváros Levéltára. Ilyen szakemberek sokan azok közül, akik itt dolgoznak (s akikkel együtt dolgoznak). Aminek bizonysága az az igényes kivitelű kötet is, amelyben a levéltár reneszánsz kiállításához kapcsolódó konferencia előadásait foglalták össze a tablókat is megalkotó szerkesztők: Csáki Tamás, Hidvégi Violetta – a BUDAPEST szerzői – és Ritoók Pál, az építészet múzeumának munkatársa, akit eddig ritkábban sikerült megnyernünk, hogy hasábjainkon is publikálja a városra vonatkozó munkálkodásának eredményeit. Nyilván nem várható el, hogy ebben a néhány sorban azokról is név szerint megemlékezzünk, akiknek tanulmánnyá formált előadás-szövegével a kötetben találkozhatunk. De talán hozzájut az olvasó ehhez a remek kivitelű, gazdagon illusztrált (tervek, archív és mai fotók, rajzok) kötethez személyesen is, hogy megismerkedjen velük és gondolataikkal. S talán éppen, mert sikerült ezzel a néhány mondattal a figyelmébe ajánlanom, s mert elhiszi-elfogadja: olyan leltára ez a munka fővárosunk reneszánsz stílusban fogant építészete történetének, ami örömünkre szolgál. Most és mindörökké. Amíg a világunk a miénk. Buza Péter
