Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. Különszám: A „Városháza Fórum” tervpályázat eredménye - Preisich Gábor: A Budapesti Városháza kibővítésének tervpályázata 1940-ben
terhelné. (Tájékoztatásul: a sorok írójának becslése szerint az akkori és mai építôipari árakat figyelembe véve a pengô értéke a mai forint értékének több mint ötszázszorosa volt.) Az akkori finanszírozási lehetôségeket illusztrálja az a koncepció, mely szerint az építési költségek fedezetéül a Községi Takarékpénztár által nyújtandó 21 millió 340 ezer pengôs kölcsön, az üzemek 650 ezer pengôs költségtérítése és a régi épületek bontási anyagainak értékesítésébôl származó 285 ezer pengô szolgálna. Az elôterjesztést a fôváros törvényhatósági bizottsága az 1939. évi április 26-án tartott közgyûlésén tárgyalta. A név szerinti szavazás eredménye 63 „igen” szavazattal szemben csupán 3 „nem” szavazat volt. A közgyûlési határozatot a „magyar királyi kormánynak” is jóvá kellett hagynia. Ez a 41.978/1939-XV. B. M. sz. rendelet útján történt meg. Ezek után – az akkori rendelkezések értelmében, amelyek nagyobb közületi beruházások esetében tervpályázatok tartását írták elô – lehetôvé vált a 247 654/1939-XIII. pm sz. alatti „A Központi Városháza újjáépítésének eszmei és az üzemi székházak 1:200 méretarányú tervvázlataira” – ezzel a két világháború között tervezett legnagyobb szabású budapesti középület építésére vonatkozó – tervpályázati hirdetmény kibocsátása. Hatvan év távlatából visszatekintve erre a határozatra elsôsorban annak idôpontja, 1939 júliusa és a tervpályázat beadásának határideje 1940. január 12-e tûnik szembe. A második világháború kitörésének idején hallatlan optimizmus kellett ahhoz, hogy belevágjanak egy olyan építkezés elôkészítésébe, amely a tervezet szerint is nyolc évet vett volna igénybe. Vajon remélhetô volt-e, hogy Magyarország kimarad a várható világégésbôl? Ebben az optimizmusban egyébként e sorok írója is osztozott, amikor – a díjazás minden reménye nélkül – a nagy pályázatra beadta saját pályatervét. Érdekes kérdés, hogy hogyan került egyáltalán sor erre a döntésre, a két világháború közötti legnagyobb – bár meg nem valósult – budapesti középület építésének az elhatározására. Melyek voltak azok az elôzmények, amelyek az akkori fôvárosi adminisztráció és a városatyák szemében ezt az építkezést és a vele járó óriási anyagi megterhelést indokolták, sôt szükségesnek mutatták? Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, át kell tekintenünk az elôzményeket; a pesti városháza – vagy városházák – történetét, és azt is, hogy miért maradt évtizedekig kihasználatlan a városháza nagy telkének Károly király úti frontja. 2. Az elôzmények Az 1686-ban a töröktôl visszafoglalt Buda és Pest elsô építkezései elsôsorban egyházi és katonai célokat szolgáltak. Ezek mellett más közületi építkezésekre viszonylag kevés anyagi eszköz maradt. Ezek között legjelentôsebb a budai városháza, amelynek építését öt középkori lakóház helyén Veneria Ceresola tervei szerint 1692-ben kezdték meg. Az elsô tanácsülésre az új épületben 1710-ben kerülhetett sor. 1713-ban emeletráépítéssel bôvült. Az épület ma is a budai Szentháromság tér egyik legszebb mûemléke. A Budánál sokkal jelentéktelenebb Pesten csupán 1702-ben kezdte építeni a Szûz Mária Plébániatemplom (ma: Belvárosi Plébániatemplom) melletti akkori Fôtéren a földszintes pesti városházát Pauer építômester. Az összerepedezett épületet és tornyát 1755-ben Schelb József és Mayerhoffer András építette át. Az ekkor már egyemeletes épület a város növekedésével egyre szûkebb lett, az 1838-as árvíz során súlyosan megrongálódott. 7 BUDAPEST 2009 – különszám Az 1940-es tervpályázat megosztott I. díjas terve, Kertész K. Róbert és Weichinger Károly pályamûve Az 1940-es tervpályázat megosztott I. díjas terve, vitéz Martsekényi Imre pályamûve
