Budapest, 2009. (32. évfolyam)

11. szám november - Tóth Vilmos: Siralmas ének egy öreg temetőről

tarjáni utcai zsidó temetőben, ahol jóval több a fokozottan veszélyeztetett családi mauzóleum. Itt már a sírkert természetes pusztulása is felgyorsult, hiszen alig hasz­nálják. A pompás emlékjeleket az időjárás és a kúszónövények is kikezdték, a hivata­losan műemlékké nyilvánított terület nagy részét sűrű növényzet borítja. A Salgótarjáni utcai temetőben nemhogy a helyreállítás, de a konzerválás is lehetetlennek tűnik. Mindkét sírkertről elmondható, hogy szinte az összes falsírboltot és a temetők belső részein lévők egy részét is feltörték és kifosztották már a második világhábo­rú budapesti harcai idején, majd a bezá­rást követő évtizedekben. A Salgótarjáni utcai temetőben a legtöbb ma is nyitva tátong. (A Kerepesi útiban szerencsére új fedelek készültek betonból, megnehezítve az éjszakai kalapácsos látogatók dolgát.) Súlyos probléma a fémszobrok sorsa. Miközben a temetkezési intézet „Európa legnagyobb szoborparkjaként” népszerű­síti a Kerepesi útit (ami akkor sem igaz, ha a valódi szoborparkokat nem, csupán a sírkerteket vesszük számításba), egyre nő az onnan ellopott alkotások száma. Ha mostanra már nem Európa legnagyobb szobortalapzat-parkjának létrehozása lett a cél, sürgősen tenni kell valamit! Eltűnt már sok büszt és kisebb számban egész alakos mű is, emellett számos dombormű, plakett, címer, dísz, váza, gyertyatartó, ke­rítés, lánc, sírboltkarika. Visznek mindent, ami fémből van és mozdítható; vannak félig lefeszegetett szobrok is, amelyekkel nem boldogultak a „gyűjtők”. A lopásso­rozat csak a Kerepesi úti temetőben több száz sírt érint kisebb-nagyobb mértékben: a falsírboltok és a hátsó, bozótos temető­rész mellett a parkosított parcellákat is. A falsírboltok egyikéről lopták el Horváth Mihály püspök, történész mellszobrát, ami az egész temető egyik legrégebbi, 1881-ben készült alkotása volt. Egész alakos művek is eltűntek, például Breuer Szilárd József fővárosi tűzoltóparancsnoké, nagy dombor­művek pedig többek között Falk Miksa és Ignotus sírjáról. Mellszobrot vittek el Klösz György nyugvóhelyéről, a Haggenmacher család egyik sírjáról bronzoroszlánt, Major Tamáséról nonfiguratív szobrot. Különle ­ges, egyedi bronzdíszek tűntek el többek között Czigler Győző építész vagy Halmos János polgármester sírjáról. Hosszan lehetne folytatni a sort, per­sze nem csak neves személyekkel, hanem kevésbé ismert polgárokkal, családokkal, akik több kegyeletet érdemelnének. Talán összefügg mindezzel, hogy a Kerepesi úti temetőbe több irányból is szabad és ingye­nes a gépkocsival való behajtás, és hogy a temető főútja már-már közútként működik. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy más sírkertekben nincs ilyen le­hetőség, mégis százával lopják a szobrokat és más fémből készült sírrészeket. Nemrég volt olyan eset, ami végre a média ingerkü­szöbét is elérte: Hofi Géza nyugvóhelyének megcsonkítása a Farkasréten. Ahogyan itt is, az eltűnt bronzszobrok pótlása egyre gyak­rabban kőből készült másolattal történik. 4 BUDAPEST 2009 november Klösz György mellszobra nem műgyűjteménybe került Divat lett a szoborcsonkítás

Next

/
Thumbnails
Contents