Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Tóth Vilmos: Siralmas ének egy öreg temetőről
A rablás és a lopás mellett a rongálás is pusztít, például a sírok összefirkálása a kedvenc zenekar nevével, politikai üzenettel vagy obszcén motívumokkal. Egyesek angyalszobrok felborítására, mások Krisztus-szobrok fejének levágására szakosodtak. Népszerű tevékenység a régi obeliszkek ledöntése. Viszonylag új jelenség a sírok ürülékkel való bekenése, ami korábban Rá kosi farkasréti urnafülkéje kivételével nem dívott. Ma unatkozó fiatalok szórakozása, akik mozi után átmásznak a falon, és kenegetnek kicsit, mint nemrégiben Gerster Béla sírját, rajta a Lotz Károly tervezte mo zaikkal. Hogy ki volt Gerster és Lotz, arról a moziban aligha esett szó. Átépít a kegyelet hiánya Mi maradt még fenn a falsírboltokon kívül a 19. századi Kerepesi úti temetőből? Eredeti helyén csak a Batthyány- és a Deák-mauzóleum (Kossuth é már a 20. században épült), valamint néhány további kiemelt helyen álló emlék, köztük Arany János é. A belső részeken található több száz 19. századi sír nem eredeti helyén, hanem áttemetésekkel létrehozott díszparcellákban áll. E sírkövek részben más, megszüntetett sírkertekből származnak, részben a területen belüli átrendezések nyomán változott meg a helyük. Az előbbi csoport legfontosabb részét a régi budai sírkövek alkotják, amelyek a Vízivárosi és a Tabáni temetőből kerültek az 1930-as évek végén a Németvölgyi, majd ennek felszámolásakor a Kerepesi úti temetőbe. Számos jellegzetes emlékjel akad köztük a 19. század első feléből, tehát még a temető megnyitása és a falsírboltok felépülése előtti időszakból. Jóval kevesebb maradt fenn a pesti oldal legjelentősebb felszámolt sírkertjéből, a Váci útiból, amit még az 1870-es években szüntetett meg a főváros. A 20. század első évtizedeiben lezajlott nagyszabású területrendezés a nemzeti sírkert valamennyi részét érintette, és az első ötven évben kialakult kép szinte teljes felszámolásával járt. Ez utóbbiról csak a fennmaradt néhány fénykép és rajz alapján alkothatunk fogalmat. A második nagy rendezés az 1950-es évektől zajlott le, előbb a munkásmozgalmi temetkezőhelyek kiépítése, majd a sírkert részleges, sok kárt okozó kiürítése miatt, melynek során át kellett helyezni, vagy áthelyezés hiányában jeltelenné tenni a fenntartásra hivatalosan nem javasolt sírokat. Így aztán a Kerepesi úti temető a második ötven évben kialakult képét is elvesztette, és kialakult mai, félig park, félig erdő jellege. Jó néhány eredeti helyén való fenntartásra egyébként méltó sírt is száműztek innen, főként a Farkasréti és a Rákoskeresztúri temetőbe. Az áthelyezve fennmaradt 19. századi sírok állapota lényegesen jobb, mint a falsírboltoké. Különösen a Kerepesi úti temető egyik legszebb területrészén, az úgynevezett „művészparcellában” – valójában más tevékenységet végzők is nyugszanak itt –, ahol a nyugvóhelyek fel is vannak újítva, és csak egy-kettőről hiányoznak a fémből készült részek. Néhány neves személyiség az utóbbi időben kapott új síremléket, ami azonban veszélyes műfaj, mert ebben a temetőben könnyen megsértheti az épített környezetet. Van, hogy az újaknak sikerül beilleszkedniük a 19. századiak közé, és van hogy kevésbé; utóbbira példa Egressy Béni emlékköve 1994-ből. Eredeti síremlékét, amin a sarkára állított kocka a szerencse forgandóságát jelképezte, azért is érdemes lett volna megőrizni, mert ha csak a legismertebb neveket nézzük, akkor is ő, és nem a sokat emlegetett Vörösmarty volt a temető első „neves halottja”. Mégis, mindezekkel együtt, a Kerepesi úti temető sírkövei, szobrai, építményei és növényzete gyönyörűek, különösen ősztől tavaszig. Lenyűgöző élmény annak, aki először látja; és mindig tartogat valami újat annak is, aki sokadszor. ● 5 BUDAPEST 2009 november Borbás Vince portréjának hűlt helye Vörösmarty sírboltja szerencsére jó állapotban van
