Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Egy adag sült padlizsán
Tisztelt Torok Ur, Egy erzekeny aprosaggal zavarnam: A Budapest Torzsasztal mai (2009/09/01) tavozasa utan a nyilvantartasunk szerint egy Sult Padlizsan Tal nem lett rendezve. Felszolgalo szerint egy kozepkoru holgy, kleopatra jellegu, kozephosszu frizuraval fogyasztotta aki vegul elfelejthette rendezni a szamlat es ugy tavozott. Ha esetleg beszelne a holgyel akire raillik a szemelyleiras, legyenszives rakerdezni ha az nem okoz kellemetlenseget. Ilyen esetben sajnos a felszolgaloknak kell kifizetniuk a rendezetlen szamlat ezert probalok nekik segiteni. Segitseget koszonve udvozlettel, Takács Imre üz letvezetô. SPINOZA Kedves Imre! Én mint titkár felelôsséggel tartozom – már régebben is volt erre példa (1-2 sör). Ma beugrom a fesztivál jegyeimért, és kifizetem az ételt. Majd késôbb behajtom. Biztos „nem direkt volt” – ahogy a gyerekeim mondják. Elnézést kérve Tö rök András titkár A padlizsán Violettáé volt, de lehet, hogy volt még egy! :-) A hölgy ôszes, valóban középkorú, szemüveges, hosszú fekete, virágmintás ruhában, viszonylag korán (h7-7 körül?) távozott, hozzánk viszonyítva az asztal túlsó felérôl! (Azt hittem, csak én nem ismerem, mert túl zöldfülû vagyok...) P. (Serly Piroska) Hejhó. Továbbküldtem Violettának, nehogy már Te fizesd ki, micsoda hüleség ez. Elfelejtette, kész. (Saly Noémi) András Kedves! Kifizettem, Sodexo ebédjeggyel + 100 forinttal. Hajam, mint tudjuk, nem Kleopatra és pláne nem középhosszú. Feltehetôen még a számlát is ki tudom kukázni, ha szükséges! Keressetek valaki mást, akire ez ráillik! Violetta (Hidvégi Violetta) Violetta, én egy dologra emlékeztem: a padlizsánra :) Bocsánat :) Ölelés. N. (Saly Noémi) Noémitól már kérdeztem sajátban, nem lehet-e, hogy a hozzá képest az asztal túlvégén ülô, ôsz Kleopátra frizurás, szemüveges hölgy volt feledékeny? J. (N. Kósa Judit) Mellettem ült egy ôsz hölgy – de csak egy holland kávét ivott – s szerintem el is ment elôttem. Rokob (Rokob Tibor) Azt hiszem tényleg kell az alaptalanszabály nekünk. Akkor a fôkaszírnô hivatalból mûködhetne ilyen sajnálatos esetekben. BP (Buza Péter) Apropó „közepkorú hölgy” A mamám negyven éves volt, mikor kiköltözött Bécsbe. Egy cukrászdában helyezkedett el. Egyszer zárás után, indulóban a napi bevétellel, egy fegyveres férfi kirabolta. Ez se lehetett egy kellemes élmény, de igazából a másnapi újság híradása sokkolta, ahol ôt “negyven körülinek” írták le. Annyi volt, de hogy annyinak is nézik?! Ezt a pimaszságot nem bocsátotta meg az újságnak, azonnal egy másik bulvárra váltott. Egyébként elképzelhetônek tartom, hogy Sodexo jeggyel fizetés miatt nem ütötték ki a számítógépben a padlizsánt. Tibor (Sándor P. Tibor) „40 körüli”... Kérdezd meg anyámat, mit érez olyankor, amikor bulváréknál azt olvassa, hogy „leütötték a 60 éves XY-t, a néni maradandó sérüléseket szenvedett”. Netán „a matróna”. J. (N. Kósa Judit) Kedves András! A levelezesben az én személyem is felmerült, mint ôszhajú, szemüveges, virágmintás ruhában lévô hölgyé (szerintem ugyan még messze nem vagyok ôszhajú, de mindegy). Ahogy valaki meg is írta, én holland kavét ittam, kifelé menet ki is fizettem (490Ft + borravaló) és cserébe kaptam is egy kis kártyát, amire egy káves képet pecsételt a pincér, mert Egy adag sült padlizsán A világért se gondolja a Kedves Olvasó, hogy valaha is elfelejtettük – amióta itt, ebben a rovatban rendszeresen közreadjuk a szervezett társasélet szervezeteinek mûködésérôl szóló híradásokat –, hogy a lapunk mûhelyét jelentô Nagy Budapest Törzsasztal sem más, mint bármely alapítását szerencsésen túlélô civil szervezet. Mert bizony túlélni itt, ebben a kategóriájában a köz- és magánéletnek nem egyszerû feladat, kitartás s elszánás bôven kell hozzá. Amit itt és most mindjárt be is bizonyítunk. Az emiles röntgenkép hiteles bizonyítványa: milyennek kell lennie az önszabályzó s így egészséges társaséletnek az igazi civilek között. (Bocsánat, hogy hazabeszélünk.) 27 BUDAPEST 2009 október CIVILIÁDA elegáns. Ráadásul mindenhol ki van írva, hogy „fûre lépni szabad!”, amit én eddig csak egy hatvanas évekbeli magyar film címében láttam, parkban soha. Nyilván a fû szépsége az egyik oka, hogy az ember úgy érzi, szokatlanul tiszta helyen jár. Sehol egy eldobott papír, sehol egy csikk. És sehol egy összefirkált fal, sehol egy kettétört padtámla. Akik itt járnak, látszik, büszkék a környezetükre, és vigyáznak is rá nagyon. Ez talán a legörvendetesebb dolog, ami a Kopaszi gáton történhet az emberrel. De a többi is rendben van, nagyon. A kis hidak, a játszótér, a szembejövô sárkányhajó, az étterem, melynek kemencéjében friss rétes sül (Café Ponyvaregény a neve, azon azért még dolgoznék kicsit), a víziszínpad, a víz fölé nyúló kilátó. Látszik, még alakulnak a dolgok (itt-ott már reparálni is kellene), hiányzik a sétahíd is, de akárhogy van, a gát ma Pest-Buda egyik legüdítôbb szelete. Csak maradjon is az. ● fotó: Sebestyén László
