Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Egy adag sült padlizsán
28 BUDAPEST 2009 október a 9. után ingyen kávéra leszek jogosult. Ezt a kártyát meg is mutattam a Violettának, aki mögöttem jött fizetni. Szóval nem én voltam „feledékeny”, mert én nagyon kényes vagyok a becsületemre. Üdvözlettel: Katona Lucia Kedves Lucia, meg ne bántódj - Emlékeztetnék arra az esetre, amikor Nemes az Angelus Robi kabátjában ment haza, kicsit ugyan nagy volt neki, de milyen finom angol gyapjú! Csak valami zsebtartalom-vizsgálat juttatta el az agyáig, már a lágymányosi éjszakában, hogy mi történt, szegény Robi meg ott állt a Spinozában, Tamás kabátjával a kezében, és anyázott, mert elôször mindannyian azt hittük, valami trükkös gazember tette... (Saly Noémi) Nem a Fodor Béla volt a kabáttulajdonos?! J. (N. Kósa Judit) Nekem is szegeny Bela remlik :)) ott állt kabat nélkül :))) Mert amikor az 5 éves születesnapi fotózkodáson beszélgettem vele s mesélem, hallotta-e a kabát ügyet, mondja, hogy naná, hiszen az ô kabatja volt :))) Sebi (Sebestyén László) Igennnnnnnn! De akkor miért emlékszem valamire Robival és egy kabáttal kapcsolatban?? (Saly Noémi) Kedves Judit es Noémi! Semmi gond – örülök, hogy tisztázodott ez a kellemetlen eset. Lucia (Katona Lucia) Tán mert Robinak igen elegáns télikabátja szok lenni. Majdnem oly szép, mint Bélának. :) Lucia, köszönöm!!! NKJ (N. Kósa Judit) Hölgyek, urak, most hátradôlök, rágyújtok egy pipára és mosolygok. Mindany nyian beugrottatok. Mivel már régen jártam nálatok, gondoltam egyet... és bejött. Kopasz fejem imádta a parókát, formátlan orromnak jól esett a cleo. Mert ugye, azt ti sem gondoljátok, hogy egy ócska vendéghaj, nemes arcél nélkül történeti szépséget formál... A gyanúba hozott hölgyeket megkövetem, és legközelebb padlizsán-vendégeim. Merthogy szeretik. Bor (Bor Ferenc) Kezdem sajnálni, hogy nem voltam ott tegnap. A levelezés egy krimihez hasonlít: mi történhetett? Mit képzelünk arról, hogy mi történhetett? Mit képzelünk arról, hogy ki mit csinálhatott? Majdnem olyan izgalmas, mint egy ismeretlen kép megfejtése. Iván (Tosics Iván) Én megfejtettem a rejtély titkát. Utolsó elôttiként távoztam. Sokáig kereste a pincér a Humuszt, amit ettem. Nem találta, beírta, kifizettem. Szerintem TÉVESZTÉS lehetett, a felszolgáló összekeverte a padlizsánt a humusszal. Tehát amikor az enyémet beírta, ki kellett volna húzni a padlizsánt... Vagy túl sok krimit olvasok? TA titkár (Török András) Ha tényleg ez történt, kérlek András, ne hagyd rajtunk száradni a padlizsánt, pontosabban a személyzet kettôs hibáját: egy, hogy rosszul inkasszáltak, kettô, hogy ráadásul köreinket gyanúsítják a hiány miatt. Adjunk magunkra, és ne hagyd, hogy tegyenek ránk. BP (Buza Péter) Drágáim! Valóban a középkorú sokkolt a legjobban! A minap a buszon egy kedves, bottal közlekedô úrtól, akinek átadtam a helyem, az alábbi megjegyzést kaptam: Lélekben ön a legfiatalabb. Miután a test és a lélek harmóniában van! (A padlizsán valóban én voltam, de vörös hajjal!, nem padlizsánnal, pláne nem ôsszel, bár már szeptember van) V. (Hidvégi Violetta) kávéstársak, azért oly könnyen nem adom nehezen feélpített non-alter-egómat! hova jutott a világ, hogy el akarjátok orrozni (cleo) agyasan kifundált figura serpentinámat? annyi munka nem hullhat porba kósza személyiségvadászok miatt. a fodrász, a smink, az átkozott magassarkú nem lehetett hiába. melyikötök irigyelte el szerénytelen performanszom? ki ez a lucia, akit lefestettetek? az igazi lucia csinos, decens, virágtalan mintás öltözetû és frissen fodrászolt. a hölgy-urak leírásából nem tûnik ilyennek, tehát vagy szemorvost mindenkinek, vagy lucia nincs. én vagyok. mindenkit aki a babérjaimra (eggyel caesar, egy másikkal antonius ékített) tör figyelmeztetek, ne tovább. már látom, kígyót melengettem keblemen. megbántva, cable man (Bor Ferenc) Óh, igen, igen! A középkorú padlizsánevô, aki belekeveredett egy kabátlopási ügybe. Humusz lett a padlizsánomból, még jó, hogy nem én váltam isa por és hamuvá. A meghívást elfogadom és elvárom. Az Imitátor úgyis 3-5 évente szokott elvinni vacsorázni, úgy érzem aktuális. V. (Hid végi Violetta) Délután óta pocakrengve röhögök a múzeumban, a metrón, a buszon, a konyhában, végül slaggal a kezemben a gangon (frankó esô a fikusznak). Megrovom viszont azokat az asztaltársakat, akik egyetlen szót sem intéztek a szomszédságukba telepedett hölgyhöz. Ilyet akkor se lehet csinálni, ha olyan randa, mint ha Jakob Grimm apró szöget vacsorált volna boszorkaírás elôtt, nemhogy így, ha olyan szép, mint amilyen a Bor Feri lehet parókában (akit én, esküszöm, nem láttam se bejönni, se távozni – persze nyilván az ámbituson dohányoztam épp). a kaszírnô (Saly Noémi) Mivel személyesen is megszólíttattam bizonyos kabát ügyben csak mondom, én tonicot ittam. Jó volt. És a kabát valóban a Béláé volt, amire saly emlékszik az az amikor valaki mellénk ült, és a székre, fogasra tett kabátok körül ólálkodott, mikor is a pincérek szóltak, hogy vigyázzunk mert ezek tolvajok. Valóban jó a kávéházi élet. Csak valaki árulja el végre, milyen volt a padlizsán? Robi (Angelus Róbert) Mi lenne, ha ezt az egész drámát beszerkesztenénk a CIVILIÁDA helyére (Kirschner még nem adott úgyse témát) az októberi számba? A szerk. (Buza Péter) Egyetértek fôszerkesztô úr javaslatával: ezt a meccset meg kell jelentetni, változatlan formában. Mi ha ez nem civiliáda? Az azért elgondolkodtató és megható, hogy minimum száz év óta semmit sem változott a kávéházi szubkultúra. Mégis van fix pont az életünkben! BG (Buzinkay Géza) A megjelentetést a padlizsán tudományos leírásával, latin nevével, származási helyével stb. ellátva kellene kezdeni + illusztrációval. Esetleg kiegészítve az ominózus étel receptjével. Idôvel akár kiadhatnánk egy törzsasztalos szakácskönyvet is, a humusszal, meg a többi – nagy tányérokon szerényen meghúzódó – energitakarékos készítményekkel... Kolundzsija (Kolun dzsija Gábor) Csontó: Feleim, véreim, barátaim... Én egy száraz, fehér hosszúlépést fogyasztottam – üdvözült mosollyal –, amit kifelé menet lerendeztem a kasszánál, elismerem, nagyon igyekeztem, mert szerettem volna Piroskát megóvni az éjszakai Budapest veszedelmeitôl, de savanyú arccal vettem tudomásul, hogy ’Jancsi’ (Schiffer dr.) egy rövid lépéssel megelôzött. Csontósanyi (Csontó Sándor) ●
