Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: Sándor Móric egy régvolt rókavadászaton
17 BUDAPEST 2009 október Tisztelt Szerkesztôség! Buza Péter köz-, család- és társadalomtörténetet kitûnôen ötvözô „Sándorok, Metternichek és az Ördöglovas” c. cikkéhez /: Budapest, 2009/2 :/ fûzöm az alábbi megjegyzéseket. Az interjú rokonszenves alanya megemlíti, hogy alapjában véve Hitler megmentette az életét. A Führer ugyanis kijelentette: a Habsburgok, a Hohenzollerek nem méltóak arra, hogy az árja faj hôsei legyenek. Nem hívhatók be katonai szolgálatra. Csakhogy a háború elején ez még nem így volt. Az intézkedést az utolsó német császár, II. Vilmos egy fiának temetése váltotta ki. A herceget behívták és részt vett az 1939-es lengyel hadjáratban. Utána áthelyezték a nyugati frontra. Az 1940-es nyugati hadjárat során megsebesült, és sérüléseibe belehalt. A potsdami helyôrségi templomban ravatalozták fel, és onnan vonult a temetési menet a családi kriptához. Noha nem tettek közzé gyászjelentést, több ezres tömeg vett részt a végtisztességen, és kísérte a hôsi halált halt herceget utolsó útjára. Hitlert felbôszítette az egyértelmûen ellene szóló, tüntetésnek minôsülô tömegszimpátia, és elrendelte, hogy a volt német uralkodóházak és az azokkal egyenrangúnak minôsülô családok tagjait fel kell menteni a katonai szolgálat alól. Az esetrôl az utolsó császár unokája, Louis Ferdinand számol be emlékiratában. A cikkben szerepel Metternich kancellár unokája, akit nagybátyja, Richard vett feleségül. Vele kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy férje több mint tíz éven át Ausztria, illetve a kiegyezés után Ausztria-Magyarország párizsi nagykövete volt. Sándor Paulina (Sándor Móric leánya – B. P.) nagyon jó barátnôje lett III. Napoleon császár feleségének, a spanyol Montijo Eugénia grófnônek. A császárság bukásáig ez a két hölgy diktálta a divatot Párizsnak és így a világnak. Szívélyes üdvözlettel Del Medico Imre
