Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: Sándor Móric egy régvolt rókavadászaton
Az Ördöglovas ezen utóbbiak egyikeként kétszer is megfordult Albionban. Elôször 1828 és 1829 között majd’ egy éven át utazgatott-szórakozott a csatornán túli világban, s akkor közcélok megvalósításán is fáradozott: tervet rendelt egy angol mérnöktôl a lánchídra, s e témáról másokkal is tárgyalt, mondhatni Széchenyi fegyvertársaként. Aztán még egyszer elutazott Angliába. Leánya Emlékirata alapján arra következtethetünk, hogy 1833-ban. Egy hosszú falkavadászatra. S az 1833-at visszaigazolják a fotómásolatokról ha nehezen is, de leolvasható évjelzések. Amint azt is, hogy a festôi Leicester tartományban járt. Ahol természetesen nem tagadta meg önmagát, bemutatta ott is nyaktörô mutatványait. A másolatok sorozatszáma szerint legalább tíz készült a képekbôl ebben a színezett kollekcióban, és hogy annyi, azt megerôsíti egy 1834-ben kelt magyarországi újsághirdetés, amelyben tízlapos képmutatványt hirdet Grimm Vince pesti üzletében megvásárolhatandó. Londonban nyomatként jelentek meg bizonyos R. Ackerman cégénél a mûlapok, J. Ferneley és F. Dun can az alkotók neve, van tartalmi címûk is, és azokhoz fûzött egy-két sornyi leírás arról, mit is látunk a rajzon (a reprodukcióknak ezeket a részleteit azonban már lehetetlen elolvasni). 1833-ban Ördöglovasunk még csak 28 éves, vagyis ez a kirándulása ifjú kora egyik kalandja, amelynek puszta tényérôl sem volt eddig semmiféle tudásunk. Hogy érdemes-e ennél többet kideríteni errôl az útról, ezekrôl a képekrôl? Talán igen, de egyelôre nem szántam rá magam. Megmaradok annál az eredménynél, ameddig most megint eljutottunk, s eljut az olvasó is: mind a nyolc képecskét ide iktatom, a szöveghez társuló oldalakra. Meg egy levelet is. Törzsasztalunk tagja, a magyar mûvelôdéstörténet (s minden más tárgykör) elsô számú levelezôje küldte (velünk is levélben érintkezik, akinek van stílusérzéke, s neki van), megosztva velünk a Sándor családdal kapcsolatos néhány további információt. Úgy hogy bónuszként a képekhez ezt az üzenetet is tanulmányozhatják ennek a közleménynek a kísérô kereteseként. Ha megteszik, még többet tudnak meg hôsünkrôl, a 19. század derekán tevékenykedô különös figuráról, s fôleg leszármazottainak sorsáról. Ne legyünk szûkkeblûek: egy olyan arisztokratáról, aki legalább any nyira volt magyar, mint osztrák, de legalább annyira budapesti, mint bécsi. Kijár neki, hogy számon tartsa a város. ● 16 BUDAPEST 2009 október
