Budapest, 2009. (32. évfolyam)
9. szám szeptember - Horváth Júlia Borbála: Japázás a Körúton
Az átlagvároslakó hazafelé vezetô útján jól ismeri azokat a pontokat, ahol ilyesmi események megtalálhatják. Tudja jól, hogy az aluljárók inkább kedveznek az alkalmi árusoknak (petrezselyemtôl a körömcipôig), a tömegközlekedési jármûvek a mobilzenészeknek (harmonika, gitár, vizespohár), a parkok a szabad ég alatti lakosoknak (nekik jól jön egy meleg takaró is – gondolja a kezdô, majd rövid úton felvilágosítják örök idôk nagy találmányáról, a papírpénzrôl), a közintézmények környéke a gyógyszerrecepttel operáló találékonyaknak (a lényeg, hogy a tudomány mai állása és ismeretlen döntnökök szerint gyógyíthatatlan betegség legyen az indok). Többségük ismert figura már, szinte köszönô a viszony, de aztán mégsem. A jelenleg keresett varkocsos személy a negyvennyolctól ötvenhatig terjedô házszám-tömbnek a közért és a cipôbolt közé esô szakaszán szokott feltûnni. A tájt már nagyon hazafelé tart az ember (már aki), és mordul minden akadályra, de nem most, mert most dolgozunk erôsen, viszont éppen most nem oly egyszerû eljutni a célszemélyig, mert keresetlen kollégája máris elôugrik egy hûs kapualjból: – Szép napot! Föltehetek néhány kérdést? – Szintén szépet, mire kíváncsi? – Csakis értelmes, érdekes, kiérlelt és ésszerû dolgokra. Na, meg leginkább segíteni szeretnék. Mi a vágya, amit nehezen tud elérni? Családi ház, egy új autó, házimozi, utazás? – Aha, szóval hitel. – Szó sincs róla! Befektetés! – Ja, igen, és ön sem ügynök, hanem tanácsadó. – Honnan tudja? – Megérzés. – Pár kérdés, és meglátja, mintha kicserélték volna a kedvét. – Maradhatott volna a régi... – Higgye el, ez tényleg nem fog fájni, sôt! – De mégis, mi történik, miután mindent megválaszoltam? – Látom, ön bizalmatlan ember. – Csak érdekel, miért e hirtelenjött érdeklôdés. – Ügyesen forgatja a szavakat. Csak nem kolléga? Valamelyik multinál dolgozik? – Egyszerû járókelô vagyok én itt. – Na, jó, jó, látom, jövô-típusú ember, szabad a gazda: miután felelt minden kérdésemre, elemezzük a válaszait, és rövidesen egyik munkatársunk telefonon ajánlatot tesz önnek. – Ne mondja... Gondolom, visszautasíthatatlant. – Így is fogalmazhatunk. Szóval: havi jövedelme? – Éppen elég. Utálok tartozni. – Mondom, hogy nem hitelrôl lesz szó: befektetés. – Nem akarok befektetni. Mibôl is... – Nna, látja, helyben vagyunk. Pénzre vágyik ön is, ahogyan mindannyian. De így majd fog tudni. Mennyije van? Ötszázezer és kétmillió között? – Mibôl gondolta, hogy van valamim? – Önre néztem. Tudja, naponta hatszáz embert állítok meg, és nagy biztonsággal megállapítom, kire érdemes idôt fecsérelni. De közülük is nagy valószínûséggel tizenöthúsz válaszol az összes kérdésre. – Hát, elég munkás foglalkozása van. És magának mindebbôl telik befektetésre? – Erre nem válaszolhatok. Üzleti titok. – Család, nyaraló, kocsi? Mikorra tervezi az életet? – Jelentéktelen figura vagyok, nem untatnám ilyesmikkel. – Szintúgy. De nézze, ott jön egy nálam sokkal alkalmasabb figura. Próbálja meg vele! – Gondolja? De önrôl sem mondanék le mint ügyfélrôl. Mikor jön újból errefelé? Szép nap! Így hát dolgozunk tovább mindketten, ki-ki a maga módszereivel és vehemenciájával, s másodperceken belül újabb önkéntesek jelentkeznek: – Látom, magát is lekapcsolták. Helyes fiú, és nagyon akar. Minden nap itt látom. Délben váltunk tömböt, ez amolyan hallgatólagos megegyezés közöttünk. Tiszteletben tartjuk egymás vadászterületét. – Sok az áldozat errefelé? – Jaj, nem úgy értettem. Nálunk például csak kellemes dolgok történnek a kedves, kedves... – ...ügyféllel. – Ó, köszönöm, igazán kedves öntôl, hogy kisegít. Nekünk az is segítség, ha valaki szóba áll velünk. Azt is mérik ugyanis. Ellenôriznek bennünket, hány kontaktot létesítünk egy mûszak alatt. Szereti a fagylaltot? Japázás a Körúton szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Manapság zavartalanul végigmenni a Nagykörúton, önfeledten kirakatot nézegetni, beleandalodni a nyárba, céltalanul sodródni vagy sietni, loholni, találkára, villamosra várni, és egy tisztességes eperfagylaltot habbal toldva végignyalogatni sem lehet anélkül, hogy elôbb-utóbb valaki ajánlatot ne tegyen. Egy háztömbnyi menet alatt többen is lesnek prédájukra; a módszerek kifinomultak. Ezúttal a kínálat kapóra jön. A feladat: Krisnatudatos pénzgyûjtô föllelése munka közben. Most lehull a lepel, kulisz szatitkok következnek a riportkészítés bonyodalmaiból. 32 BUDAPEST 2009 szeptember
